Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-08 / 27. szám
27. szám Szekszárd, I. évfolyam. ■ Szombat, 1905. julius 8. mm w TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. jelenük rjn.ln.d.en. szozrxba/ton.. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Hirdetések lepjuranyosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. FŐmunkatárs : HAUGH BÉLA. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill néptanítóknak, Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Urak és parasztok. Az alábbi czikknek egy kis története van. Annak törzse, gerincze voltaképpen a mi lapunk számára Íródott. írója pár héttel ezelőtt a telepítési kérdésró'l hozzánk juttatott czik- kében mondta el a magyar nép erősítését ezélzó, most kifejtett nézeteit. Lapunk szerkesztője annyira tartalmasnak találta a beküldött vázlatos közleményt, hogy megkérte annak az íróját a kérdés tüzetesebb kifejtésére. Úgy látszik azonban, az események gyorsabbak voltak, mint az Írónak a czikk átírására szolgáló készsége, időközben mozgalmas világ ütött ki vármegyénkben, a közlemény írója tehát a sztrájkmozgalommal kapcsolatban czélszeriibb- nek találta magának, az ország közönségének mondani el azt, amit eleinte Tolnavármegyének szánt, igy került aztán az az érdekes közlemény a szerkesztőhöz intézett levél alakjában a Budapesti Hirlapba, amelyből voltaképpen tehát mi most csak azt vesz- sziik vissza, ami lényegében már az- eló'tt is a miénk — lehetett volna. Magára a közleményre azt jegyzi meg a B. H., hogy a munkásnép helyzetét (a sztrájk okát) éles szinekkel ecseteli. Tuloz-e tudósitója, nem tudja, de szerinte a levélnek egy tanulsága van: »hogy a legközelebbi tennivalók közé tartozik a magyar paraszt helyzetének gondos és alapos rendezése.« Valóban a dolog csakugyan igy áll. Maga a czikk ugyan itt-ott kissé szinezve, erős fajszeretettel, de közvetlen látás és tapasztalat alapján rajzolja meg a magyar parasztság nehéz helyzetét, ha tehát van is benne túlzás, az csak annyiban van, bogy a magyar cseléd és aratómunkás helyzete talán nem olyan sötét Tolnavármegye minden uraságánál, s az országban, de nagyon sok, só't legtöbb helyen mégis csak valójában ilyen. Bárhogy szépítsük is a dolgot, a magyar paraszt a felszabadítás óta urat- lan jószág, vagy hogy tán nagyon is sok az ura? De mit ér ez, ha senki sem töró'dik vele? Az ilyen földhöz ragadt szegény ember még a követválasztásnál is étlen-szomjan marad, zsellér embernek ott sincsen szava. Kivül áll ez a nép a társadalmon, lenézi ur, só't a saját faja, a megtolla- sodott, fél sessiós paraszt is. Bármily paradoxonnak lássék is, csak egy ember van a faluban, aki némi részvéttel van sorsa iránt, a „szomszéd“, a falusi szatócs, aki kitartja télen, hogy beló'le éljen nyáron . . . Nélküle éhen veszne. De nem, nem lehet mondani, hogy senki sem töró'dik a szegény néppel. Gyönyörű czikkeket írunk a kivándorlás ellen, apellálgatunk a liazafi- ságra, hanem azoknak hangoztatjuk ezt, a kiknek nincsen hazájuk a hazában. Meg észrevesszük még a népet, igaz, hogy vegyes érzelmekkel akkor is, amikor megunva a sok kenetteljes szót, a túlvilág boldogságáról szóló prédikációkat, a cselekvés terére lép s a maga ostoba eszével belemarkol az élet, a társadalom gépezetének szo- cziális olajjal kenegetett kerekébe. Ha aztán a kezét, vagy magát elkapja az a gép, akkor azután gyönyörűen el- parentáljuk. Tessék, Tolnavármegye is milyen hires lett egyszerre. — Száz esztendeig nem esett róla ennyi szó, mint ezalatt a pár nap alatt. Öles vezércikkek puffognak a csendó'r puskák ropogása után. Felfedeztek bennünket is. De eddig a kutya sem tö- ró'dött velünk. Ezrével vándorolhattak TüBCZA. Magányban. i. Itt élem én le a világom, III telkemet bátran kitárom, Itt édes álmot szőhetek, Itt onthatok hév könnyeket. Itt csupa fény van, semmi árnyék, Itt mintha már a mennyben járnék; Itt szenny telkemmel nem vegyül, — Itt haljak én meg egyedül! II. Miként sötét éjben Czikázó villámra, — Ragyogó fényesség Száll az ég boltjára . . . Ha látlak, arezomra Édes mosoly téved; S otthon a magányban — Megsiratlak téged! III. Följajdulok kis tűszurásra, Máskor a tőrdöfést sem érzem, Öröm helyett csak kínra vágyom S gyönyört lelek a szenvedésben. Van perez, hogy gyönge szellővel is Harczot vivők kétségbeesetten . .. 5 ha fergeteg zúg, villám lobban, — Mosolygok s álmot sző a lelkem. IV. A magányban haljak én meg Hogy senkise lásson ; Ne ejthessen hazug könyet Utolsó tusámon . . . Elhagyatva, késő éjjel Szól lan, észrevétlen: Mint magányos csillag, amely Kilobban az éjben ! SZENDRÖI JÓZSEF. ki „egyszemű kapitány.“*) (Jáva szigeti kaland.) Közli: Koritsánszky Oltó. Az egyszemű kapitány egy hatalmas termetű, koromfekete házvezetőnő, akit egyik bajtársam hozott magával Celebesről. Baszus hangja miatt, amelylyel a ivrouenloods1)-ban *) Mutató „Jáva szigeten“ czimü, augusztusban megjelenő könyvből (Lásd bővebben az irodalom rovatban.) !) Indiában a katonának nemcsak, hogy megvan engedve az asszonytartás, hanem az állam elő is segíti azt. Az asszonyról katonai rendszabályok által gondoskodik, zsoldot ad nekik stb. A kaszárnyáknak j a többi asszony felett és a pajtás felett uralkodott — adták neki a „kapitány“ elneve- ! zést és mivel csak egy szemével látott „egy- szemű kapitánynak“ tiszteltük mindnyájan. És ne gondolja senki, hogy evvel az egy szemével nem lát eleget. Bőt! Sokkal többet és jobban, mint egynémelyik két szemű századparancsnok rangtársa. Ezen éles látása miatt sokat kinlódik tisztelt pajtásunk, az ő boldog „férje“. Mert hát hiába húzódik meg a kantinban a legsötétebb sarokba, daczára a rósz világításnak, az egyszemű mindig felismeri és bizony sikerül neki oda hatni, hogy a „férjem uram“ haza vánszorog. Az egyszemű gyűlöli a pálinkának még a szagát is. A pajtás pedig nem tudja maga előtt látni a tele jenever2)-es üveget: mindig gondoskodik róla, hogy kiürüljön az. Hogy azután az omve (öreg) meg ne tudja, hogy ivott, hozzám jön fel, rám lehel s nekem kell megmondani, hogy érezhető-e a pálinka szag. Ha igen, akkor nekem kell tanácsot adni, hogy most mi tévő legyen, hogy elhárítsa a hajt. Rendesen néhány liter teát itatok meg vele ilyenkor. De hát az egyszemű nemcsak jó látó képességgel, hanem pompás szagló érzékkel is meg van áldva, ennélfogva hiába való minden, bizony egy különálló része a wrouenloods, az asszony menedék. itt sütnek-főznek, varrnak, sétálnak és — bagóznak az asszony-lányok, amikor gazdájuk szolgálatát vegezi, 2) A jenever pálinka, rizs pálinka. Kérjük az előfizetések megújítását s a hátralékos előfizetési pénzek beküldését, hogy a lap szétküldésében akadály ne legyen.
