Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-01 / 26. szám
4 KÖZÉRDEK 1905. julius 1. nyék zavargó munkás elemeivel, a csendőr- ségnek az engedelmességet megtagadta, Mar- \ kos őrmester fegyverét használta, Haidics Mihálynak kezefejét átlőtte s egy másik embernek a balkarját átszurták szuronnyal. Pridavka József székesfejérvári százados hadbíró és Kusics Pál pécsi csendőrhadnagy már meg is állapította a fegyver- használat jogos voltát. 28-án a belügyminiszter lesürgönyzött, hogy a katonaságot czélszerübben osszák szét, mert többet aligha bocsáthat a vármegye rendelkezésére s ugyanekkor a földmivelés- ügyi miniszter tudatta, hogy a tamási járásba a már kirendelt 920 kisegítő munkáson felül, a tamási járásba még 470, a dombóvári járásba 250 és a völgységibe 30 tartalék munkásról gondoskodott. Veszprém vármegye alispánjának hivatalos jelentése szerint az ozorai szoczialisták egyik vezére, Miklós István ottani lakos, s az éjjeli összejöveteleket is ennél tartják. 28-án aztán megtörtént a második véres összeütközés is. Jlagynuíssy szolgabiró jelenti, hogy csehi pusztán 140 tagból álló, torvai, nyomi, és somi arató barangolva kény- szeritett 50 simonmajori aratót, hogy a munkát abbahagyva, velük tartsanak. O utánuk ment 7 csendőrrel s két oldalról elibük került, a nagyobbik csoport a letartóztatásnak ellene szegült, mire két csendőr szuronyt és fegyvert használt. Döme József torvai arató életveszélyesen, Bajmusz Lajos súlyosan megsebesült. 56 embert letartóztatlak. A sebesülteket Simonmnjorba szállították, hol egy 29-én kelt távirat szerint Döme József meghalt. Hire jár, hogy Simonmajorba 29-én ismét betörni akarnak a békétlenkedő munkások. 29 én Hayymássy szolgabiró Felső- ireghen ismét elfogott 8 somogyi aratót; lovasságot és 20 csendőrt kér; mert a gyalogság nehézkes, szét nem osztható, a betörőket elfogás esetén be nem kiséri, meg nem őrzi, mert ez rendőri teendő, igy képtelen dolgozni. A füldmivelésügyi miniszter Üüry Hugónak 80, Strasser Henriknek 80 tartalék munkást küldött a mezőhegyesi ménes birtokról. A helyzet egyre rosszabbodik. A ta- másii főszolgabíró 4 századot kér s ha 2 század lovasságot nem kap 50 csendőr ve zénylendő még oda. A szekszárdi ügyészség részéről Ko- zacsek József szekszárdi kir. alügyész járt kinn a helyszínén, de tegnap visszatért s Krcsmárik Pál kir. főügyész-helyettes maga utazott ki a zavargás színhelyére. A tamási járásbíróság gyorsan jár el az előállítottakkal. Huszonöt embert már elitéit a bt. 177. § alapján magánosok elleni erőszak miatt, mégpedig 23-at 1 bóra, 1 felbujtót 2, a másikat 3 hóra. A helyzet javulására nincs kilátás, sőt aggodalommal néz mindenki julius 2-ika elé, amikorára a cselédség sztrájkja is be van jelentve. A dombóvári járásban. A tamási járásból ide is átcsapott buj- togatásnak csakhamar meg lett az eredménye. Arra a hírre, hogy a somogymegyei Nagy- Berkiben, a gróf Vigyázó-féle uradalomban bosszúból mintegy 50 holdnyi búzát zölden learattak, itt is bátrabbak lettek az emberek. Megfenyegették Hónig és Hirsch mászlonyi bérlőket, hogyha követeléseiket nem teljesitik, julius 1-én leteszik a kaszát s a( cselédség nyomban be is váltotta fenyegetését, a gazdaságban levő állatokat sem etette meg, úgy, hogy Strasser Henrik bérlő inámi pusztájáról kellett hozni embereket, hogy a szegény állatok éhen ne vesszenek. Mindég fenyegetőbb-fenyegetőbb lévén a helyzet, junius 26-án Nagy István katonaságot kért s Pécsről Bauer János őrnagy vezetésével 2 század katonaság ment Dombóvárra s éppen jókor, mert ugyanaznap már Szilt; s pusztán Deutsch Zsigmond bérlőnél is megtagadták a munkát a gazdasági szerződésben álló cselédek és munkások, sőt Szakosról 42 arató botokkal felfegyverkezve berontott Dombóvárra. A katonaság előtt azonban letették botjaikat s Nagy István főszolgabiró 30—30 napi elzárásra és 100—100 korona birságra Ítélte őket, de az alispán utasítására közülük csak 21 et kísértetett be Szekszárdra. Később ezek is meggondolták a dolgot, munkába állást Ígértek, igy szabadon bocsátották őket. A mászlonyi munkások azonban semmi áron sem voltak hajlandók engedni s mivel a sztrájk mindjobban terjedt s fenyegetőre vált a helyzet, a főszolgabiró kérelmére még egy század uhlanus érkezett Székesfehérvárról, s az alispán Sztankovanszky Imre szekszárdi S'.olgabirót is a helyszínére rendelte. A katonaságot Kocsola Dalmandra és Szakosra küldték, mert az utóbbi helyen és a környékbeli pusztákon már napokkal ezelőtt kiütött az arató munkások bérharcza, a munkát megtagadták s igen sok helyen absur- dumig menő túlzott követelésekkel álltak elő az aratók. A bérlők, hogy takarmányaikat learathassák, gondoskodtak emberekről, de a sztrájkolok ezeket is megakadályozták munkáikban s igy katonaságért voltak kénytelenek folyamodni. A hatóság erélyes fellépése aztán gondolkodóba ejtette a lázon- gókat. Úgy látszólag csend van, legfeljebb a hamu alatt lappang a tűz. 27-én a mász- lonyiak már ki is egyeztek bérlőjükkel. De 27-én már azt jelenti a főszolgabiró, hogy a tamásii járásbeli lázongó munkások a Gyulaj községbelieket a munkából hazazavarták s a polgárokat saját birtokaikon sem engedik dolgozni, az élet vagyon biztonság okáért Pécsről egy század gyalogságot kért. _ A kaposvári főjegyző távirata szerint a törökkoppányiakat egész tömeg innen odatört nép terrorizálja, kéri a betörtek megfékezését. Szilfás és Nosztány pusztán, bár a béremelést megkapták, a munkát mégis beszüntették. A főszolgabiró, 29 iki jelentése szerint, az ujdoinbóvári pusztákon lázadás kitörésétől fél. A cselédek ha követeléseiket meg nem kapják, julius 2-ára bejelentették a sztrájkot. A simonternyai járásban. A tamásii járásban kitört mozgalom ide is átcsapott, bár Jeszenszky György főszolgabiró nagy eréllyel látott hozzá, hogy megakadályozza a baj terjedését. 26-iki jelentése szerint Belecskán Meck- vart Ernőnél 27 pár, l lidegkuton 43 pár s a miszlai uradalomban 47 pár arató szüntette be a munkát. A felbujtogatott aratók követelései ezek : 11-ed rész helyett 8 ad részt kivannak. Heggel 6-tól este 7-ig tartó munkaidőt. Behor- dásért naponta páronként 5 koronát, vagy óránként 30 fillért. A munkaadó köteles a munkások részét kicsépeltctni s lakásukra vitetni s azonkívül csapás esetén holdanként 150 kgr. részt követelnek s a kapás növény harmadában adandó minden munkásnak. Az alispán 26-án két század katonát Nyisd ki rózsám, nyissad meg az ablakot, Kis pej lovam csak idáig ugratott. Kantárszárát vezette a két kezem, Engömel meg a lu'íségös szerelem. Nyiss ablakot a szeretem szavára, Fogadom, hogy édös szüléd se bánja. Jóra való legény vagyok nőm hitvány, Adj hát csókot gyöngyvirágom, violám. Amig a legények furulya, meg énekszóval a lányokhoz értek, azok már belefogtak a játszóba. — Csillegő-vc cseng a nóta s mintha vissza felelnének a legényeknek: Édös anyám azt mondta én néköm : Szödjél lányom virágot a rétön. Virág illik kötődbe, öledbe, Ügyet se vess lányom a legényre. Szödök anyám, szödök a kötőmbe. Nőm hajlok a legényszerelömre. Gyöngyvirágot szödök a páriámra, Nefelejcset kötök bokrétába. — Édös anyám azt is mondta néköm : Este maradj a kisházba' szépön ; Mert, ha egyszer kiáltsz az utczára : Leányságod tossz annak az ára. Hajlok anyám, hajlok a szavára. Bent maradok este a kisházba; Csak a fényös csillagokra nézők, Az egyiktől valamit megkérdök. Megkérdözöm édös anyám tőle : Van-e neki kedves szeretője ? Kire ragyog oda fönt az égön, Hűségösen olyan régös-régön ? Lassan forgott a tánezoló leánykör a csillegőre való búsongó nótára; — elhallgatott a legények hosszú furulyája. — Nézik a lányokat, csak egyet se szólnak, hiába is volna özöne a szónak, merthogy a játszónak olyan a törvénye, hogy a szólitásra egyik se felelne. Csillegőre lépő következik sorra, de most már könnyedén bokázó a nóta : Islangos a biboriimög ujja, Barna kis lány maga keze varrta. Varrjál kis lány szives hímet rája, Hogy a legény végig megcsodálja. Csudálja meg két kezed varrását, Vögye el az édös anyád lányát. Mer' a lánynak eladó ezégérje : Maga varrta fehér biboriinge. Fehér biboriimög himes újjá Libeg-lobog, gyönge szellő fújja. Gyönge szellő fájdogálhat rája, Mikor a lány szeretőjét várja. Várjad kis lány várjad szeretődet, Szőnie fénye majd csak ide téved ; Himes üngöd ujja lobogása: Löszön neki útja mutatása. Inog, hajlik, libben, lebeg, egész teste szintúgy remeg valamennyi lánynak; kettőt balra, egyet jobbra, megint egyet balra lépnek s egyszerre bokáznak. — Dallos ajkaikról lágyan csendül a hang, szempillájuk árnya alól egy világért fel nem pillantanak. — Játszótörvény ellen egyik se vétene, földre szegezodött mindahánynak szeme. Lépőt is megunták, ugrásba kezdenek, szorosan fűződnek a piczike kezek, mert a kör ilyenkor megfeszül, szédítő forgásban kezet kieresztő a körből kirepül. — Kezdi már a soros, a többi meg rája: Bíbor iingöm pántlikája, Fújja a szél a Dunára. Barna legény fut utána, Mikor a szél fujdogálja. Ihaj, tyuhaj I Tilaj, tulaj! Mikor a szél fujdogálja. Baggy a kendtök, hadd lobogjon, Vöfélyboton fönnakadjon. Lögyön annak is virága : Barna kis lány pántlikája. Ihaj, tyuhaj! Tilaj, tulaj ! Barna kis lány pántlikája. Adok másat a helyébe, Szivet varrók a végére. Kendtök nevét közepébe, Abba vigyön esketüre. Ihaj, tyuhaj! Tilaj, tulaj! Abba vigyön esketőre. így forognak, örvényeznek míg nótával túrják; aztán, hogyha kitikkadtak, a játszót oszlatják. Ilyenkor lehet csak a lánnyal szólani, de a legényeket megfogta valami: — tisztesség, becsület, meg egy kis félelem; nehezen indul meg a szóló szerelem. — Mert a szédületes, sebes forgás közben, lányok or- czáira piros rózsa szökken s a nagy indu- attol kebelük hullámzik, szemeikből csillag, fényes menyország sugárzik. Hát biz’ ilyen leánysereg láttán, ször- ;j»/«ül valami a legény szive táján, feszül is, szorul is, a jó Isten tudja, hogy Ja oi szavukat mi szoritja vissza? mind egyre emeli domború mellüket, nyelvet, hangot kötó gyönyörű igézet. e már oszladozik a kötés ereje, vala- mennj i legény szép tündérországból földre
