Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-01 / 26. szám
1905. julius 1; 5 bocsátott a főszolgabiró rendelkezésére. A katonaság 27-én érkezett meg Kesző-Hideg- kutra. Báró Jeszenszky György tapintatos fellépésének sikerült Meckvart aratóit megbékéltetni. 28-án az arató sztrájk tovább terjedt, a felsőpéli munkások a munkát abbahagyva, az alsópélieket is csatlakozásra bírták s Kölesd felé mentek. Ráczegresen is beszün- ; tették a munkát. A főszolgabíró 3 hidegkúti munkást 30—30 napi elzárásra Ítélt s a ta' másii járásból Görbőre áttört aratók közül) \ kik Benéné szőlőmunkásait elzavarták, 74-et í letartóztatott. Benéné aratóival kiegyezett. ! Báró Jeszenszky, gyönki főszolga- ! bírótól riasztó hirek jöttek. Nagy Doroghról 2000 munkás van útban Gyünk—Hidegkút felé. A csendőrség, ott levő katonaság nem elég feltartóztatásukra, az alispán Gyulajról és Tamásiból két századot ide vezényelt. A többi járásokban A többi járásokban még csend van, de a dunaföldvári járásban 2-án többfelé nép- gyüléseket kívánnának tartani. Ez már némi mozgalódás jele, bár az aratás rendben folyik. Bajé) Pál központi főszolgabíró szigorú óvintézkedéseket tett az esetleges mozgalom elfojtására. A központban. A központban lázas munka folyik. Örökösen jön-megy a távirat, csillingel a telefon. A minisztérium állandó összeköttetést tart fenn a vármegyével. Odafenn Sélley miniszteri tanácsos intézkedik. A vármegye alispánja a következő körrendeletét bocsátotta ki az elöljárósághoz. ad. 75i4. sz. Tolnavármegye alispánjától. 1905. ----------------------------------------------------------------Valamennyi községi Elöljáróságnak ! Lelketlen bujtogatók békés szellemű munkásosztályunkat munkaszerződéseik megszegésére lázitották fel. — Szerződésszegő munkáscsapatok községről-községre, pusz- táról-pusztára barangolva életveszélyes fenyegetésekkel igyekeznek a tisztességes polgári munka teljesítését meghiusitam, — sőt az éves cselédeket is napi munkájuk végezésé- ben erőszakkal és fondorlatokkal meggátolják — kárára és veszélyére önmaguknak, a közlakosságnak és az egész hazának. KÖZÉRDEK Évtizedek óta nem volt hazánkban oly áldásteljes bő termés, mint vidékünkön ezi- dén mutatkozik és igy az arató munkásosztály nehéz munkájának évtizedek óta nem volt oly méltó nagy jutalma, mint a minő Isten kegyelméből a szerződésbeli kötelezettségüket pontosan teljesítő részes munkásokra ezidén vár. — És mégis sajnálattal tapasztalom, hogy a lelketlenül félrevezetőit munkásosztály a munkaadók ellen felszított ! gyűlölettől elvakulva nem látja, hogy önmagát megsebezve s önmagát nyomorba döntve megsemmisülésnek teszi ki azt. a sok százezer forint értékre rugó termést, a mely közös mindnyájunk jólétét ezidén a szokottnál sokszorta nagyobb mértékben biztosíthatja. A bottal kergetett eb nem fog nyulat! — A kényszermunkában — mely különben is szégyenletes — kevés a köszönet. — Ezen okból szigorú törvényeink büntető rendelkezéseinek, valamint a karhatalom szuronyainak tényleges alkalmazása előtt szükségesnek találom és ezennel el is rendelem, hogy minden községben, jelen rendeletem vétele után azonnal képviselőtestületi ülés tartassák, azon a községi biró elnöklete alatt az elöljárókból, a képviselőkből és tekintélyesebb polgárokból a sztrájkmozgalmak elnyomására minél nagyobb számú, de legalább az elnökkel együtt 14 tagból álló békéltető bizottság szerveztessék, melyeknek feladata leend a sztráj kólóknak munkába állítása, a sztráj kólók garázdálkodásainak meghiúsítása, a bujtogatók letartóztatása és a hatóság elé állítása, a munkaadók részéről a munkások ellenében netán tanúsítandó méltatlanságok vagy zsarolásoknak a járási főszolgabíróhoz való haladéktalan feljelentése, a mezőgazdasági munkák rendes folyamatának biztosítása s a hatósági intézkedések végrehajtásában való segédkezés. A törvényes rendnek és a törvény tiszteletének biztosítása mindnyájunknak közös polgári kötelessége. — Ezen a czimen utasítom a községi elöljáróságokat, hogy a fentebb jelzett módon a sztrájk mozgalom pusztításai ellen egyesült erővel a védekezést haladéktalanul inditsák meg. Ezen békéltető bizottságok a szükséghez képest esetleg naponta tartandó gyűléseken állapítják meg az állandó őrködés eredményei szerint csititó és közvetítő teendőiket, s határozzák meg az egyes tagok felvissza téré. Az egyik furulyáz, lányok körül állják; billegő ujjai buggyanón ömölve, mint a forráspatak, eresztik a nótát. Könnyű neki, mert hát más a szószólója; félszegen szólásért nincs mit pirulnia. A másik bátorabb, ez már szóba ered ; igaz, hogy keríti szörnyen a feneket, mire nagy nehezen a végére lyukad, hogy hát: hallod-e Sárikám, szeretőm a ... . lovat; mer’! . mer’ oda viszön, ahova akarom : mind éltig te hozzád, gyönyörű virágom. Értené is, nem is Sárika e szókat; mivelhogy sejti csak, szemlesütve hallgat. Ám Pali folytatja dobogóbb kebellel; most már jobban győzi, bár még nagyokat nyel: szeretőm apádat . . . szeretőm anyádat . . . öreg sziilikédet, mer’ . . mer’ hogy ékösnek, virágnak tégöd fölneveltek. Szeretőm a hajnalt, mikor rád mosolyog, szeretőm a napot, ha fölötted ragyog. Szerelőm a szellőt : simogatja orczád; azt a lombos nagy fát: árnyékot borít rád. Szeretőm a holdat, csillagéd az égnek, mikor sugarakkal ablakodra térnek. Lögyön az mind a hány, mind szeretőm őket, mer’ kedved keresik, gondoznak, szeretnek. Megérti a kis lány, lángol két orczáján, szeme lesütötten suttogva rebegi: édös Pali bátyám ! . így telik az idő, — majd játszóra kapnak, azután meg újra szelíd szót váltanak, — miglen beözönli a hegyet a hold fénye; csakhogy akkorra már megszerették egymást lány is, meg legény is: jövendő életre, férj, meg felesége. Ezüstös _ holdvilág rásüt a tanyáiba, tanyáról pediglen tanya ablakára; ottan kacsintgat be ez a fehér lélek : sárközi leányok csöndesen szunnyadnak, tündér álmot szőnek. — Majd meg odább illan egy másik tanyára; ott meg a legények vigadnak javába. — Hangos a kis tanya minden zege- zúgja, öblös pinczetorok a szerelmes nótát szinte visszazúgja. így esett hajdanán a dolog veleje: gyönyörű Sárközben a szüret eleje. — Szüret után pedig egy-két öreg Sára, susogóba jára: vájjon a kis Sára, lehet-e hamarján Deák Pali párja ? * * * Gyönyörű Sárköznek hímbe rakott nótafákkal ékes gyöngypártája, te hosszú dombsor ott az öreg Sár fölött, jer 1 zárjad be ajakad, hosszú nagy időkre; most már elmesélted szép tündérregédet: Hej! regő röjtöm Röjtök regét végzőm : Síi: Sárközöm gyöngyteánya, Dali legény pártás párja Himes bíboriingét, Islangos kötőjét Ládafia tartogatja, Nagy feledés betakarja. Hej ! regő röjtöm Röjtök regét végzöm : Szomorít a hegy oldala; Nincsen a mi kidalolja Lányok szeme párját, Picziny szájuk csókját; Szerelőmnek szószólója : Kiveszőit a bús furulya. Hej! regő röjtöm Röjtött regét végzöm. adatait. — A bizottságok elnöke a községi biró, jegyzője pedig a községi jegyző, ennek akadályoztatása esetén a bizoftságok által választott más arra alkalmas egyén. — Legkésőbb folyó évi julius hó 2-án jelentést várok arról, hogy a bizottság megalakult és hány tagból áll. Kelt Szekszárdon, 1905. évi junius hó 28-án. Döry Pál, alispán. Ebből a rendeletből határozott jóindu lat sugárzik elő, félünk azonban, gyenge eszköz lesz a baj további elnyomására. * Lapunk zártáig érkezett hirek szerint a sztrájk a pusztákon még teljed ugyan, de semmi rendzavarás sem történt. Az a hir, hogy Nagydorog felöl mintegy kétezer arató munkás a simontornyai járásba betört volna, egyszerűen alap nélkül való kósza hirnek bizonyult. Isten védje és saját józan belátása a félrevezetett népet a nagyobb veszedelemtől! Garay János — Szekszárd város polgármesteréhez. Szeretve tisztelt uram öcsém 1 A múlt heti „Közérdek“-ben azt olvastam, hogy az én drága Szegzárdom (bizony már a nevét sem úgy Írják, ahogy én) legközelebb rendezett tanácsú város lészen, s hogy szeretve tisztelt uram-öcsém lesz a polgármester. Ez az oka, hogy jelen való levelemet már nem a létezni megszűnt elöljárósághoz, de mélyen tisztelt uram-öcsémhez — mint szülővárosom leendő fejéhez — titulálom. Mert panaszom vagyon én nékem. Nem mondhatnám ugyanis, hogy valami kelleme- tes foglalatosság itt álldogálni étien és szomjan eme télen hideg, — nyáron meleg kőtalapzaton. Még a sarki rendőrt is felváltják, vagy felváltja ő maga-magát, amikor „ellenőrzésnek“ oka vagy ürügye révén egy-egy ital borra bé-bétekint a közeli nagykocsmába. Nekem azonban itt kell silbakolnom. Sokszor órákig is elfilozoíálok felette, hogy ha annak a sarki rendőrnek úgyis tétlenül kell álldogálnia, miért nem lett akkor ő én helyettem — poéta s bizonyára én is lettem volna olyan jó sarki rendőr, mint ő . . . De nem ezt akarom én most elpanaszolni . . . mert hát télen úgy — a hogy csak megvagyok . . . Elég vastag a csizmám talpa, hogy a hideget kiálljam, meg aztán van jó . . . Hát izé, éppen ez az én bajom ... ez, az átkozott köpenyeg . .. Ez lesz még az én megölő halálom. Hej ha tudom, hogy az a szerencsétlen Szárnovszky felfedezi valahol, dehogy csináltattam volna ezt az átkozott diszmagyart. Még télen is kiver az izzadtság, ha erre a prémes bundára gondolok, hát még most 35 R° mellett 1 Isten uccse sokszor majd leszédülök innen a magasból, nem vagyok irigy, de valósággal zöld leszek a — sárga irigységtől, ha arra a sugárzó arczu mezítlábas, szellős ruházatú Géniusz Borosára tekintek. Boldog leányzó ... Viszont igaz, hogy ő meg a téli időszakban várja a szekszárdi első magyar asztaltársaság ruhaosztogató jótékonyságát. De mégis irigylem őt, mert ő csak télen szenved, én azonban télen és nyáron is. Irgalom tehát kedves uram-öcsém. Nem kívánok én lehetetlent. Ha már ezt az iromba nagy köpenyeget le nem vehetik a vállamról, kérek legalább egy kis— árnyékot hozzá ! Ültessenek e helyett a négy aszarodott fenyőfa helyett valami érdemesebb fát ide a lábam elé. Világért sem akarom azonban, hogy pót adóval terheljék meg miattam drága szülővárosomat ; de azt hiszem, csak szólani kellene a helybeli főerdész uraknak s bizonyára lennének olyan gavallérok, hogy kieszközölnének a magas kincstár erdejéből négy valamire való fát, esetleg megterhelnék vele a lelkiismeretüket s igy mégis csak hozzájuthatnék egy kis lombhoz és árnyékhoz. —
