Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-18 / 7. szám
KÖZÉRDEK 1905. február 13. 4 körében egyedül a törvényhatóság hivatott, a vármegye leveles tárában helyeztessék el. Vág azonban kereken kijelenté, hogy a neki felajánlott diszkardot a közgyűlésnek visszavenni jogában nem áll, kész inkább az árát — sajátjából megfizetni. Erre aztán egyenesen megtagadták a kard átadását, „mert az ahhoz való ragaszkodást, ily körülmények után épen nem várták a királyi biztos ur szerénységétől s azzal, hogy az árához való hozzájárulást is felajánlaná, még sajnosabb k érzéseket ébresztett-maga iránt.“ Ezt a végzést Döry Gábor alispán természetesen nem közölte Vayval. Gondoskodtak azonban erről is, A következő közgyűlés épen a békés természetéről hires Csapó Dániel felszólalására, egyenesen kötelességévé tette ezt az alispánnak, sőt a határozat kivonatát a „Jelenkor“ szerkesztőjének is megküldeni határozták, hogy „köztudomásra juttassa.“ így tudtak boszut állani a régi jó öregek. Az 1841. márczius 29-iki közgyűlésen aztán hivatalosan is lezáródnak a kubinszki és pecsovics-háborúság aktái. A vármegye gyűlésen ekkor olvasták fel a király leiratát, mely megelégedését fejezi ki azon, hogy az utóbbi tisztujitás illő diszszel, a íelingerült kedélyek lecsilla- pitásával ment végbe. „A Perczel testvérek, valamint más nemes és nemtelen személyek, a múlt 1839. esztendei deezember 30-án kelt legfelsőbb királyi parancs következtében ellenök megrendelt nyilvános vádak alól, azon reménységben, hogy ők ezen királyi kegyelemre magukat érdemesítvén, a megyében' ezentúl a törvényes rend már fel sem fog bontatui, kegyesen felmentetnek.“ Az általános bünbocsánkt alól csak a Keserű István megölésében résztvettek vol tak kivéve, ellenök a további szigorú és haladék nélkül való törvényes eljárást és a bünper befejezését ismét elrendeli a királyi leirat. lg}' aztán pár évig a peesovics-párt uralma következett. Az országgyűlésen követeik azonban többet már meg nem jelenhettek, mert a diéta 1840, május 13 án befejeződött. S odahaza is hallgatagon tűrni voltak kénytelenek a kubinszki-párt fölényét, így, a mikor Bezerédjt épen ezekből a választási harczokból kifolyólag is még inkább megnövekedett népszerűségénél fogva, 10—13 váfmegye, köztük Zala is táblai bíróvá választotta, viszonzásul a tolnamegyei pecsovicsok is tapsolni voltak kénytelenek Deák Ferencz táblabírává választásának. Deák személyesen is megjelent a szekszárdi megyei gyűlésen s zajos ünnepeltetésben volt része. 1843—44-ben aztán ismét a kubinszki- párt került uralomra, Bezerédj István s Perczel Miklós, majd Móricz lett a követ. 1848-ban a párt vezetőinek újból ki- [ váló szerep jutott, Perczel Mór és Miklós fellépte volt az első mennydörgés, de a többiek is buzgó harczosai lettek a szabadság ügyének. Bezerédj Istvánt csak Hagnau gyors elhatározása menté meg a vértanú haláltól. Különben az ő vézna testalkatára czélozva { mondta Havnau a Bezerédj-ért nála törne- | gestől kegyelmet esdőknek : „Hogy lehet ilyen hitvány kis emberért enynyit koptatni a — küszöböt?!“ Fördős István alispánt azonban nem lehetett megmenteni tiz évi kufsteini börtöntől . . . De a pecsovics-pártnak is feltűnt még egyszer szereriese-csillaga: főbb szereplői a szabadságbarcz leveretése után jobbára kormányhivatalokat töltöttek be. Emléküket azonban elfujta a szellő . . . Régi, avult írások beszélnek róluk legfeljebb, j Alig maradt egyéb az egyetlenegy ' „pecsovics“ szónál utánuk örökségül a mai nemzedéknek! (Vége.) A szekszárdi kaszinó háza. Fennállásának 64 esztendeje óta a szekszárdi kaszinónak szebb, derűsebb, jelentó'ségtel jesebb napja nem volt a most elmúlt, szerdainál. Félszázados vágy, sóvárgás, közóhaj valósult meg e napon, derű, jókedv, mosolygás fénylett az arczokon, s gyűlés után a megelégedettség önkéntelenül előtörő érzése kandikált elő a fény ló' szemek- ből. A szekszárdi kaszinó tagjai ily közel még sohasem voltak egymáshoz. Beszélhetünk demokrata mivoltunkról, a társas érintkezés állás, vagy érzelmi momentumok alapján történik itt is, mint minden társas egyletben, de mintha még ez az elválasztó fal is ledó'lt volna. A kaszinó különféle elemei apró csoportokba verődtek már a közgyűlés előtt, hányták-vetették a dolgot, mindenkinek volt terve, eszméje, egyben azonban mindenki egyet értett, abban tudniillik, hogy a szekszárdi kaszinó életének jelentőségteljes forduló pontjához jutott, fejezzük ki magunkat igy: elégett a hid a háta mögött, tehát nem lehet menni másfelé, csak — előre. De mindebből a képletes beszédből nem sokat ért az, aki a szekszárdi kaszinó e hó 15 én lezajlott közgyűlésének hangulatát közvetlen közelről meg nem figyelhette. Megérthető prózára fordítjuk le tehát a történteket, bár sok volt azokban a poezis, a hangulat, — tehát csak árthat az ott lefolyt felejthetlen jelenetnek a — próza! Arról volt szó, hogy a szekszárdi kaszinó megszerezze-e állandó otthonának a báró Augusz-féle, újabban a báró Schell József-féle házat? Históriáikig is nevezetes épület ez. Magyarország ujabbkori történetének nem egy jelentős fejezetét itt — csinálták. Egykori gazdája báró Augusz Antal, a tudományosan képzett főur, Tolnavármegyének egykori alispánja, később kormánybiztosa, majd Pestmegyének főispánja s 1852-től 59-ig a budai helytartó tanács alelnöke — volt. — Előkelő politikusok találkoztak itt, s a zeneművészet múzsáját is ide csalta a Liszt Ferencz világra szóló művé- ! szete, Reményi felsiró hegedűje és más hazai s külföldi művészeknek abban az időben e falak között gyakran rendezett nagyhírű hangversenye. S a fenkölt lelkű ifjú báró, a korán elhunyt Aligusz Imre, mély hazafias s emberbaráti érzéséből kifolyólag még ma- gasztosabb czélt szánt ennek a nevezetes épületnek. FelekeZetnélküli jelleggel tervezett szeretet házát akarta benne elhelyezni. Fájdalom nemes terve csak írott végrendelet maradt. Egy lelki nagyságnak papiros emléke De mintha az ő szelleme járt volna itt a múlt szerdai napon s mintha ez ihlette volna meg a lelkeket, egyérte- lem szállta meg a kaszinó összes, ott megjelent tagjait. Elnémult minden gáncs, kicsinyes kifogás, ki ki elfojtá az önérdek apró, szőrszálhasogató ellenvetéseit s az általános érdek magaslatára helyezkedett, igy ez a nevezetes épület a szekszárdi kaszinó ott megjelent tagjainak egyhangú, lelkes határozatával a szekszárdi kaszinó örökös tulajdonába ment át. Igazán szép, lélekemelő közgyűlés volt ez! A hozott egyhangú határozat méltó az egylet múltjához, de előhírnöke egyúttal szebb jövőjének is. A szekszárdi kaszinó, méltányos árért nemcsak régóta óhajtott kényelmes, állandó otthonhoz jutott, de kétségtelen anyagi előnyökre is tett szert s ráadásul e vétellel még kegyeletes cselekedetet is müveit: nem engedte magánkézre jutni ezt a nevezetes épületet, amelyet egykori gazdája nemes szívvel és lélekkel amúgy is — közczélok szolgálatára szánt. Báró Augusz Imre úri háza nem töltheti be a neki szánt filantropikus hivatást, szereletház nem lehetett belőle, lesz tehát a laza társadalmat összetartó barátság s az igazi magyar érzés, a hazafiság örökös otthona, a társadul- inat mozgató eszmék érlelő melegágya s örökre nyitva tartott csarnoka az általános művelődésnek . . . Az érdekes ülés lefolyása különben a következő: A tagok érdeklődése rendkívüli volt. Megtöltötték az egész nagy termet s még a mellék szobákba is sokan beszorultak : A ielenvoltak névsora a következő : Ágoston István, Ács Lipót, Dr. Albersz Rezső, Bajó Pál, Boda Vilmos, Bodnár István, ifj. Boda Vilmos, Boros Zoltán, Blázsik Ferencz, Bognár Albert, Dr. Csizmadia Géza, Dr. Dragits Imre, Dömötör László, Dicenty László, Dömötör Miklós, Dicenty Lajos, Dr. Éri Márton, Eötvös Károly, Dr. Fent Ferencz, Fejős Imre, Fink Kálmán, Földes László, Br. Fiáth Eleméi1, Forster Zoltán, Ferdinánd János, Fejős Károly, Goldberger J. Mór, Goldberger Arnold, Gyorbiró Benő, Haypál Sándor, Hoffmann Sándor, Háry Béla, Halász Géza, Dr. Hilbert István, Dr. Horváth Jenő, Horváth József, Jaskó Géza, Kurez Vilmos, Kovács Dávid, Kiinger Ferencz, Dr. Kra- rnoliu Gyula, Kovács Aladár, Kovács Ottó, Kluha Géza, Krammer János, Dr. Kozacsek László, Dr. Káldy Gyula, Kövessy Ödön, Korbonics Dezső, Laki Ottmár, Leicht Lajos, Lauschmann Ödön, Leitersdorfer Ignácz, Lovass Gyula, Dr. Leopold Kornél, Lindtner Ármin, László- Géza, László Lajos, Mayer Antal, Máthis Kálmán, Mányoky Cornél, Mányoky Ödön, Molnár József, Mehrwerth Ferencz, Matzou Béla, Markovits Jenő, Miculeseu János, Mikula Dezső, Mirth László, Márffy István, Nikitits Imre, .Kits István, Oeskay János, Oszoly Károly, Orffv Lajos, Pestby Pál, Perlaky József, Dr. Papp Géza, Pataky Jákó, Pazár Dezső, R-icz József, Rill József, Simontsits Elemér, Dr. Steiner Lajos, Stokinger János, Steinsdörfer József, Streit Béla, Steinfeld Béla, Sarkadi Andor, Stann István, Dr. Spányi Leó, Schwirián József, Schneider János, Sz abó Ferencz, Szász Károly, Szon- newend Frigyes, Szondy István, Dr. Szent- királyi Mihály, Török Ottó, Totth Ödön, Tekus Vilmos, Tihanyi Domokos, Dr. Tanárky Árpád, Török Béla, Ujfalusy Lajos, lfarasdy Lajos, Wigand János, Wilczek Sándor. Vörös- marthy József, Véges János, Völfel Fei’encz, Varga Ferencz, Vinkovics Vincze, Vattav Miklós, Wall ti Károly, Zoltán Ferencz*. Körülbelől egy negyed hat óra lehetett, a mikor Simontsits Elemér intéző igazgató a közgyűlést megnyitotta. Mély csendben,, feszült várakozással lesték szavait. Előterjesztésére a közgyűlés elnökévé közfelkiáltással Orffij Lajost választották meg; a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Totth Ödön és Fink Kálmán tagokat kérték fel. Simontsits Elemér igazgató ezután hatalmas beszédben ismertette a házvételi iigvet. Szétbonczolta, darabokra szedte az egész kérdést; megvilágított minden még kevésbbé fontosabb adatot is. Szavainak az ügy lelkes szeretete, meggyőződésének benső igaz volta valósággal szárnyat adott. A szekszárdi kaszinó tagjainak összeségét két osztályba sorozta. . it* t. tag urakat ez utón is felkéri a kaszinó jegyzője, hogy amennyiben nevük tév. dósból ezen névsorból kimaradt volna, arra figyelmeztessék, hogy a jegyzőkönyvbe az összes jelen voltak neveit felvehesse.
