Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-18 / 7. szám
Szekszárd, I. évfolyam 7. szám Szombat, 1905. február 18. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. IL/feg-jelenük minden szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Főmunkatárs: HAUGH BÉLA. Kiadja Báter lános nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐpiZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. SO fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. Pénzintézeteink s az ország gazdasági jövője. Január, február a pénzintézetek hónapja. Közgyűléseiken ekkor számolnak be előző évi sáfárkodásukról s miután csengő koronákban szétosztogatták működésüknek kézzel fogható eredményét, élőiről kezdik ismét a munkát, amely zajtalanul folyik az egész esztendőben. A szolid pénzintézeteknek találó szimbóluma a — méh, amely folyton dolgozik, gyűjti a mézet — másnak. A pénzintézetek is inkább a nagy- közönségnek dolgoznak, bár vannak köztük olyanok is, amelyek inkább önérdek szolgálatában állanak igy bitorolják a szimbólumot, s jelképül inkább rabló darazsat, vagy pióczát választhatnának, mert a szegény nép véres verejtékén hiznak, élősködnek. Hál’ Isten azonban, ma már, legalább a mi vidékünkön kevés az ilyen intézet. A pénzintézetek azonban nemcsak a takarékosság kaptárai, egy-egy nemzet vagyoni viszonyainak is sok tekintetben fokmérői ők. Hatalmas országokban, hatalmas pénzintézetek, bankTAECZA. Vinciiké csizmája . . . _-l városba ment reggel a gazda S korán hazajött a szolgalegény. Az asszony várta: hús a bográcsba . . . Édes, hamis vágy nevet ki szemén . . . S nagy dáridóhoz nyílik a pincze, Jaj, csakhogy útban a kicsi Vincze: „Szivem, virágom fuss csak a boltba, Só kell . . . bors is kell . . . nesze czukorra . . . S nézd, a viz parton mennyi gyerek, Ne légy fajankó . . .“ — S Vinczike megy — Alszik a tűz már, hamva se pislog, Vasláb alatt még parázs se maradt, Ott benn is oltják, ha ollni lehet ?: Forró csókkal az égő parazsat! S úgy alkonyattájt megjön a gazda, Képéből kelve, futva, szaladva: »Nézd, ott találtam a fűzfa alatt, Vinczi csizmája, s ez itt ... a kalap .... De maga nincs, nincs...“ »Szent ég, a gyerek ? /» — Sikolt az asszony s a teste remeg. »Vinczike Vincze . . . drága fiam te!« — Hívja, kiáltoz, lihegve szalad — Keresi hosszan, hét s hónapon által: Ott a kis csizma a hóna alatt — házak az összegyűjtő, de egyszersmint széteresztő csatornái is, a fáradságos munkából, a népek verejtékéből származó sok száz meg száz milliónak . . . S a külföld ebben is különbözik a mi sajátságos országunktól. Ott a fáradságos munka vagy az üzleti élelmesség által szerzett vagyonnak igazán csak a vállalkozásban nélkülözhető feleslegei vándorolnak a bankházak, pénzintézetek hatalmas pánczél szobáiba, a kincs, a vagyon többi része, a fényes dollárok, frankok, a sterlingek, ezek az apró, szeszélyes „sárga csikók“ azonban fürgén ugrándoznak tova, két hatalmas ur — az ipar, kereskedelem tesz rajtuk utat a világ körül. S csodálatos, még csak nem is árt nekik a bosszú utazás, csillogó szinben, sőt apró csikócskák- kal megszaporodva térnek vissza elhagyott gazdájukhoz, hogy ismét útra keljenek. Nálunk a takarékpénztárak volta- képen a vállalkozásra félénk, bátortalan tőke : menedékházai. Mert a magyar szorgalmas, szerző nép, de hiányzik nála az üzleti élelmesség, a vállalkozás bizonyos merészsége. Megelégszik ! kisebb haszonnal, csak az biztos legyen. A koczkázat szeges drótsövényét nincsen kedve keresztül ugrálni. Pedig túl ezen a kis akadályon talán két kézzel szedegethetné a szebbnél-szebb érett gyümölcsöt, igy boldog, ha az ölébe potyog a — férgese. A tőke bátortalanságának elvitáz- hatlan következménye aztán a gyáripar lassú fejlődése, a kereskedelemnek szűk korlátok közé szorulása. A pénzintézetekben pedig egyre nagyobb a pénzbőség, amelynek következménye a kamatláb esése. Az adósnak sincsen ugyan ebből valami sok baszna, de a tőke egyenesen kétségbe esik miatta. Magyarországon nem csak az adósok, de a tőkepénzesek is sirnak, hogy ekkora kamat mellett (3ya%) lehetetlen megélni. S a tőke megindul, mozogni kezd, de akkor is kerüli a legtermészetesebb, a legegyenesebb utat. Vállalatokba, gyárakba, kereskedésbe akkor sem fektetik, hanem ott az állam, ez legalább négyes kamatot biztosit. Vegyünk értékpapírt! Ma ez a jelszó mindenfelé. S bármily kecsegtető a tőke elhelyezésre az a másik mód, a mi sajátságos helyzetünknél fogva ezt az És ha gyerek jön, hadonáz, intve, Megczirogatja : »nem . . . nem a — Vincze!« — — Tél már, de azért jár a Dunára — S Vinczike nincs . . . nincs . . . hasztalan várja: Csak a kalapja Meg a — csizmája . . . BODNÁR ISTVÁN. JVIegpatkoít székelyek. Történt, hogy Kapy György ur újra ! megházasodott, elvevén hites társul Bánfy ; Ágnest. A szép Bánfy Ágnest, a ki harmadszor esküdött örök hűséget, mikor Kapy j uramnak elmondta a holtomiglant — holtodig- ! lant. Először tizennégy éves korában ment férjhez Barcsay Ákoshoz, ennek halálával pedig Rhédei László uramhoz. De mivelhogy í Rhédei László is jobblétre szenderült, a szép Ág nes másodszor is özvegy maradt. Őnagysága Apafi Mihály uram, a mél- tóságos fejedelem nagy tiszteletben tartotta az özvegy asszonyok bánatos szépségét s órásházától szívesen ki-kirándult egyikmásik nagyasszony szivbeli keserűségét enyhíteni; csakhogy Bornemissza Anna, a kegyelmes fejedelemasszony is résen volt mindig s szerette a dolgok rendjét kiismerni. Mikor Mihály ur ő kegyelme a titkos ösvényeken tévedezett, hűséges hitvestársa a legnagyobb buzgósággal és fondorlattal, vagy mint akkor mondták, praktikával igyekezett férje urát, az üdvösséges jó útra visszatéríteni. Bánfy Ágnes erényeit is féltette a kegyes fejedelemasszony s hamarosan össze- házasitotta Kapy György urammal, a ki már nem volt épen fiatal s több eladó leánya is volt. A nagy lakodalom után a szép Bánfy Ágnes mostoha leányaival várának ablakánál | ült s nagy gyönyörűséggel szemlélgették Kapy uramnak arannyal kivert narancs- I sárga kaftánját, a melyet annak idejében Ali basától kapott ajándékba. — Ejnye anyámasszony, szólalt meg az egyik Kapy leány, a mint hirtelen kinézett ; az ablakon; nézze csak kegyelmed azt a székelyt, a ki tutajon ereszkedik le a Maros vizen. — Ugyan mi az édes lányom ? — kérdi j Bánfy Ágnes s valamennyien kinéztek az j ablakon. — Nézze csak kegyelmed, szólt a hajadon, épen most bnkkanik föl a vízből. Lefordult a haszontalan a tutaj széléről. Bizonyosan sokat ivott az atyafi. S mikor a vízbe fordult székely nagy nehezen a tutajhoz került, másik társa fölhúzta a tutajra. A Kapy família hangos vidámsággal örült a székely esetén s a gúnyolódó szavak elhallatszottak a tutajig, a mely
