Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-18 / 7. szám
2 190.5. február 18. áramlatot sem lehet elitélni, sőt örvendeni kell rajta. Állami hitelképességünk szilárdságának kétségtelen jele ez. Papírjaink nagy része még ma is külföldi kezekben van, de a tőke bátortalansága miatt tekintélyes mennyiségben vándorolnak már lassacskán haza, S örülnünk kell pénzintézeteink általános pénzbőségének is. Mert bár a tőke visszahúzódását az ipari s más vállalatoktól közgazdaságilag károsnak Ítéljük, de lelki szemeinkkel látjuk már azt a fontos hivatást is, mely a pénzintézetek Wertheim- szekrényébe óvatosan bezárt pénzfeleslegeknek a közel jövőben jut. Hatalmas átalakulások küszöbén állunk. A nemzet által vivott óriási küzdelem politikai része ide nem tartozik, j de lássuk ezt az élet-halálharczot köz- gazdasági oldalról megvilágitva, agrár j és merkantil szemüvegen keresztül. Ma az önálló gazdasági berendezkedés szükségességét talán mi magya- j rok nem hirdetjük oly vehemensen, mint odaát. Hiszen már a király előtt most folyó békéltető tárgyalásokról kiszivárgott hírek sem tartják lehetetlennek a gazdasági különválást. Tizenöt, húsz évvel ezelőtt még nem igen lehetett volna erről „büntetlenül, meglincbelés nélkül“ beszélni odaát s ma nemcsak a szélső elemek, de a higgadtabb politikusok is számolnak a körülményekkel, a sajtó egy része pláne ilyen formán csattogtatja reánk a fogát: „Önálló*vámterületet akartok?: jó, állitsuk fel a külön vámsorompót. A mi iparunkra rá vagytok szorulva, de a tietekhez nem adunk pénzt. Túrjátok a földet, de magyar gazda, nem kap mi tőlünk egy veszekedett fi tying j hitelt sem. Süssétek meg az ökreiteket, van nekünk elég; igyátok meg I rá boraitokat, csinálunk'mi itt eleget, meg aztán németnek jobb is a sör; fulladjatok bele lisztbe, búzába, piaczun- | KÖZÉRDEK kát elzárjuk előletek, tegyetek, amit akartok!“ Hát van ebben sok fenekedés, de sok gondolkodóba ejtő is. Könnyű kiaknázni a mi elszigeteltségünket. Mert tény, hogy a nagyhatalmi illúzióért inkább a katonai szövetkezést kerestük, a helyett, hogy piacz után néztünk volna terményeinknek. A hatalmas Angliával, Fraucziaország- gal gyenge üzleti összeköttetésben állunk, hozunk inkább tőlük, mint viszünk hozzájuk, mig a velünk szövetséges olasz és német drágán fizetteti meg barátságát. Az olasz borvám nyűgét csak nagy áldozatok árán tudtuk lerázni. A német agrár védelem pedig egyenesen reátette a kést az agrár Magyarország torkára. Állat, termény kivitelünk eddigi hasznát felemészti a nagyobb vám. Hová menjünk, Szerbiába, Romániába? Ezek is egy malomban őrölnek velünk. Boszniába? Éppenséggel nem látjuk hasznát, hogy odamentünk. Fiume? Csakhogy ez meg nagyon közel esik Amerikához, most is onnan hoztunk kukoriczát . . . Nehéz a helyzet. Nagyon nehéz! Nehéz, de azért nem kétségbeejtő. Mert a botnak mindég két vége volt, kettő is marad. Bár lehet a botnak négy vége is. Ha tudniillik előbb ketté törik a hátunkon. Az sem baj, mert a botnak a darabjaival is lehet ütni, csak az a fő, hogy a kezünkben maradjon a — vége. Ma gyarország nem a régi „tartomány“ többé ! Lejárt a nólyás baba korszak, a gazdasági kiskorúság arczpiritó időszaka. — Volt idő, a mikor egy közönséges pénzintézet megalapításához felsőbb engedelem kellett, ekkor igazán Ausztria zsebében voltunk, de most már nekünk is van zsebünk, ha valami sok nincsen is benne. őrültség lenne erőnket túlbecsülni, de lekicsinyelni sem szabad. Sőt egy nemzetnek mindég a nagyobbat kell — merni, hogy nagy legyen. Számoljon tehát velünk, a ki beléuk köt, szegények vagyunk, de jól — élünk. Fenyegessetek osztrák urak a közös háztartás felmondásával. Félünk, de meg nem ijedünk. Szorgalmas magyar nép, rakd élire a garast. Pénzintézetek gyüjtsétek a pénzt, a felesleget, készüljetek az uj keresztes háborúra. Ha az osztrák kapzsiság, telhetetlenség hadat üzen, vagy a farkas és bárány meséje példájára belénk köt, gazdasági háborúra kényszerit, arra kell törekedni kicsinek, nagynak, mindnyájunknak, hogy az átmeneti időszak alatt municziónk kitartson, mert ezt a háborút csakugyan a pénz, meg a pénz dönti el. Igen, takarékosság mindenfelé! Inkább az igények leszállítása, mint a tékozlás. Pénzintézetek, bankok, szövetkezetek örüljetek a pénz oda özön- lésének s növeljétek alaptőkéiteket, tax’talékalapjaitokat. Hét bő esztendőre hét szűk jöhet, de jöjjön hétszer hét, e nemzet szent igazának győzni kell és csakis általatok győzhet. Bismark a néptanítókra számított és mi számítunk a magyar nép józan takarékosságára, számítunk pénzintézeteink minden megkuporgatott garasára, számítunk a. tőke félénksége miatt egyre szaporodó hatalmas pénzkészletekre . . . számítunk magunkra, számíthatunk még legfeljebb Istenre, de itt e földön nincs másnál segítség. Pénzintézetek, ti kiállított őrszemek, legyetek tehát résen, ti reátok a közel jövőben, talán már holnap, fontos, igen fontos, sőt mondhatni: nemzetfentartó hivatás vár! B—r. Város szépítő egylet, Séd szabályozása. — Két közlemény. — I. Sokan vannak, akik a rendezett tanácstól mindent várnak. Ezek csalódni fognak. Tartalom a fő, nem a keret. Tagadhaiatlan, hogy Szekszárd nagy intelligentiája a szűk községi keretben műveltségének, igényeinek, vágyainak kellő téréi nem találhatta meg. De azért ne szőjjünk illusiókat. Ha meg vau is a szükséges nyers anyag városunk intelligens közönségében a rendezett tanács tágabb keretének betöltéséhez — még nem következik, hogy azt be is fogja tölteni. Az anyag érvényesüléséhez munka is kell. Hogy egy hasonlattal éljek a hasonlatok ugyan mindig sántítanak — meg van a kazán, meg van a szén, a víz — és a gép még sem működik. Tüzet kell gerjeszteni a szénből, gőzt fejleszteni a vízből, melynek expan- siója betöltse a kazánt és hasznos munkára kényszeritse a gépet. Társadalmi működésre kell serkenteni azt a nagy erő tartalékot, melyet Szekszárd intelligentiájában bírunk, mely eddig tér hiányában expansiv erejét kellőleg nem fejthette ki. A rendezett tanács csak úgy fog jól működni, ha. a haladásra, az előre- t.örekvésre egy rendezett társadalom szorítja. körülmény a két székely figyelmét fel- költötte. A vizbe fordult székely ezen mód fölött megbosszankodott s füles módjára nagyokat rikkantott, ordítozott és gúnyáját ledobva a kisasszonyokat istentelen gonoszsággal megfenyegette. Épen ekkor jött a szobába Kapy uram s a mint családjához ért, rögtön észre vette, hogy a nagyasszony a kisaszszonyokkal együtt igen szégyenkezik és pirul. Hirtelen elfogja a harag s szörnyű káromkodó szavakkal megfenyegette a székelyeket, a kik tova úsztatván tutajukat nem sokat gondoltak Kapy uram fenyegetéseivel. De abban a hiszemben, hogy biztonságban vannak, visszafenyegették a hatalmas várurat. Kapy ur haragja erre még nagyobb lett. Hamarosan kirohant az udvarra s szolgáinak megparancsolta, hogy a gyalázatos székelyeket csónakon fogják el és hozzák elébe. A szolgák urukat ösmerve, észveszetten hozzá láttak a parancs teljesítéséhez s bizony a két székely7 akárhogyan iparkodott, nem menekülhetett. Megkötözték őket és vitték Kapy uram elé. Kapy ur már nagy haraggal várta a székely rabokat s rettentő káromkodások kíséretében botjával rájuk vágott, aztán maga elé hivatta kovácsát. — Kovács! Itt ez a két kutya székely. Vidd őket műhelyedbe s verj lábuknak meztelen sarkára egy-egy tüzes patkót tüzes szegekkel. így bünteti Kapy a szemtelen vakmerőt, a ki családját bántani merészkedik. fiijába könyörgött, riinánkodott a két székely7, híjába siránkoztak Nem használt semmi jajgatás. A kovácsmester elvégezte ura parancsát s mikor a patkolás megtörtént, a két szegény embert kidobták a kapu elé. Éppen arra járt egy talyigás székely, ki könyörületes szívvel két társát fölrakta a talyigára s elvitte őket nagyságos Apáti Mihály uram elé, hogy a patkolásért Kapy urat bevádolják. A nagyságos fedelem rendes szokása szerint egy vödör bor mellett üldögélt haragosan, mert a fejedelemasszonnyal némi összeszólalkozása volt megelőzőleg. Kapy uramra egyébként is orrolt, mióta nőül vette a szép Bánfi Ágnest s mikor a székelyek el panaszolták gyászos esetüket, a fejedelem őnagysága nyomban kiadta a parancsot, hogy Kapy Györgyöt meg kell nótázni. Azonban Bornemissza Anna, a nagyságos fejedelemasszony, a ki szerette ismerni a dolgok rendjét, a furcsa parancsot nem engedte végrehajtani, ám azért Kapy uramnak jól bele kellett nyúlni az erszényébe, hogy a megpatkolt székelyek megvigasztalódjanak. Hajdú Elemér.
