Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-23 / 51. szám
2 forintért4 *). Szintén 1854 jun. 27 én eladja a kehidai zsidóházat az ahhoz tartozó pálinka mérés joggal és az úgynevezett Bognár házat 1600 ezüst forintért.’’) Végre Martinkovicli József ügyvéd, ! mint Szeniczey Ferencz meghatalmazottja 1854. VI/27. elad 34/s hold földet Kehidán a kőkép mellett 120 pengő forintjával.6) 1 Kapott azonkívül egy-egy Kiss örökös 6624 j frt. 51 kr. értékű ingóságot és 500 frt. ér- I tékü termést; viszont azonban egy gyermek- j részt 1615 frt. 18 kr. adósság is terhelte. Hátra volt még Kehidán 187/s hold j föld, a hozzávaló erdő, rét és berki részszel. | Ezen eladások közepette azonban már Deák j Ferencz alkudozni kezdett a Széchényiekkel, i kehidai birtokának eladása miatt és 1854 j jun. 27-én már ezeket Írja Martinkovich | Szeniczeynek: „Koppányban Tek. Deák Fe- I rencz úrral voltam, ki is a kehidai javait gróf Szécsenyi Istvánnak 26,000 pengő frt. készpénz lefizetése és 600 drb.** élte fogytáigi { fizetés mellett áruba bocsájtá, az alkujuk is { jobbán mint nem, már megvan.“ Az esetben, ha a Szécsényiek megveszik Tek. Deák Ferencz ur birtokát, igen hihető, hogy a 187/8 holdat is megfogják venni. Felszólítottam Szécsenyi tisztjeit is, hogy ha ezen birtokot megvenni szándékoznának, úgy mielőbb nyilatkozzanak.7) Julius 9-én azonban még az alku nem jött létre, mert a Szeniczey féle 187/s holdból csupán 8 holdra jelentkezett vevő 120 pengő forintjával. Tek. Deák Ferenez urat is felszólítottam — Írja tovább — ki is úgy nyilatkozott, hogy 100 pengő forintjával holdját megtartja s ha a Szécsényiek kel alkuja tökéletesen sikerülend s ezen részbirtokot is a vétel árban átveszik, úgy nekiek átadja, ha pedig [ ezt tőle nem vennék, úgy holdankint fogja adni s mennyiben ez esetben holdjáért 100 pengő forintnál többet kapna, azt Tek. urnák átadni fogja.7)“ Ezen közbe» Szeniczey* Ferencz az eladó levelet Martinkovichnak elküldötte, ki azt Deáknak át is adta és már aug. 6-án Deák Ferencz nyugtázza az eladó levél vételét és tudatja, hogy: „gróf Szécsenyi az én birtokomat megvette s az ő megbízottja késznek nyilatkozott a többi részeket is megváltani.“8) Augusztus 14-én már az összes, még meglévő kehidai részbirtokok a Széchényiek kezén voltak, kivéve a Szeniczey részt,9) mely úgy látszik rövid időn belül szintén a Széchényieké lett, mert már aug. 24-én Deák | Szeniczeynek a Széchényiektől járó összeg lefizetéséről szól és tudatja, hogy ő már okt. hó elején Pestre készül elmenni.10 *) Elmenetele I előtt könyvei egy részét Kiss Zsigának, másik részét Szeniczey Ödönnek ajándékozta.10) A különböző aprólékosságokat pedig árverés utján adta el Deák.11) Ezzel végleg megszűnt j a Deák család birtoklása Kehidán. Még j megemlítem, hogy Szeniczey Ferencznek Kehidán 81 hold föld jutott és hogy az ösz- szes ingóságok és ingatlanokért összesen 12148 frt. folyt le. 4) D. Zoltán ltára. Eredeti adásvételi szerződés. ,!i) » > » » » » ®) » » » Martinkovich Károly 1 vele Szeniczey Ferenczhez. ' **Eötvös Károly, Deák Ferencz és családja ez. művében az összei vételár 55 ezer, de termés és felszereléséit is kapott Deák még 11 ezer pengő forintot, igy teljesen összevág a két adat. Vagyis Deák készpénzben 26 ezer pengő forintot s a ki nem fizetett 40 ezer pengő forint helyett pedig évi 600 drb. aranyat kapott. A szerkesztő. 7) Daróczy] Zoltán ltára. Martinkovich Károly j levele Szeniczey Ferenczhez. 8) Daróczy Zoltán ltára. Deák Ferencz eredet; levele Szeniczey Ferenczhez. 9) Daróczy Zoltán ltára. Martinkovich K. levele [ Sz. Ferenczhez. 10) Daróczy Zoltán ltára. Deák F. levele Szeniczey F.-hez. A könyvek jelenleg tulajdonomat képezik, philosophiai, közgazdasági és történelmi német nyelvű munkák. n) Martinkovich K. levele Szeniczey Ferenczhez. : KÖZÉRDEK Hűvös szellő . . . Hűvös szellő hajtogatja az ágat : Nem irigylem a madártól a szárnyat — Képzeletem gyorsabban száll, Mini a gólya, fecske; Hozzád száll el hű kedvesem Minden áldott holdvilágos, csillagfényes este . . . Enyhetadó néma csend ül a tájon; Több ok eggyel, hogy a szivem agy fájjon, Mert ha az est szép szelíden Ráborult a tájra: Akkor érzem, hogy a szivem Nélküled mily hajléktalan, földönfutó árva . . . DOBAY MARISKA. Menyasszonyomnak. I. Az én szerelmem : feltörő repkény, Mely várromokon felszalad — S bevonja lombbal a zordon romol : Múltamat. S vigasztalódj, ha porba hull szived Tündérvilága egykoron, — Mert csak ott nőhet — igazán naggyá, A romon . . . II. Szemembe nézel: jövődnek egén Múltam emléke vonul át — .S’ ellepi a köny a dacznak, harcznak Hős urát. Szemembe nézel: ott van minden fény, Amit az élet meghagyott És porbatipor egy tovaszálló Sohajocl ■ . . III. Viharzó tengert keres a sirály, Mitől az ég is remegjen. Mert olt leli élelmét a vészes Tengeren. I)e fészkel épit egy parti lyukban, Amit a habzó viz kivájt És boldogsággal veri meg az ég A — sirályt . . . IV. Szemedbe nézek és gyermekhitem Rezgi át férfi telkemet — Mert a te szived hittel, reménnyel Tele lett. S bár a gonosz győz, az igazaknak Diadalát én elhiszem, Mert a te hited borítja lángba, A — szivem . . . ANKA JÁNOS. Karácsony flagyéknál. Irta : Hajdú Etemén. Nagy Jánosné, a ténsasszony már október végén elkezdett készülődni, hogy deczem- ber közepén bemenjen a városba a karácsonyi bevásárlások czéljából. A város csak két órányira van Kövesdtől, a falutól, ahol Nagy János ur ötszáz holdon gazdálkodik; de a falusi ember nehezen mozdul falujából s nem is igen megy, ha nem szükséges. Kényelmetlen is az ünneplőbe való öltözködés ; vagy épen olyankor jön valami közbe, mikor indulni kellene. Egyszer valamelyik disznó vagy tehén betegszik meg, máskor az eső esik, megint máskor valami halaszthatatlan munka adja elő magát, vagy a lovak vannak elfáradva, vagy nátha alkalmatlankodik. Szóval a falusi ember nehezen mozdul. így van ez Nagy Jánosné ténsasszony- nyal is. Egy esztendőben leginkább csak kétszer szokott bemenni a városba, nagy vásárkor, meg deczember közepén a karácsonyi bevásárlások czéljából. Ezt már tudják a faluban s ilyenkor jönnek az ismerősök. mindegyik egy kis komissióval. A pati- kárusnénak csipke disz kellene a sárga selyem blúzára, meg néhány kiló dió; a 1905. deczember 23. I jegyzőnének egy süveg ezukor, egy kiló ; mazsolaszőlő, egy kis vanília, néhány narancs, esetleg egy-két kiló borjúhús is. A kántorék- nái czigaretta papirosra és néhány főzőkanálra volna szükség; a doktorné szeretné, ha Nagyné asszony hozna nekik nyolez-tiz drb. szafaládét, mert ők a szafaládénak kiváló kedvelői. A főerdészéknek, meg az ispánék- nak is van valami szükségletük, pedig majdnem minden második nap bekocsiznak a i városba. Még az atyafiak is hozatnának egyet-mást, de az atyafiaktól a ténsasszony . nem vállal komissiót. Hiszen elég ez is. Hát még a magáé. Só, bors paprika, dugasz a szapullóba, lakat a csirkeólra, kés a konyhába, ollóköszörülés, ezérna, tű, konyhakendő, ablaktisztító por, rovarirtó, sajt, szalámi, szegek, mosdószappan, vizes pohár, lámpaüveg és végtelen sorozata a szükségleteknek. A ténsasszony már október végétől je- gyezgeti ezeket a dolgokat egy árkus papírra, és készül az útra. Minden vacsora után családi tan icskozás tartatik, amelyben részt vesz Nagy ur, a ténsasszony és a tizenhat esztendős Ilonka kisasszony. A másik három gyerek már alszik ilyenkor s nem is vehetne részt a tanácskozásban, mert a karácsonyi ajándékok is szóba kerülnek olykor-olykor. A ténsasszony megkérdezi Nagy uramat, hogy mi kívánsága volna. Nagy uram köhög egyet-kettőt s azt mondja, hogy rábízza az asszonyra. De az asszony ellágyul és megjegyzi, hogy ő már busz esztendeje gondolkodik valami szép ajándék fölött, de egyszer sem tudott mást hozni, mint száz darab szép pettyes portorikó szivart. Most sem tud semmit kigondolni, pedig már aludni sem tud a sok gondolkodástól. Nagy ur megint köhög és azt mondja, hogy neki alig van valami kívánsága. Hanem az asszony tovább ingerkedik és biztatja az urát, hogy csak kívánjon valamit, hiszen jó termés volt, j talán nem jutnak tönkre egy-két forintnyi kiadástól. Végre hosszú eszmecsere után az ur nem minden félelem nélkül kiböki, hogy bizony egy szép aranyóra ellen nem volna kifogása. A ténsasszony üsszeránczolt homlokkal ránéz a ténsurra, a ki hamarosan lesüti a szemét és zavarodottan babrál az asztalon. A következő napon ismét szóba kerülnek a karácsonyi ajándékok. De most a gyei ekeké. A ténsur csak nem akar szint vallani, de a ténsasszony addig-addig ingerkedik, mig Nagy uram neki bátorodik és kimondja, vagyis inkább abban a véleményben van, hogy egyszer már a gyerekeknek is lehetne valami igazi ajándékot venni. Mert bizony a gyerekek eddig czipőt, harisnyát, zsebkendőt vagy efélét kaptak, a mit úgyis meg kellett volna venni. Erre aztán Ilonka kisasszony is fölbátorodik és hamarosan elsorolja, hogy a négy éves Jancsinak lehetne kardot, csákót, puskát venni, a hat éves Katusnak valami szépen öltöztetett babát, a tiz éves Pistának órát, vagy könyvet, vagy gyűrűt, vagy akármit, csak ne harisnyát. I Neki pedig, már tudniillik Ilonkának, és itt j egyszerre elfogy a bátorsága, lesüti szemét, I elpirul, a kötényét babrálja és mozog a I helyén. De az anyja csak biztatja, hogy szól- j jón. Végre is nagy szerényen előáll vele, í hogy neki nem volna más kívánsága, mint ! egy rózsaszínű selyemruha, a melyben elmehetne a gazdászok báljába. A ténsasszony a kardot, csákót, babát, könyvet csak végighallgatta. Meg-megrándi- totta ugyan a szempilláit, de nem szólt, nem fakadt ki, hanem a rózsaszínű selyemruhát nem hagyhatta szó nélkül, elfogyott a türelme. — Tönkre akartok jutni ti szerencsétlenek, kiáltotta reszketve és elkékülve. Majd adok én nektek aranyórát meg selyemruhát. Nem szégyenlitek magatokat, hát már titeket is megrontott a nagyzás . . . És a jó Isten tudja, mikor lett volna vége a nagy szitkozódásnak, ha a hálószobából a kis Jancsi keserves siránkozára ki nem hallatszik. A kis Jancsi pedig legkedvesebb gyermeke a ténsasszonynak; annyira kedves, hogy átkozódásait abban hagyta és ! rohant be a hálószobába. A kis Jancsi ült ágyában és panaszkodott, hogy jaj.
