Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-23 / 51. szám
Szekszárd, I. évfolyam. 51. szám. Szombat, 1905. deczember 23. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELI) HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Kiadóhivatal: Szóchi'iiji-ulcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK legjutányofiftbb számítással, díjszabás szerint. Karácsony. Itt a karácsony, a szeretet, a béke megszentelt ünnepe. Nagy öröme ez a kicsinyeknek, de a nagyoknak is a kicsinyekért! Földhöz ragadt nyomorult család az, hol hacsak egy ökölnyi kis fácskán is ki nem gyulád a pislogó mécs s hol a fütkározó, boldog gyermekek vidám kaczagása el nem veri a szent este költészetteljes méla csendjét. Jaj az olyan háznak, a hol gyerek van s szépen csillogó karácsonyfát nem gyújthatnak. A végső nyomor már ez, mert még a legutolsó napszámos is megkuporogja dohányon, italon azt az egy-két fillért, amelynek árán ilyenkor gyerekét boldognak* láthatja. Igen, a karácsony, a boldogság ünnepe. Az ártatlan gyermekek lelke ég és föld közt lebeg. Legalább ilyenkor állandó földünk összeköttetése a menyországgal. Nincs nap az esztendőben, amikor édesebb lenne az öröm, de nincs nap talán, amikor lesujtóbb lenne a nyomor, mint igy karácsonyi alkalmakkor . . . Szeretet lelke járd be hát a földet, derűt, boldogságot hints el mindenfelé. Gyerekek kaczagása az élet költészete ; a költészet, az édes poezis pedig bearanyozója az egyébként sivár valóságnak. Ezért a karácsony a béke, a megnyugvás, a szeretet édes ünnepe. Óh jöjj hát drága ünnep, boldog | karácsony. Milliók várnak, mi is epe- dünk utanad. Add a boldogság, megelégedés lelkét a téged áhitozóknak. A kigyúladó apró gyertyácskák fénye űzze szét a reménytelenség sötétjét, gyújtsa fel lelkűnkben a hit soha ki nem alvó fáklyáját, mert csak ennek fénye mellett kerülhetjük el a reánk leselkedő, elnyeléssel fenyegető mélységeket, a lélek veszedelmét, az ezer kisértésnek, , az erkölcsi hanyatlásnak és sülyedés- nek lent a mélységben összezúzó kőszikláit. Legyen ma boldog a ház, a család apraja-nagyja. Ur, szegény, a becsületes munkás; szent karácsony hirdesd a végtelen nyomortól és szenvedéstől való megváltását szegény hazánknak is . . . Igen, várjuk a hajnalhasadást. A mai szeretetlen, egymást gyilkoló világban kell, hogy megszülessék a naza- . réti Jézus . . . Megjelenik minden szombaton. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fönninkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. A megváltás, a lelki szabadság, a béke szent lelke ő. Jöjj, jöjj hát szent karácsony. Egy ország, egy nemzet szeme csügg a borús égboltozaton, várva a fényes j csillag megjelenését, mely az Ige, a megváltó Eszme megszületését jelenti e sokat szenvedett hazának . . . Adjon az Isten - boldogabb karácsonyt ! B. Városiasodás. A várossá való átvedléssel Szekszárd letette végre nagy keservesen | az érettségit és azon a ponton áll, ahol az érettségizett ifjak: maga szab- j hatja meg jövő fejlődése irányát. Jogo- 1 sült azonban a félelem, hogy a városiasabb viszonyok mohó szomjazása közben az „érett ifjak“ hibáiba is j esik és bizonyos fiatalos felületességgel nem a legfontosabb ponton fog uj élele megalapozásához. Akárcsak egy újdonsült egyetemi polgár, aki azzal nyitja meg pályafutását, hogy czilindert és monoklit vásárol, ő is két luxusdologgal, a (mellesleg rossz) villanyvilágítással és az aszfalttal kezdi, holott épen nem ezek a dolgok teszik a várost várossá; láttam én már pusztai disznóhizlaló telepen is aszfaltot és hegyi vadon mélyén rejtező fürészmalomban villanyvilágítást s viszont akárhány igen csinos és igen fejlett életű városkát petroleumlámpás- és téglakövezettel! Más kell ide, ha tényleg várossá akarunk alakulni : ruhát szerezzünk előbb s akkor azután reávarrhatjuk a külsőség e fényes gombjait is, ha úgy tetszik! A „városiasodás“ fogalma haladást jelentene, a haladás pedig egy város életében egyértelmű a fejlődéssel, amihez mindig két tényező szükséges: a fejlődési képesség belső ereje és az ezen erő kibontakozását elősegítő, kedvező külső körülmények. A múltak mostoha tapasztalataiból — sajnos — eléggé tudhatjuk, hogy mi e második tényezőre hiába számítunk; | sem geográfiái fekvésünk, sem felsőbb I jóakarat nem támogat bennünket, mi j tehát kizárólag a magunk belső ere- jére vagyunk utalva. Ezt a fejlődésképes belső erőt pedig egy városnak a lakosság adja meg. A »Közérdek« számos közhasznú j Szerkesztőség: Széchenji-uteza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények. ELlŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., felévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill , NÉPTANÍTÓKNAK, Iik az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. czikke közűi még egyik sem mutatott rá elegendő hangsúlyozással arra, minő fontos jövőnkre nézve lakosságunknak számbeli erősödése. Akár a durvább munkáért versenyző kérges tenyerek alkotóerejét vesszük, akár pedig a szellemi niunka napszámosainak izzadtság - gyöngyeit, mindkettőre egyaránt áll, hogy mun- kájok annál tökéletesebb és annál magasabbrendü eredményre vezet, minél nagyobb tömegek versenyéből fakad, mert minél több ember veteke- déséből szűrődik le a munka gyümölcse,, annál jobban megüti azt a mértéket, ami a »várost« a »fahl« fölé emeli. Minél népesebb egy város, annál több akad benne — minden foglalkozási ágban — a »javából« és ezen jobb munkaerők tömörülése és versenye hozza létre a nagyobb városok fejlettebb iparát, fejlettebb kereskedelmét és élénkebb szellemi életét. Világos tehát, hogy egy város viszonyainak kulturális fellendülése egyenes arányban áll a lakosság szaporodásával s hogy épen ezért az egészséges fejlődési törekvéseknek első sorban a dolgos kezek és fejek szaporodásának természetes forrásából kell táplálkoznia, nem pedig külső, mesterséges eszközökben reménykednie. Egy város népességének emelkedésére azonban csak két lit lehetséges: a bevándorlás és a természetes szaporodás (a születéseknek a haláleseteket felülmúló számából eredő többlet). Nekünk — fájdalom — semmi olyan nagyobbszabásu intézményeink (ipartelepeink stb.) nincsenek ezidősze- rint, amelyek más községek lakosaira vonzóerőt gyakorolva, azok tömegesebb ideköltözését előmozdíthatnák, ha a programmunkba vett városias fejlődés utján valamelyest mégis előrehaladni akarunk, ezt csakis úgy érhetjük el, ha a meglevő lakosság számbeli erejének fentartására mindent elkövetünk s igy legalább a természetes szaporodás lassúbb útját biztosítjuk. Erre pedig csak egy eszköz van: a közegészségügy javítása s ennek folyományaként a halandóság csökkentése! Sokkal fontosabb ez akár az aszfalt-, akár a villanynál! A legtöbb ember bizonyára nem is tudja, minő szomorú halálozási arányszámokat mutat a mi városunk! Midőn pár évi távoliét után hazatérve, a felsőLapunk mai száma a karácsonyi melléklettel együtt 18 oldal.
