Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-16 / 50. szám
TOLNA VARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATASI ÉS GAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden szombaton. KiadóhiTatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főni unkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széclienji-iitcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EiiŐf-IZETÉS : egész évre 10 kor., felévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill, NÉPTANÍTÓKNAK, lia az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Szekszárd vizkérdése.*) Mennél inkább fejlődik Szekszárd, szaporodik a népesség, emeletre halmozódnak a lakóházak, növekednek az igények: az egészség, a tisztaság, az ipar, a közbiztonság igényei, annál inkább nem lehetünk el a bőven rendel- ' kezésre álló tiszta viz nélkül. Salétromos, meszes, mágnéziás : vizünk ivásra nem alkalmas. Ipari czélra is hasznavehetetlen, főleg nagy j magnezia tartalma miatt. Népünk jólétét nem emelhetjük, í ipart nem teremthetünk, ha elemi föltételeiről : a használható vízről nem gondoskodunk. Most egy szekszárdi iparos, ha előre törekszik és beszerez egy kazánt: tönkre megy, három év alatt megeszi a mágnézia kazánostól! Ezért nem vehetjük át a vállalkozótól városi kezelésbe a villamos telepet, ezért kellett a selyemfonó gyártelepnek tőlünk elvándorolni Tolnára. De még ez a rósz vizünk is csak *) Tóth Károly műszaki tanácsos, a Dunavédgát- társulat igazgató főmérnökének eme fontos érdekeket érintő crikkét különösen ajánljuk Szekszárd közönségnek szives figyelmébe. Az érdekes közleményt különben Írója külön levonat alakjában megküldi az összes városi képviselő tagoknak. volna elég! Tűzveszély esetén egész város elpusztulhat, mint 100 év előtt történt a vízhiány folytán. Hiszen még annyi vizünk sincs, hogy az utczákat öntözhetnénk! Szekszárdnak nincs jövője, ha csak meg nem oldjuk a vizkérdést. Igyekezzünk a kérdést megértetni, tárgyaljuk a köztéren, vitassuk meg magán társaságban, győzzük meg a képviselőtestület minden tagját az ügy életbe vágó fontosságáról és kezdjünk hozzá mielőbb a létesítéshez. Szekszárd helyszíni viszonyai szerint a vizkérdés alapos megoldására három módot tudok: 1. Artézi kutak fúrása. 2. A bödői és remetei források felfelfogása és levezetése. 3. A Sárvíz csatornából való viz- szerzés. Lássuk mindegyiket. I. Artézi kút. A vízhiányban szenvedő nagy magyar alföld ivóvizkérdését a múlt század közepén ártézi kutak létesítése, mondhatni, gyökeresen megoldotta. Ma már nagyon gyatra község az, mely- , nek 1—2 ártézi kútja ne volna. A halálozási arány leszállása a mocsárláz (hideglelés) s egyéb járványok apadása szintén az ártézi kutak korszakától számítható. Egy európai hirü, nagy magyar mérnök, Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződik az érdem: a magyarság megerősödésének érdeme. Mintha az eocén korszakbeli magyar beltenger ma is meg volna a Dunától a Királyhágóig, mintha az arany kalászt ringató nagy rónaság nem volna más, mint e beltengeren úszó 100—200 méter vastag lápföld, melyen bárhol fúrjunk keresztül, rögtön szökőkút módjára tör elő a legtisztább legüditőbb forrás: a baczillusmentes ártézi viz! Sőt néhol 100 méterre se kell fúrni. A halasi ártézi kút csak 50 méter mély, ugyanott a vasúti 80, egy másik közel hozzá 143 méter mély furatu. A nyíregyházi ártézi kút 90 méter a szegedi 217 méter. De vannak mélyebb furatu, 3—400 méter mély kutak is. Szabadkán 600 méter mélységben találták meg a bő forrást. A budapesti városligeti ártézi kút csaknem egy kilométer mély! A fúrás nem okoz nehézséget. Az agyag és homok talajban ritkán TÁRCZA. Édes jó anyámnak. Édes jó anyámnak A neve napjára. Belefogok százszor A level-irásba. Mit írjak ? mit írjak ? Hogy mikor olvassa ■■ Engemet érezzen, Engem lásson abba'. Bíznám a szivemre, Bíznám a telkemre, De szót nem találok, Sem arra, sem er. e. És fölé hajolva A fehér levélnek, Köszöntő szó helyett A könyern eredt meg. Mintha az ő fehér Kezére hajolnék, Mintha öt ölelném. Mintha otthon volnék! S im, mire a papírt Lassan lelesirtam: Azon veszem észre, Hogy a mit akartam, Mind, de mind meg írtam ! SZABOLCSKA MIHÁLY. Kérjük az előfizetések megújítását s a Boldog házastápsak. Tekintetes Kolacskó János ügyvéd ur felesége, Kolacskó Jánosné őnagysága néhány esztendővel előbb látta meg a napvilágot, mint a férje. Ez a néhány évnyi különbség erősen meglátszott őnagysága arczulatján s ezt maga Kolacskó János ur is észrevehette, mert az a hir volt róla elterjedve, hogy nem nagyon ragaszkodott ahhoz az eskühöz, a mit annak idején az oltár előtt tett le. Igen, ez a hir el volt terjedve, pedig Kolacskó János ur az emberiségnek furfangos osztályához tartozott s nem igen szokott nyilatkozni viselt dolgairól. Mint neve is mutatja, a legfelsőbb vidékről származott ide a tejjel-mézzel folyó Dunántúlra, a mely buzács- kában, borocskában és egyéb földi javacs- ■ kákban bővelkedik. A felső vidéken tudniillik mindent kicsinyítenek, csak a hegyeket nem. És Kolacskó János ur csakugyan kicsi batyucskával érkezett ide a tejjel mézzel folyó földre, a hol a kisasszonyocskáknak is több a hozománya, mint Liptó megyében. Végre is, gondolta magában János ur, egykét esztendő korkülönbség nem nagy baj, ha a hozomány elég nagy. így történt aztán, hogy Fazekas Amália kisasszony Kolacskó Jánosné lett. Eleinte csak jól folytak a dolgok, a családi boldogságot nem zavarta meg semmi körülmény. Hanem néhány esztendő elmulfralékos előfizetési pénzek beküldését, hogy tával, mikor Kolacskó János ur a vagyonos osztályhoz, felesége pedig a fonnyadó asszonyok közé tartozott, akkor Kolacskó János ur kezdte kihasználni azokat az alkalmatosságokat, a melyek a vidéken való végrehajtásnál kínálkoznak; végre is Kolacskó urban megdagadt az önérzet s nemcsak vagyonos embeinek, hanem Iratainak és hóditónak is érezte magát. János ur ebben egy kissé tévedett s ha azzal kérkedett is gondolatban, hogy ő „a hölgyek kedvencze“, ez nem volt puszta igazság, mert a „hölgyeknek“ nem volt kedvencze, ha a hölgy szót a maga valódi értelmében vesszük. Egyébként az nem fontos körülmény. Sokkal fontosabb az, hogy János úrral felesége őnagysága nem volt mindig megelégedve, a mi miatt többrendbéli családi pörpatvar keletkezett a házban. Ezt a családi pörpat- vart úgy kell érteni, hogy Kolacskóné őnagysága elégedetlenkedett, János ur pedig hallgatott. Ezt nemcsak a helyzet hozta igy magával, hanem János ur természete is. Mert János ur nagyon óvatos volt, annyira óvatos, hogy még jövedelméről is elszámolt a maga módja szerint s csak egyszer kapta rajta a felesége, hogy bizonyos pénzeit mellényének egy titkos zsebében szokta elrejteni. E fölfedezés óta ezek a bizonyos pénzek a kalap bélésében szorultak meg s ez bizony elkerülte az asszony figyelmét. Hanem az nem kerülte el figyelmét, a )ap szétküldísfben akadály ne legyen.