Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-02 / 48. szám

1905. deczember 2.

3

KÖZÉRDEK

bői szükséges a gyáripar deczenfráli- zácziója.

Képzeljük el most csak azt, hogy a gyárvárosokban majdnem minden négyzetkilométer területre esik egy-egy gyártelep, a hol száz meg száz kémény, okádja magából a füstöt, a piszkot, a mérget!

Budapest külvárosai fölött télen, nyáron, éjjel és nappal valóságos füst- j felhő van. Azok a finom apró szénszemcsék valósággal ellepnekmindent, lakást, bútort, növényzetet, az emberi tüdőt egyaránt, de főleg élvezhetlenné teszik, megmérgezik a levegőt.

Egyes helyeken, talán a városnak kellő közepén konczentrált vegyészeti gyárak, bőrkikészitő ipartelepek az egész környék levegőjét megmételyezik !

Csak ki a gyártelepekkel! Ki a vidékre! A város fölött legyen tiszta az égbolt és tiszta a levegő! Fák zöldel- jenek abban, ne füstös gyárkémények! Vajta, 1905. nov. 27.

Egy egyházközség megmagyarosodáca*

Nem azt tartóm én egy község meg- magyarosodásának, mikor minden ember szépen, tisztán tud beszélni magyarul ott benn, a hivatalban, „az urak előtt“, otthon pedig családja körében németül beszél. Az sem próbaköve a teljes megmagyarösodásnak, ha magyar újságot olvasnak. Hanem az, midőn az Isten házában magyarul énekelnek, imádkoznak s magyarul hallgatják a szentigét, nem azért, hogy hazafias föllelkesedésükben ezzel tüntessenek, hanem azért, mert csak igy értik meg.

Ne is akarjon senki a kultusz magyar ságával magyarosítani. A kultusz nem eszköz ehhez, a kultusz magyarsága a megmagyaro- sodás épületének nem alapköve, hanem záróköve. A magyarosodás érdekében bármely vallásfelekezet eleget tesz azzal, többet nem is tehet, ha a magyarosodás- elé akadályt nem gördít. Bölcsen cselekszi az iskolai állami hatóság, ha megelégszik azzal, hogy a világi, úgynevezett reál-tantárgyak magyarul taníttassanak minden iskolában, a káté s egyéb vallási tárgy.' 1 ''itatási nyelvének megválasztását bízza az iskolát lentartó egyházközségekre. Majd eljön — soká ugyan — annak is az ideje, hogy a nép, különösen a mi vármegyénk hazafias németajkú népe, jobban tudván magyarul, mint németül, maga változtatja meg először vallástanitásának, azután istentiszteletének nyelvét, először úgy, hogy a német mellett magyar istentisztelet is tartassák s később nagyon-nagyon sokára, maga fogja kívánni a németnyelvű istentisztelet elhagyását.

A fentebbiek helyességének élő bizonysága a kölesdi lutheránus gyülekezet:

Igaz, itt a 18-dik század második fele óta kétnyelvű volt az istentisztelet, de a hivek túlnyomó, mintegy 10 ed része német volt. De református magyarok közt lakván, minden felsőbb nyomás nélkül, sőt ennek ellenére terjedt a magyar nyelv s csakhamar meghódította a családi tűzhelyt is. De az iskola egész 1829-ig kétnyelvű volt, úgy hogy a papok megtiltották, hogy a német családok gyermekei magyarul olvasni s irni tanuljanak. Boldogult atjTám papsága kezdetén, a feut- emlitett évben azonnal megengedte, hogy magyarul tanuljanak, igy aztán a német nyelv az iskolából nemsokára egészen kiszorult. De a templomból nem ám ! Az öregek a német istentiszteletre jártak, mert magyrar könyvből nem tudtak olvasni, éne kelni. Mikor már tudtak is, mert gyerme keiktől, unokáiktól megtanultak, akkor is még megszokásból a némethez ragaszkodtak. Sőt olyan nyilatkozatok sem voltak ritkák,

*A magyarosításra vonatkozólag, jövő számban nekünk is lesz elmondani valónk. A szerkesztő.

hogy a német nyelv háttérbe szorulásával lutheránus vallásukat féltették. Volt egy előkelő iparos, a ki a „Vasárnapi Újságot“ járatta, de azért a német istentiszteletre járt.

Nem kellett volna több, mint valamely legkisebb beavatkozás felülről, akár az egyház, akár az állam részéről a német isten- tisztelet eltörlésére s beállott volna a reak czió. De még a gyülekezeti többség részéről (mert már tulnyomólag magyar volt) egy szerény kísérlet, egy határozat az istentisztelet rendjének a magyar előuyére való módosítására, a múlt század hatvanas éveiben, milyen zűrzavart csinált! Vádat emeltek az esperesnél a lelkész ellen, követelve a régi rendnek (felváltva első magyar, második német, viszont első német, második magyar) visszaállítását. Atyám kérdőre vonatván, az egyházmegye levéltárában feltalálható beadványában ily formán védekezett: „Igaz, hogy az én hallgatóim nagy része Németországból bevándoroltak unokáiból áll, de a magyar Genius, megilletvén, mint Krisztus az elébe vezetett siketnémának, (Márk ev. VIII. 35.) az ő füleiket s nyelvüket, feloldotta azoknak kötelékét, mondván : Effata, azaz nyilatkozzál meg és a kik némák toltak, igazán — azaz magyarul — szólanak vala.“ A békesség kedvéért aztán helyreállittatott az istentisztelet régi rendje.

De már az én papságom idejében

— 1875-ben — tarthatatlan volt az állapot. A német istentiszteletet alig látogatták ketten- hárman, sőt nagyon sokszor megesett, hogy nem jött senki sem és a magyaroknak mégis várakozni kellett az udvaron, esőben-hóban, mig az ő részükre szólott a harang. Egy közgyűlés alkalmával olyan határozatot hoz tak, mint annakelőtte a hatvanas években, hogy az elsőség mindig a magyaroké legyen. No, lett aztán zenebona! Néhány későbben megtelepedett németajkú ipiaros, házról-házra járván, felizgatta a már németül alig értő, de magyarul olvasni nem tudó üregeket. Ezek abban az időben jártak iskolába, mikor még, mint fentebb említettem, tilos volt nekik magyarul irni s olvasni tanulni: következő első vasárnapon, az első harangozásra, szokatlan számmal betelepedtek a templom padjaiba, azon szándékkal, hogy ha a tanító magyar éneket kezd, tüntetőleg távoznak a templomból. Ezt meg is cselekedték. Behivattam aztán a vezetőket. Azt adták okul, hogy a nyelvkérdés a gyűlésen nem volt előre napirendre tűzve, ők a határozatot nem állják, füllebbezni fognak. „Jól van — válaszoltam

— irok egy német gyűlési meghívót, láttamoztassák pártfeleikkel s jelenjenek meg a kitűzőit időre az iskolában a kölesdi német ajkú evangélikus gyülekezet közgyűlésére, majd megszerkesszük a fölebbezést.“

Megjöttek a gyűlésre sokan, olyanok is, kik németül nem tudtak. Német nyelven nyitottam meg a gyűlést s kimondtam, hogy csak németül engedek a tárgyhoz hozzászokni, a ki magyar nyelven akar szólni, azt rendre utasítom s megvonom tőle a szót. A kik németek akarnak lenni, legyenek németek. Az egy-két iparos már mind szólván a tárgyhoz, a többi „pógár“-embereket hívtam fel szólásra, de ezek nem tudták németül kifejezni gondolataikat s úgy vettem észre, meg sem igen értették az én német beszédemet. Végre megengedtem az egyiknek, hogy elmondja magyarul: „Megkérem alássan a tisztelendő urat, nem vagyunk mi németek, csak a könyvből nem tudunk magyarul, mert nem engedték meg, hogy megtanuljunk; ne is harangoztasson már a tisztelendő ur a német részre.“ „No, mondék azt már nem teszem, harangoztatok én mindig a németeknek is, de csak másodikra, ha jönnek ketten-hárman prédikálok is, ha senki sem jön, legalább nem kell a magyaroknak várakozni a senkiért. Ebbe belenyugodtak. Jegyzőkönyvbe vettem, aláírták, a németül nem tudók is német betűkkel, mert Hermann papságában jártak iskolába, mikor tilos volt nekik a magyar irás. Harangoztatgattam a németeknek is, mindig kevesebben jöttek, utóbb elmaradtak, de egy esztendeig mégis csak harangoztattam, utóbb megkértek, hogy ne koptattassam hiába a harangot.

így lett magyarrá a kölesdi evang.

gyülekezet. Tapasztalásból tanácsolhatom mindenkinek, hogy az istentisztelettel ne próbáljon magyarosítani, mert ez visszahatást szül. Az istentisztelet magyarsága a meg- magyarosodásépületének nem alapköve, hanem zárókőre. Magyarosítsunk az iskolában és az életben : megmagy^arosodik a templom is, de csak akkorra, mikor a hivek már csak magyarul tudnak.

Lágler Sándor.

VAROS! ELET.

Képviselő-testületi ülés. Szekszárd r. t. város folyó évi deczember hó 2-án délután 2 órakor a városháza nagy tanácstermében rendkívüli képviselő-testületi ülést tart. A tárgysorozat következő: 1. Az ülés jegyzőkönyvének biielesitésére 2 tag kiküldése. 2. A menedékházak költségvetése. 3. A „Szekszárd- Szálló“ bérbeadása tárgyában megtartott árverés jóváhagyása. 4. A polgári iskolánál levő alapítványokra vonatkozó alapitó oklevelek. 5. Az újvárosi menedékház építésére vonatkozó terv és költségvetés. 6. A kövezet- vám kérelmezéséhez szükséges mérnöki munkák elkészítésének árlejtés utján való kiadása.

7. A város szervezési szabályrendeletének tárgyalása és megállapítása. 8. A vásári és piaczrendészet tárgyában szabályrendelet alkotása. 9. Csendháboritásia vonatkozó szabály- x’endelet. 10. A községi iskolaszék tagjainak megválasztása. 11. A tüzipénztár múlt évi számadásának megvizsgálása. 12. A választás alá nem eső községi képviselők névjegyzékének kiigazítására küldöttség választása. 13. Fogyasztási adó leirás iránt beadott kérvények. 14. Illetőségi ügyek. 15. A városi pénzek elhelyezése iránti in'ézkedés. 16. A Magyar Szőlősgazdák Orsz Egyesületébe való belépés iránti előterjesztés. Szekszárd. 1905 november 28. — Dr. Hiding Ádám, polgár- mester.

HÍREK.

— Uj főispán. A király Krcsmarik János országgyűlési képviselőt, Krcsmarik Pál szekszárdi főügyész helyettes testvérét Békés megy?e főispánjává nevezte ki. Az uj főispán az irodalom terén is kiváló munkásságot fejt ki. Több magvas tanulmánya jelent meg Gyulai Pál lapjában a „Buda pesti Szemlében“ s más előkelő folyóiratokban.

Uj főügyészek. A király Sztauisz- lavszkg Adolf zalaegerszegi törvényszéki elnököt a nagyváradi, Gozsdu Elek dr. zombori törvényszéki elnököt a temesvári, Gcquss Gusztáv dr. budapesti főügyészi helyettest a budapesti, Traiber Vincze dr. budapesti főügyészi helyettest a szegedi és Fclber Artur dr. pécsi főügyészi helyettest a pécsi főügyészséghez főügyészekké nevezte ki. A kinevezettek közül bennünket tolnamegyeieket közelebbről Traiber Vincze kinevezése érdekel. Itt született a vármegyében, fiatal éveit a szekszárdi járásbíróságnál töltötte. A fővárosi lapok a legmelegebb szimpatbiával írnak kineveztetéséről, elismerve kiváló érdemeit, a melyeket nemcsak mint kitűnő tisztviselő, de mint a kodifikáló bizottság tagja és mint szakiró szerzett. Szívből üdvözöljük mi is jeles földinket.

— Előléptetés. Bezerédj Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott Schwartz Géza tolnai selyemfonodai gyakornokot aligazgatóvá léptette elő.

— A szekszárdi esküdtbiróság elnökei. A pécsi kir. Ítélőtábla elnöke, az 1897. évi XXXIII. t.-cz. 2. §-a értelmében, az 1906. évre a szekszárdi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbiróság elnökévé Hazslinszkg Géza kir. törvényszéki elnököt, helyettesévé pedig Ágoston István kir. Ítélőtáblái bírói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvény'- széki birót jelölte ki.

— Wosinsky Mór felolvasása Pécsett. Wosinsky Mór apátplébános és múzeum