Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-25 / 47. szám
2 lenes. A földbirtokos osztály — fájdalom, erőben megfogyatkozott, — de különben is birtokain szokott megvonulni s nem igen mutat hajlandóságot a városok felvirágoztatására, mert ott nem tartózkodik, tehát semmi érdek sem kényszeríti arra, hogy a várost fejlessze. Marad tehát a polgárság, az a polgárság, a melynek legfőbb érdeke, hogy városa kifejlődjék, hatalmas és virágzó legyen. A polgárság van leginkább a városhoz kötve, a városokban kell az iparnak és kereskedésnek legerősebben kifejlődni s hogy ez megtörténhessék, % a polgárságnak minden erejét meg kell feszíteni; mindent el kell követnie, hogy anyagi és szellemi boldogulásuk utjából az akadályok el- hárittassanak. És mit látunk Szekszárdon? Van-e itt ipar, van-e itt kereskedés? Vagy annak nevezhetjük-e azt, a mi van? És hol van itt a vagyonos, független polgárság? Ne értsen félre senki. Nem kivételekről beszélünk; nem azt akarjuk mondani, hogy egy-kettő nincsen, hanem igenis állítjuk, hogy általánosan a polgári osztály helyzete sanyarú és al icsony színvonalú. A fogyasztó közönség bizalmatlan kereskedőihez és iparosaihoz, viszont ők nem sokat törődnek megrendelőikkel. Innen van, hogy tömérdek vásárlás és megrendelés a fővárosban történik. Ez pedig egyenesen a helybeli ipar és kereskedés rovására megy. De ezzel szemben a polgári osztályt valami halálos közömbösség, nembánomság zsibbasztja. Alig akad ember az egész városban, a ki ezen dolgok iránt valamelyes érdeklődést tanusitana, alig akad ember, a ki iparkodnék az okokat megkeresni és a módokat megtalálni, a melyek a bajokat orvosolnák. Nincs senki a polgári osztályban, a ki társait tömörülésre buzdítaná, a ki kisérletet tenne arra, hogy a polgári osztály helyzetének javítása megkezdessék. KÖZÉRDEK A polgármester ur kulturális fejlesztést ígért. Elemi iskolákat, polgári iskolákat, gimnáziumot nem kell állítani, mert hiszen van. A gimnázium nevel értelmiséget, hivatalnokokat, a polgári iskola is nevel mindent, csak polgárságot nem. Hát ha kulturális | fejlesztésről van szó, akkor mindenek előtt a polgárság kulturális szinvona- ! lát kell emelni s ha valamelyes ipariskola segítene is egy kicsit a bajon, ez nem lehet elég. Ezzel még nem lehet erős, független polgárságot produkálni ; ez csak az iparosok szakképzettségét növelné, a mi hatalmas erő ugyan, de nem minden. Hanem igenis az anyagi boldogulás útjait is meg kellene keresni és megmutatni s ezen az utón járva lehetne fejleszteni a polgárság kulturális színvonalát. Ha a polgármester ur ilyenformán érti a kultúra emelését, kétségkívül szerencsésnek kell gondolatát mondani s ha ezt meg is csinálja, nagy érdemeket szerez Szekszárd fejlesztése körül. Mert Szekszárd ez idő szerint nem illik bele a rendezett tanácsú városok keretébe. Nem csak külső képének falusias jellegére gondolunk, hanem a polgári osztály hiányára hivatkozunk. Addig, a mig meg nem alakul az erős és független polgári osztály, a mig az ipar és kereskedés gyermekkorát éli, addig nem lesz itt soha városias az élet. És ez nem is lehet, mert hiányozni fog az anyagi jólét s e nélkül nincs városi fejlődés. Maguknak az iparosoknak és kereskedőknek áll leginkább érdekükben, hogy a szekszárdi falusias állapotok megszűnjenek, hogy a közönséget magukhoz vonják s igy saját anyagi boldogulásukat előmozdítsák. Hogy ez megtörténhessék, első kötelességük hivatásuknak élni s annak teljes komolysággal megfelelni. De másrészt erős tömörülésre is szükségük van, hogy együttessen sikerrel kísérelhessék meg azt, a mi egyesekben kivánságkép él s a mit egyesek meg nem valósíthatnak. És ha a város vezetői támogatni fogják törekvéseiket — ezt pedig bizonynyal meg fogják tenni — akkor meglesz a mód arra, hogy erős, független polgárság váltsa föl a mostani eladósodott, boldogulni nem tudó adózókat. Gazdasági csőd. Megyünk a lejtőn lefelé. Lassan talán, de elég biztosan. Nem kell hozzá különös jóslási tehetség, megjósolhatja akárki: csőd lesz a vége, s még csak nem is ama bizonyos hamis bukás, a mikor a megbukott markába nevet, I mert már eleve biztosította magának a busás nyereséget. Igazi bukásnak néz eléje ez a szerencsétlen ország. Évtizedek nem ugyan rohamos, de szolid munkájával megszerzett jóhirneve, hitele van feltéve egy kártyára. A játék merész, mint a ki 19-re még kártyát kér, hogy — huszonegye le- ! gyen . . . 1905. november 25. Tolnavármegye legelőkelőbb birtokosai között érdekes beszélgetés folyt pár nappal ezelőtt. A gazdasági bajokról beszélgettek. Szóba jött először is a bor, hogy bár alig termett s mégsem lehet eladni. „S ti még csodálkoztok ezen? — szólalt meg a beszélgetők egyike s elmondott egy esetet: Szekszárdi-ól valaki levelet irr nem rég egy tekintélyes borkereskedőnek — a nevet is megmondhatjuk : Jalicsnak, hogy az idén bátran jöhet, olcsón s jó bort vehet. A felelet az volt, én is adnék olcsót is, jót is, de a külföld előtt teljesen elvesztettünk minden bizalmat, senki sem mer nagyobb üzletek megkötésébe bele bocsátkozni.“ „— Miről van szó, a külföld bizalmáról ? — mondok én ennél szebbet! — szólalt meg egy másik úr: Szekszárdon egy előkelő vármegyei tisztviselőnek engedménye van egy vasútra, mely a baja — bátaszéki hídtól kiágazva, Szekszárdon, Tevelen, Dombóváron át Balaton-földvárig vezetne. Hitelt, pénzt egy belga pénzcsoport adott volna hozzá, még pedig annyit, hogy nemcsak egy viezmális futotta volna belőle. Amerre ez a vasút elkanyargott volna, gyárakkal akarták megrakni a vidéket. Mint az emberi testet keresztül kasul ágazzák a vérerek, igy kacskaringózott volna az a vasút, a füstölgő gyárak lettek volna ama bizonyos tápláló vérsejtek. . . . Vége ennek is, nem rég érkezett meg a végleges döntés: Magyarországon a jelenlegi zavaros viszonyok között pénzt befektetni teljes lehetetlenség . . . Tehát majd valahol más, normális viszonyok között élő államnak fog füiyölni az a vasút . . . Nekünk pedig megmarad a szekszárd- rétszilasi: teherszállítással súlyosbított személyvonat, igaz, hogy közbe közbe: „harminczhat lóval“, de végre- valahára egy közvetlen kocsival s gyorsitott menetsebességgel ..." „— Azzal a fészkes ördöggel — szólalt meg a harmadik ur, hát azt sem tudjátok mit üzent Szterényi, a múltkor itt járt államtitkár? 18Ö ezer koronába kerülne a Szekszárd— rétszilasi vasútnak ekként való berendezkedése. De nincs hitel, nincs pénz, nem lesz tehát külön személy- vonat, nagyobb gyorsaság, közvetlen kocsi se lesz, csatlakozó állomás se lesz. Nem lesz semmi!“ — Gondolkozhatunk ezen a kis történeten. A semmi, biz nem sok. Pedig valamiből megélni sem könnyű, de próbáljátok csak gazdák a semmiből élni, ez már aztán valami. Igazán akaratlanul is arra gondol az ember: Nem lehetne a kártyakeverést valahogy sürgetni ? Tizenkilenczre hadd jönne mennél hamarabb a — huszo- negy, vagy ha nem, hát ama bizonyos — fucscs? Legalább elöl lehetne kezdeni a játszmát! zörgette Alig telt el néhány perez, mogorva hang szólt ki az ablakon „Hé! ki az, ki háborgat ilyen istentelen éjszakán ?“.... „Én vagyok, a Csányi Ondrej Leho- táról, eltévedtem s azt se’ tudom hol vagyok. Eressz be jó ember az éjszakára, az istállóban is meghúzom magam. Nem bírok tovább menni, a hideg megdermesztette tagjaimat s ha nem eresztesz be, itt esznek meg a farkasok. Hallod az üvöltést?“ „A! hát te vagy az Ondrej, be akarnál jönni ? hehehe! Hát emlékszel a Sancsik Misóra ? a kitől szép szóval, piros viganóval elcsaltad a szeretőjét. Emlékszel-e arra az éjszakára ott az erdőben, mikor azt mondtam, hogy „lesz még a kutyára dér?“ Hát csak menj most szépen Lehotára, nem messze van, vár a Hanka jó mókával1) túró és faggyú is jut rá; meg oztán párolgó hriatá- val2) hehehe . . . És becsapta hirtelen az ablakot. * Reggeled ett. A nap fehér sugarai fáradtan suhantak át a szűz tiszta havon s a néhány véres emberi csonton. S a messze távolból még egyre hangzott a farkasok rémes üvöltése .... Lehotán meg egy szép tót lány várta, várta a jegykendőjét — hiába. Lindtner Vilma. 1) múka: forró vízbe habart fekete liszt. 2) hriata: spirituszból égetett és fűszerezett édes ital.
