Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-18 / 46. szám
0 KÖZÉRDEK 1905. november 18. az egyetemre is járatjuk. Úgy okoskodunk, hogy jó az a diploma s ha férjhez megy, félre dobhatja. Hiszen ez mind igaz, de minden egyes állásról, a melyet nő foglal el, egy férfi szorul ki s minden ilyen férfival keves- bedik a családalapitók száma. De igaz az is, hogy az a nő, a ki egyszer diplomát szerzett — bár igen alacsony sorsból származott, — soha többé nem megy férjhez olyan férfihez, a ki olyan sorsban él, mint a milyenből ő származott ; de nem is igen veszi nőül olyan férfi, a ki a házassággal anyagi jobblétet keres. És szaporodik az aggszüzek száma, a nőkérdés pedig nem oldódik meg. Igaz ugyan, hogy ezt a kérdést betűvel sem fehet megoldani, mert a gyakorlati élet a legtöbbször szembe kerül az elmélettel s hiábavalónak bizonyul minden prédikálás. Véleményünk szerint az egyedüli orvosszer csupán a közszellem megváltozása lehet. Mihelyt a látszatravaló dolgozás megszűnik, a legnagyobb valószinüség szerint elmúlnak a társadalom nagy bajai is. Ha a női-nem iránt való tisztelet ismét érvényre jut s ha maguk a nők is arra fognak törekedni, hogy hivatásukat igazán betöltsék, akkor a nőkérdés a legnagyobb valószinüség szerint magától megoldódik. Az az állapot ugyan sohasem fog bekövetkezni, hogy a nők teljesen le- szorittassanak a kenyérkereső pályákról, de annak el kell következnie, hogy ne legyenek veszedelmes vetély- társai a férfiaknak, a kik végre is első sorban vannak arra rendelve, hogy kenyeret keressenek. A társadalom rendje fenekestül nem fordulhat föl, vagy ha föl is fordul, ez a fölfordulás örökké nem tarthat s eló'bb- utóbb el kell jönnie annak az időnek, a mely a természet törvényeinek legjobban megfelel. És hogy a nő visszaadassék igazi hivatásának, hogy ismét elfoglalja azt a helyet, a melyet a természet törvényei kezdettől fogva kijelöltek számára, mindenkinek forró kivánsága. Nem középkori sötétségben való botorkálás ez, nem lealacsonyitása a női nemnek, hanem ellenkezőleg arra való törekvés, hogy a nő eredeti rendeltetéséhez visszatérítve kiérdemelje azt a köteles tiszteletet, a mely néikül családi béke és nyugalom, társadalmi erkölcs és tisztesség el nem képzelhető. Munkanélküliek segélyezése. így télnek idején bezzeg ráférne némi nemű támogatás, segítség a rengeteg számmal levő munkanélküliekre, a kik szívesen dolgoznának, mert van bennünk önérzet, munkakedv, kötelességérzet, csakhogy a mostoha sors folytán nem jutnak munkához. Miután azonban munkát mégsem kapnak, önérzetük meg nem engedi, hogy koldulni menjenek, kénytelen, kelletlen ráfanyalodnak a segítségre. A jobb móduaknak, a tehetősebbeknek minden nagyobb rázkódtatás nélkül tehetségükben áll a szegény dolog- hiján lévő, éhező és fagyoskodó embertársaikat istápolni, gyámolitani s valóban nemes cselekedet részükről, ha ezt megteszik. íme Londoifban előkelő férfiakból bizottság alakult, bogy a komoly dolgozni vágyó munkásoknak munkanélküliség esetén segitséget nyújtson. A segítségben csupán I nős munkások részesülnek. Elsősorban a télen át végezhető hatósági munkákat adatják ki ezeknek a munkásoknak. A munkabér olyan, hogy táplálkozásra és ruházkodásra tisztességesen telik belőle. Mindenáron ki akarja küszöbölni a bizottság azt a támogatást, mely adomány vagy szegényügyi gyámolitás formájában nyilatkozik meg. Ez vezetett azoknak a gazdasági telepeknek létesítésére is, melyeket a londoni keleti külvárosok helyi hatóságai tartanak fenn és melyekben a helybeli illetőséggel biró családfők dolgoznak. Ezek közös ellátást és szállást kapnak égy kis fizetésen kívül. A tulajdonképeni bért az otthon maradt család kapja. Ezenkívül módot adnak a munkásoknak arra is, hogy családjukat kétbetenkint meglátogathassák és a sátoi’os ünnepeket övéik között tölthessék. íme ebből kitűnik, hogy a külföld minő módon óhajija a munkanélküliséget enyhíteni. Különösen figyelemre méltó az a körülmény, hogy a munkanélküliek segélyezéséig elállanak mindennemű könyöradomá- nyoktól, pénzbeli támogatásoktól, melyek jóra sohasem vezethetnek. Nálunk ily es törekvéseket nem találhatunk : ha tesznek is valamit a szegény munkanélküli emberek érdekében, ez gyűjtésekből, könyöradományokból áll, a mi egyáltalán czélra nem vezet, mert életerős, egészséges munkás férfiak nem élhetnek örödennapi életbe. A férjnek ügyvédi .irodája volt és az elég jól is ment, igaz, hogy keringtek a környéken olyan hírek, hogy drága ember és klienseiből, a mi csak tőlük telik, kipréseli. Amúgy meglehetősen visszavonulva éllek, látogatásokat nem igen tettek és nem is fogadtak. A férj nem szerette: zárkózott és rideg ember volt. így az asszonynak elég unalmasan ment az élete, de elfoglalta magát a háztartási teendőkkel és sokat olvasott. így élt Klára három évig az urával. Már a házasságuk első hónapjaiban feltűnt és visszatetszett Klárának, a ki un nevelésben részesült, hogy az ura nemcsak, hogy pénzt nem biz reá, de mindig csak a legszükségesebb kiadások kifizetésére ad neki pénzt. E miatt volt is közöttük nézeteltérés, de az nem öltött komoly jelleget. A házasság harmadik évében ez a helyzet tűrhetetlenné kezdett válni Klára előtt, a ki nem volt pazarló, de azért az ura sohasem bízott rá egy forintnál több pénzt. Egy napon a félje vendéget hozott. Klárának akkor volt oka először pirulni, mert nem tudta ellátni a vendéget illendően és ezért szemrehányást kapott a férjétől. Mikor egyedül maradtak, Klára az ura kösen könyöradományokból, a mi előbb-utóbb a teljes zülléshez juttatná még az ép, munkás elemet is. A sok nagybecsű erőnek munka kell, mert az izmok a tétlenségben elpetyhüdnek, ellankadnak ; a semmittevés ölő méreg, mely lassan bár, de bomlasztja az életfát. Munka kell tehát, olyan munka, mely részint visszatartja a kivándorlástól az értékes ember anyagot, másrészt mely megkíméli a feltartózhatlan zülléstől az önérzetes munkásságot, ha könyöradományok, segítségek által ideig-óráig enyhíteni akarják nyomorúságát. VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága e hó 13-án tartotta november havi ülését Dory Pál alispán elnöklésével. — Az ülésen jelen voltak: Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Totth Ödön tiszti ügyész, Tihanyi Domokos kir. tan- felügyelő, Fink Kálmán kir. pénzügyigazgató, dr. Hangéi Ignácz tiszti főorvos, Raisz József kir. főmérnök, Krcsmarik Pál kir. főügyész helyettes, Boda Vilmos, Jeszenszky Andor, Örjjy Lajos, Perczel József, Wo- sinsky Mór bizottsági tagok. Az ülésre bemutatott jelentések közül a fontosabbak a következők: Iskolaügy. Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentése szerint az elmúlt október hóban 2 iskolát és 3 óvodát látogatott meg, melyekben a tanítás eredménye jó. Közegészségügy. Dr. Hangéi Ignácz tiszti főorvos jelentése szerint az október havi közegészségi állapot a szeptember havinál kedvezőtlenebb volt, a gyakoribb meghűlések miatt. Különösen a hevenyfertőző betegségek közül a hasihagymáz 18 községben, 69 esetben fordult elő. A folyó évben védőhimlővel beoltottak 6356 gyermeket, ujraoltottak 6684-et, összesen 13040 gyermeket. Élelmi szereket megvizsgáltak 37 esetben, szikvizet 12 Ízben, közhelyeket 24 esetben. A Ferencz- kórházban ápoltak 426 beteget, kik közül gyógyultan elbocsátottak 67-et, javultan 45-öt, gyógyulatlanul 6 ot, meghalt 16 egyén. Közadózás. Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint a pénzügyigazgatóságnál elintéztek a múlt hónapban 2976 drb. rendes ügyet, 152 drb. illetékkiszabást, 730 drb. kataszteri nyilvántartást, 43 drb. házadó mentességet, 4 drb. fizetési halasztást. Állami egyenes és közvetett adóban befolyt elé állott és kifejezésteljes, okos arczával rátekintve, igy szólt: — Ezt az életet tovább nem bírom, de nem is akarom tovább folytatni. Téged a pénz tesz csak boldoggá, de csalódtál bennem, ha azt hitted, hogy én is ily anyagból vagyok gyúrva. Én azt hittem, hogy lovaghoz kötöm sorsomat, de benned csak a számitó kalmárt leltem fel, a ki nem tudja megérteni az én lelkemet. Csak egy érzés van bennem, elmenni innét, a hol fiatalságom három esztendejét pazaroltam el, a melyre nem voltál érdemes. Én tűrtem és megpróbáltam a lemondást, de fiatal vagyok és a fiatalság örömeiből részt kérni jogom van. Az ura kérlelni igyekezett. De az asszony hajthatatlan maradt. Emlékeztek Nórára? Klárát semmi sem kötötte többé a rideg emberhez, a kit megvetett és joggal megutált. De a férj nem akart engedni. Kény- szeriteui kezdte az asszonyt véleménye megváltoztatására. Tiszta tekintetével végig mérte az asszony : — Te akarsz nekem parancsolni ? Ehhez eljátszottad minden jogodat, én elhagylak végleg, örökre. Egybekelésünk előtt azt hittem, ez a férfi az én uram lesz, a ki parancsol és a kinek én hódolni fogok, minden akaratát vakon teljesítem. E hitem három év alatt szertefoszlott és mindig nagyobb lett köztünk az ür, a távolság. Ezt áthidalni nem lehet. Hasztalan nyújtod át a túlsó partról kezedet, hiába hívsz és fenyegetsz, te idegen vagy, a kit nem gyűlölök, de a kit el akarok és el fogok felejteni. A férfi egy lépést közeledett a nő felé, arczán visszatükrözött a vad indulat. De a nő nyugodtan állta ki nézését. , — Maga férfi. A teremtés koronája. En gyönge és e pillanatban védtelen nő vagyok. Ha lovag, utamra enged, a kalmárnak nem tartozom semmivel. Jó éjt. És elment. * A szalonban egy perczig csend lett, csak a nagy rokokó óra egyhangú ketyegése hallatszott. A férfi törte meg a csendet. — Ha én jutnék ilyen helyzetbe, másként cselekedném. A társaságból senki sem intézett hozzá kérdést, de a szürke félhomályban az elbeszélő asszony szép szemei nedves fényben ragyogtak és szempillái végén egy könnycsepp csillogott. Szabó Aurél.
