Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-18 / 46. szám
TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. 3x/£eg,jele:n.il£ minden szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utczn 140. szóm. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. HIRDETÉSEK ^^jutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fömunkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐpiZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, lia az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. A nökérdés. A modern átalakulás egyik sajátságos tünete az is, hogy a nők mindig nagyobb és nagyobb számmal árasztják el a kény árkereső' pályákat. Nálunk ugyan ez a mozgalom nem olyan nagyarányú, mint a külföldön, de azért nálunk sem lehet kicsinyelni s előbb utóbb mi is odajutunk, a hol most a külföld van. Egyébként a tanitónői pálya nálunk is annyira tul- tömött, hogy az oda való özönlést mesterségesen kell meggátolni. Pedig azt lehet mondani, hogy ez a pálya olyan, a melyet a nő be tud úgy tölteni, mint a férfi. Nem akarjuk ezzel azt állítani, bogy a nő szellemi képessége alsóbb rendű, mint a férfié, hiszen a tapasztalat azt bizonyítja, hogy* igen sok nő kiválik tehetségével; mégis azt kell mondanunk, hogy a. női-nem, általánosságban nem a kenyérkeresetre van teremtve. A nő legszebb és legmagasztosabb hivatása a családanyai kötelmek ellátása ; a gyermekek nevelése, a ház belső rendjének igazgatása. E kör talán szűknek tetszik, de valójában nem az; s a mint a férfiak legnagyobb ____TÁRCZA. VE RSEK. I. Az első levél. l’nnep van a házban, az első levelet A messze távolból, ma irta kis lányom. Biz, még szarkalábak az ő kis betűi, Olvasni sem ludom, inkább csak próbálom, Tudósok, poélák, remekírók sorba, A toliatok mégis sutba dobhatjátok, Az a nagy pocza olt a levele végén : Jobban megríkat, mint száz kötet irástok ! II. Poéta sors. Szívével írja a poéta versét, De a közönség lélekkel méri: A ríme nem cseng, lába is sánta, Szóval a vers a papirt sem éri! Óh, jó közönség, milyen más válna : Ha lelked helyett szíved is lenne: A mi szívből jött, szívhez is szólna S a szív — telket is találna benne . . . BODNÁR ISTVÁN. része egész életét aprólékos munkával tölti, a megszabott körön túl a nő sem emelkedhetik az általános igazságok rendje szerint. Sőt a nő útjában sokkal több az akadály, mint a férfiéban. De a szükebb körből való kiemelkedés vágya mindenütt kisért és a sikertelenség nyomában jár az elégedetlenség; ez korunk nagy betegsége. Az egyéni érvényesülés nemcsak a férfiakat izgatja, hanem a nőket is; innen van aztán, hogy tulajdonképen nem a háziasszonyi kör lett szűk, hanem az az állapot, a melyben az illetők születtek. Igen szegény és alsó rangú nők nincsenek megelégedve sorsukkal ; a kik talán igen jó feleségei lennének kisebb iparosoknak és kereskedőknek, tanítónővé lesznek, vagy legalább is apró hivatalnokok nejei óhajtanak lenni A vasárnapi kiöltözködés csak gyarló külsőség, de kirívóan mutatja, hogy erős a kívánság úri hölgynek látszani. Ezzel szemben aztán nem nagyon erős a kívánság kisebb iparosok és kereskedők részéről, hogy úri hölgyeket vegyenek feleségül. Ez az állapot különben minden társadalmi osztályban megvan s megvan egyrészről az elégedetlenség is, a különböző bűnöknek forrása; másrészt hiányzik a családalapításnak erős vágya. Avagy ha a családalapítás mégis megtörténik, nemsokára mutatkozik az ellenségeskedés és gyűlölet azok között, a kiknek a legnagyobb szeretettel kellene egymást támogatniok minden szerencsétlenségben. De a következmény természetes, mert hiszen látszatra utazott nő és férfi egyaránt. Es ezt mindenki tudja; tudják öregek, ifjak, tudják a gyerekek. A házasságról ma mindenki azt tanítja, hogy vagy okosan, vagy sehogyan. Hogy ez a tanítás milyen erkölcstelen, azt is tudja mindenki, de mivel divatos. mindenki, vagy legalább is a nagy rész követi. Es előáll a nőkérdés. Leányainkat majdnem mindig többre akarjuk nevelni, mintsem anyagi erőink elbírnák. De rettegünk attól a gondolattól is, hogy leányainkat nem tudjuk férjhez adni, nem tudjuk jövőjüket igy biztosítani, tehát valamely kenyérkereső módot kell számukra biztosítani Elvégeztetjük velük a preparandiát, kereskedelmi iskolát, ki- képeztetjük a vasúti hivatalokra, postára, megtanittatjuk gépen irni, esetleg A teremtés koronája. A szalonban három asszony ült és egy férfi, akik jó darabig kedves semmiségekről beszélgettek és az 'emberszólás kegyetlen, de mulatságos kedvtelését űzték. Az egész dolog csak első vérre ment, nem volt súlyos eset, a mi a becsületet érintette volna, mert a társaságban két elvált asszony is volt. A férfi ment elől jó példával, utána az asszonyok ; a legélesebb volt a férjes asszony, a ki merészen dobta a bombát a vita anyagába : — Én meg azt mondom, hogy mindig az asszony a hibás; én nem láttam még olyan válást, a hol a férfi lett volna az oka a válásnak. Az asszonyon fordul meg minden ; ha az asszony okosan bánik az urával, sohasem következik be a szakítás. Mindnyájuk tudta a nagy kijelentés okát. Kertészné egyszerűen szerelmes az urába és a szerelmes asszonyoknak sokat meg lehet bocsátani, valamint azt is meg lehet érteni, hogy elfogultak. Senkinek se lehet kifogása az ellen, ha Kertész urat, a ki tetőtől talpig tisztességes, jóravaló ember, imádja a felesége s a házi Istenek között az első helyre helyezi. Kertész Pali minta ember, derék ember, csakhogy a világ nem áll csupa Kertész Palikból. Azután megszólalt az az asszony, a ki az ablaknak háttal ült. A nehéz selyem füg, gonyokon at szűrődő világosság erdekes vo | rös színben fürösztötte meg az arczát, mely' 1 bői két sötét szem villogása úgy fényied I elő, mint a macskáé sötétben. Nyugodt, szén* vedélytelen hangon kezdte az elbeszélését. * Jó barátnőm volt még az intézetből, hol leányéveinket töltöttük. Szép és eszes leány lett belőle, de a házassága nem volt szerencsés. Azon a vidéken is igen kifejlett a térjvadászat sportja. Fogták a legényt szép szóval, hegedüszóval, a hogy tudták. Klárának nem volt erre szüksége. Va- j gyona ugyan nem volt valami nagy, de minden képessége megvolt arra, hogy jól menjen férjhez. Tudott a munkához, mint j gazdasszony is megállta helyét, értett repre- | zentálni és elég műveltsége volt ahhoz, hogy a tál saságban is biztosítson magának szép helyzetet. Az ura nem volt fiatal, úgy a negyvenes évek elején lehetett még. Szenvedélyei nem voltak, takarékos ember hírében állott és józan életet folytatott. Mindenki örömmel nézett a frigy elé a kis fészekben, a hol sokan irigykedtek a leányra, a ki jó partit csinált, az urak pedig a férj helyzetét irigyelték inkább, a ki az eszes és szép leányt a magáénak nevezhette. Megvolt az esküvő és a fiatal pár megtért a nászúiról, azután beletörődtek a min
