Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-04 / 44. szám
2 1905. november 4. relatiót nyerhette, mert hiszen ismeretesek a felügyelőségnek panaszai, a melyek évről-évre olvashatók a vármegyék selyemtenyésztéséről kiadni szokott jelentéseiben és a melyek igazán jogosultak, miután nem egy község van, a hol némely esztendőben több szederfa pusztul el, mint a menynyit kiültetnek. E téren tehát csakugyan kell más valamit tennünk. Egyeseknek, községeknek, hatóságoknak a legmesszebb menő támogatásban kell részesíteni a selyemtenyésztési felügyelőség lelkes munkáját. Az év- ró'l-évre tapasztalható szebb és szebb eredménynél fogva mi ugyan nem adjuk fel a reményt, hogy a törvény- hatóságok és a községek hova-tovább be fogják látni, hogy milyen jelentékeny közgazdasági tényező a selyemtenyésztés és az eddiginél több jóindulattal fogják azt felkarolni és annak fejlesztésénél talán nemes versenyre kelnek a községek Zsablya községgel, a hol ma talán minden család foglalkozik selyemtermeléssel és ennek révén évenként 31—32 ezer korona biztos keresethez jut a nép. Ha pedig rövid időn belől nem tel- jesül reményünk, ugy törvényhozási utón kell gondoskodni a baj orvoslásáról, vagyis biztosítani a szegény | embernek olyan jövedelmet, a melyhez joga van és a melynek meg- I teremtése nem jár sem az állam meg- j terhelésével, sem a községek agyon ! zaklatásával. No de visszatérünk a tonkini helytartó tanulmány útjára és röviden még elmondjuk, hogy Szekszárdról Tolnára utazott, hol igazán elcsodálkozott a selyemfonoda páratlan be- rendezésén. Miután itt is mindent igen behatóan megtekintett, Hidjárarándult, j hol Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott a legszivélyesebb vendégszeretettel halmozta el. A miniszteri i meghatalmazott előtt igaz lelkesült- ' séggel nyilatkozott a látottak és hallottak felett és erősen hangsúlyozta, 1 hogy a tapasztaltakat haszonnal fogják értékesíteni a gyarmatokban. Ezzel újára bocsátjuk az érdekes idegent, vigyeel meleg üdvözletünket küldőinek, távoli hazájába, jól esik, büszkék vagyunk reá, hogyha velünk valaki keresi aszellemi kapcsolatot s ha a magyar faj életrevalósága például szolgálhat más, nálunk előbbre haladt nemzeteknek. Adja Isten, hogy az általa megtett sok ezer mértföld, ezerszeres hasznot hajtson a lovagias franczia nemzetnek, de mi nekünk is. A tonkini helytartó itt létéből az legyen a mi hasznunk, hogy tanuljuk megbecsülni a mink van s a kink van. őszinte szivből gratulálunk Bezerédj Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott eddigi fényes sikereihez és további igaz hazafias működésére az Isten áldását kérjük! Tarthatatlan állapot. Városunk s azzal kapcsolatosan vasúti forgalmunk évről-évre, mén- pedig progressiv módon lejlődik, vasúti állomásunk már régen szűknek bizoKÖZÉRDEK nyúlt s kibővitése minden elképzelhető módon kérelmezve és sürgetve is lett. Mint a tény jnzonyitja, az illetékes faktorok az állomás kibővítését eddig nem foganatosították és a fennálló viszonyok mellett arra gondolni legalább belátható időben nem is lehet. A szűk állomással tehát még egykét tiz évig kínlódnunk kell s mert ezen bajon közvetlenül, saját erőnkből segíteni nincs módunkban, a kényszerűség szomoritó tudatával, szépen fejlődő forgalmunkat igy is le fogjuk valahogyan bonyolítani; természetesen nem mulasztva el egyetlen alkalmat sem, a mely majd kínálkozik, hogy a kereskedelemügyi minisztert és a máv. igazgatóságot bajunk orvoslása iránt megkeressük s figyelmüket ez ügyben ébren tartsuk. Van azonban a mi szerény, nevetségesen filigrán állomásunknak más baja is, a melyről ez a kis csöpp játékszer igazán nem tehet s ez az, hogy hozzáférni épen csnk ugy lehet, mint akár a csörgetéki fürdőhöz. Egy kis szűk hozzájáró útja van, egy csöppet sem nagyobb, mint pl. a döbröközi vagy majsa-pusztai, s ha akár ezen a hozzájárón, vagy mint a | jelen esetben van, az ennek folytatását képező kesely (isi utón helyreállítások vagy építkezések folynak, a mi kedves kis állomásunk ugy érzi magát, mint Port-Artur a blokád, vagy Szt. Pétervár és Moszkva a vasúti sztrájk alatt. Megbámulhatjuk messziről, az állomás is megcsodálhat bennünket par distance, de megközelíteni egymást, különösen teherkocsival, lehetetlenség. Ezen állapot feletti jogos felháborodásomban, talán nem volna részemről méltatlanság dühöm mérges és feltétlenül lesújtó nyilait azokra kilőni, | kik a vasút létesítése alkalmával ezen képtelen állapotot teremtették, illetve j létrehozását tűrték, de mert azzal nem sokat érnék el, s mert az állapot j valószínűleg nem is indolentia, hanem inkább nagymérvű rövidlátás folytán állott elő, azokat az urakat nem bántom, annál is inkább nem, mert ( az illetők egyikére-másikára már a j „de mortuis“ . . . szép és nemes mondása is alkalmazandó. Elteszem tehát mérges nyilamat későbbi időre azok számára, a kik az alábbi javaslatomat kellőleg meg nem szivlelik s keresztülvitelét hivatalos vagy egyéb forrásból eredő tekintélyük és hatalmuk teljes súlyával keresztül vinni nem igyekeznek. Arról van ugyanis szó, hogy az állomásnak még egy oldalról való megközelitketése végett az állomástól északra, a vasúti testtel párhuzamosan húzódó dülőut, a nyámadi átjáróig, illetve a polgári olvasókörrel szemben levő s az emlirett átjáróhoz levezető ut- czáig feltétlenül egy szabályrendeleti- leg megállapított szélességű úttá (utcza) alakítandó át a legrövidebb idő alatt s ez, valamint a fentebb említett kereszt utcza azon része, mely még eddig kikövezve nincsen, — 4-00 cm. szé les kőburkolattal látandó el. Ezen uj ut létesítése nemcsak azért fontos, mert ez által az állomás még egy irányban megközelíthető, de fontos azért is, mert az újváros gazdasági termékei ez utón sokkal hamarabb jutnak az állomáshoz, és lontos terjeszkedési szempontból is, mert, a mint ezen útvonal nyitva és kellőleg elkészitve lesz, az utmenti telkeken házak építése s a letelepedés gombamódra fog végbe menni. Talpra tehát újváros és egyéb érdekeltek, hadd lássuk, mennyire becsülik jól felfogott saját- és a közérdeket is és talpra kezdeményező és intéző hatóság is, hadd legyen igaz édes örömünk abban, hogy ezentúl felemelt pótadóval élvezzük városunk sok-sok kellemességét. Ne szorítsd ökölre tisztelt olvasóm munkában elfáradt szegény kezedet, egy pillanatig sem óhajtom, hogy az általam tervezett ut előbb létesüljön, mielőtt jó járdát, kitűnő levezető csatornát, megfelelően szuperáló villany- világitást, alkalomszerüíeg erélyes és tapintatos rendőrt, sepert és öntözött utczákat és tereket kapunk, sőt ellenkezőleg, mindezek nézetem szerint legjobban az én utammal egyidőben lennének nyélbe sütendők, igy nem esnék méltatlanság egyikünkön sem, s a legmagasabb fokra felcsigázott türelmetlenségünk is egyszerre fucscs volna. Tóth Henrik. kir. mérnök. A szekszárdi tisztviselők mozgalma lakbér emelés végett. Szekszárd méregdrága város, pediir úgyszólván semmije sincsen, ami indokolttá tenné ezt. Ha egy nagyváros például Buda pest, vagy hát, hogy lejebb szálljunk, mondjuk Pécs, drága s nehezebb megélhetési viszonyokat kínál az ott letelepülőknek, ennek még van némi értelme, a tisztviselő, iparos, kereskedő drága pénzéért kap némi kis rekon penzácziót, élvez már akkor, ha az utczára kilép: de Szekszárdon legfeljebb sarat, port, kritikán alóli világítást, patika-piaczot kap az itt élni kényszerülő. És nem hisszük, hogy volna még Magyarországon ekkora város, ahol nyomorúságosabbak volnának a lakásviszonyok, mint éppen Szekszárdon. Nem ígérünk 100 aranyat és nem is adunk, de azért szeretnénk látni azt a tisztviselőt, a ki képes akár az államtól, vagy akár a vármegyétől járó lakpénzéből rangjához mért lakást tartani. Tisztviselők idehurczolkodása, esküvők megtartása sokszor még a miatt is késedelmet szenved, mert egyátalán lakást sem lehet kapni. Ily körülmények között tehát csakugyan jogos és indokolt az a mozgalom, amely most indult Szekszárdon. Arról van szó, amit már mi is régebben sürgettünk, hogy Szekszárd a III. lakbérosztályból a Il-ikba soroztassék be. Ez alkalommal a postatisztek indítottak mozgalmat s értesülésünk szerint holnap délután 3 órakor, már meg is lesz a. szekszárdi tisztviselők értekezlete a főgimnázium tornatermében. Az értekezleten résztvesznek, a kir. lörvényszék, pénzügyigazgatóság, kir. ügyészség, főgimnázium, polgári fiú és leány iskola, állampénztár, kir. posta és táviró hivatal tisztviselői és tanárai s körükbe vonják a vármegyei tisztviselőket is. A mozga lom élén Acs Vendel posta és táviró felügyelő áll s a tömörülő tisztviselők, Dőrij Pál vm. alispánt, Hazslinszkg Géza kir. törvény- széki elnököt és Link Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgatót is felkérték ügyük támogatására. kik készséggel hajlandók arra, hogy
