Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-04 / 44. szám
3 1905. november 4. a tisztviselők jogos kívánságait állásukból kifolyó hathatós pártfogásban részesítsék. Mi ismerve a szekszárdi nyomorúságos állapotokat, a legnagyobb örömmel üdvözöljük a mozgalmat. Illetékes helyen alaposan feltárva a helyzetet, lehetetlennek találjuk, hogy úgy a mostani, mint bármely kormány is elzárkózhatnék az itteni jogos és méltányos kívánság teljesítése elől. Miért legyenek kiváltságosak az olyan városnak tisztviselői, a hol például könnyebbek a megélhetési viszonyok, csupán csak azért, mert annak a városnak vezetői annak idején szemesebbek voltak s a katonaság odatelepítésével megszerezték a tiszt viselőknek is a nagyobb lakbér osztályba való sorozást ? Nekünk fájdalom nincs katonaságunk, de igazságunk, — az van. S ennek győznie kell — katonaság nélkül is. VÁROSI ÉLET. Tisztujitás Szekszárd városánál. Szekszárd rendezett város tiszti kara — kivévén a mérnök-számvevöi állást — most már teljes. E hétfőn végre betöltötték a városi főjegyzői és állatorvosi állást is. A választás iránt igen nagy volt az érdeklődés. A 136 városi képviselő közül 120 élt szavazati jogával. A tisztújító gyűlést Dóri] Pál alispán reggeli 9 órakor nyitotta meg. Legelőször a kijelölő választmányt alakították meg. Ennek tagjaiul törvényadta jogánál fogva az alispán Örjfij Lajost és fínda Vilmost jelölte ki, mig a képviselő testület Török Bélát és Totth Ödönt választotta meg. Bizalmi férfiak lettek: Bodnár István, László Lajos, Nagy János Prantner és Vatzek László. A szavazatszedő bizottság elnökéül Boda Vilmost, tagjaiul pedig Tóth Károlyt és Hauk Antalt választották meg. A kijelölő választmány jó félóráig tanácskozott a jelöltek személyére nézve. Végre az alispán kihirdette, hogy a főjegyzői állásra első helyen Janosits Károlyt, második helyen pedig Malzon Bélát jelölték, két pályázó visszalépett. A mérnök-számvevői állásra csak egy pályázó akadt Nagyszalontáról, de a kijelölő választmány mellőzte, mei't még nem nagykorú. A mérnök-számvevői állást tehát nem töltötték be. A polgármester a számvevői teendők végzésével ideiglenesen r öcsik Kálmánt, a volt kö*- ségi számvevőt bízta meg. Az állatorvosi állásra három pályázó közül első helyen Halász Gyula eddigi h. állatorvost, második helyre pedig Eisler Manó honvédhuszár állatorvost jelölték. Az alispán névszerinti szavazást rendelt el, mert a főjegyzői állásra NagtJ János Prantner, az állatorvosira pedig Salamon Ármin 10—10 társa nevében ezt kérelmezte. A szavazás eredményét az újból megnyitott gyűlés előtt Boda Vilmos jelentette be. E szerint a főjegyzői állásra beadtak 120 szavazatot, ebből 3 szavazólap üres volt. S mivel 65 szavazat Janosits Károlyra, 52 pedig Matzon Bélára esett, ennek alapján Döry Pál elnök a képviselő testületi tagok lelkes éljenzése mellett Janosits Károlyt jelentette ki Szekszárd r. t. város megválasztott főjegyzőjévé. Az állatorvosi állásra 117 en szavaztak, hárman üres lapot adtak be. Halász Gyula kapott 75, Eisler Manó pedig 42 szavazatot és igy az alispán-elnök Halász Gyulát jelentette ki megválasztott állatorvosnak. Ezzel a választási aktus véget ért. De mielőtt az elnök bezárta volna az ülést, az uj főjegyző a következő szépen előadott beszéddel mondott köszönetét: „Nagyságos Alispán ur ! Tekintetes Képviselőtestület! Midőn 2 év előtt abban a szerencsében részesültem, hogy Szekszárd nagyközség al- ! jegyzőjévé megválnsztattam, hálám kifejezése mellett utaltam állásomnak tevékenységemet korlátozó, erősen határolt működési körére, i S midőn ma Szekszárd r. t. város főjegyzői állását vagyok szerencsés a tekintetes képviselő testület megtisztelő és soha eléggé meg nem hálálható bizalmából elfoglalni, szinte ugyanazon helyzetben vagyok. Mindazonáltal tudatiban vagyok annak a felelősségnek, melyet a város közönsége, a megválasztatásunkban megnyilatkozott bizalom ellenszolgáltatásául, a tanács minden tagjára joggal ró azon várakozásnak teljesedése tekintetében, mely a várossá átalakulás elhatározásához füiődött. Városunk fejlődéséhez, a városi szellem és városi élet kialakulásához szükséges feltétel meg van az értelmiséghez tartozók nagy számában, nemkülönben a polgári osstálynak értelmességében, úgy a haladás iránti egészséges érzékében és a városi ügyek iránt mindkét részről mindenkor tanúsított élénk érdeklődésben és nemes önzetlenségben; a czél meg van határozva abban a feladatban, melyet a magyar városok hivatásának ismerünk és amelyet a polgármester ur székfoglalójában ilyenül megjelölt; a cél elérésének mikéntjét pedig a képviselőtestület és tanács van hivatva, illetve kötelezve megállapítani. Ennek a mikéntnek a meghatározásánál való közreműködésemnek irányitója a kötelességtudó ember becsületes törekvése lesz és az a lelkem mélyéből fakadt erős elhatározás, hogy városom ügyeit — a magánérdekek érvényre jutásának megakadályozásával — és a város polgárainak jogos érdekeit csekély erőm és tudásom teljességével akként kívánom a polgármester ur által jelzett irányban tisztviseiőtársaimmal szolgálni, hogy munkánkból eredményként a város fejlődése, felvirágozása és a város polgárainak anyagi és szellemi jóléte jelentkezzék. Ezen Ígérettel hálás szívvel köszönöm nagyságos Alispán urnák és a tekintetes Képviselőtestületnek szives jóindulatát és nagybecsű bizalmát.“ Halász Gyula, az uj állatorvos szintén szép beszédben mondott köszönetét s támogatásra kérte fel a képviselő testületet. Az uj tisztviselők ezután letették a hivatalos esküt, a mely után Döry Pál alispán elnök lendületes beszédben üdvözölte a megválasztottakat s különösen kiemelte a főjegyzői állás nagy fontosságát, bár a városi administraczió gépezetében szerinte minden kerék egyformán fontos, de ettől a nagyobb keréktől függ mégis úgy szólván a többi kerék forgása is. — Nagy reménynyel néz tehát az uj főjegyző működése elé. Ezzel Isten áldását kérve az uj tisztikarra, az ülést bezárta. Janosits Károlyban csakugyan kiválóan képzett, ügyes és fáradhatlan szorgalmú tisztviselőt nyert a város, szívből üdvözöljük tehát mi is, uj pályája kezdetén. Reá igazán szép feladat, mondhatni — hivatás vár. Ez a város csakis a hozzá hasonló, odaadó munkássáp tisztviselői által fejlődhetik csak n*gygyá! HjÖZÉÍjDElj HIREIv. Főispán változás Tolnavármegyében. Tolnavármegyének uj főispánja ; van. A hivatalos lap egyik legközelebbi száma közli majd gróf Széchenyi j Sándor val. b. t. t. főispánnak ezen méltóságától való felmentését s ugyanez : a lap hozza Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőnek Tolnavármegye főispánjává történt kineveztetését. ügy értesülünk egyúttal, hogy ugyanakkor a király nagy érdemeinek elismeréséül gróf Széchenyi Sándor volt főispánunkat a főrendiház alel- nökévé nevezi ki. A volt főispán felmentése s az j uj kinevezése sokkal jelentősebb mozzanata Tolnavármegye történetének, mintsem hogy annak nagy jelentőségével, igy lap zártakor, a rendelkezésünkre álló 8zükecske helyen, méltó módon foglalkozhatnánk. Amott egy négy évtizedes közpálya eltagadhatlan érdemeit, fényes sikereit, emitt egy ugyan kisebb időtartamú, de értékes tisztviselői és közéleti tevékenységnek szintén nem kicsinyelhető eredményeit kellene most talán egy rövid hir keretébe beleerőltetni, de ez, akár ha az előbb említett kétségtelen érdemeket, akár ha a régi és uj főispán értékes egyéni tulajdonságait tekintsük is, — majdnem a lehetetlenséggel határos. Éppen ezért a jelen alkalommal csupáncsak arra szorítkozunk, hogy egyfelől meleg Isten hozzádot mondjunk a távozónak, ki kevés megszakítással 44 éves közpályája alatt mondhatni oda forrott, odanőtt az ő szeretett vármegyéjéhez, másrészt pedig hogy férfias nyíltsággal és egyenességgel üdvözöljük a nem méltatlan utódot, akinek fényes tehetsége, törhetlen, következetes jelleme, nagy akaratereje a mi meggyőződésünk szerint ezzel a kinevezéssel nemcsak méltó jutalmát kapta meg, de egyúttal a szárnyat is, hogy tovább repüljön, s talán hogy még magasabbra emelkedjék. Széchenyi Sándor gróf főispán négy évtizedes közéleti szereplése tiszta: makula nélkül való. Egyenes jelleme, férfias nyíltsága, mindenkor loyalis eljárása, a lovagias főispánok mintaképévé avatta őt, ki pártatlanságával, egyéni jeles tulajdonságaival s a mit legelőbb kellett volna ernlite- nünk: lángoló hazafiasságával, még politikai ellenfeleit is mindenkor le- fegyverezte. Az uj főispán karakterének jellegzetessége talán nem a behizelgő egyéni szimpathia dicsfényében jelenik meg sokak előtt, de a tudást, a férfias határozottságot, a fiatalós tetterőt, a mindenkor való következetességet, az elvek mellett való hű kitartást s e mellett a közgyekért és nem a hitvány anyagi előnyökért való lángolást még a vele ellentétes állásponton állók is kénytelenek az uj főispán erényeinek elismerni. És gondolkazzanak bárhogy is mások, mi akik nem politizálunk, csak az egyén értékét tesszük mérlegre, elfogulatlan meggyőződéssel konstatáljuk, hogy vármegyénk közügyei, elárvult haladásunk nem csak minduntalan ter- velő, gondolkozó főt, de tettre és cselekvésre is erős vaskezet nyertek az uj főispánban, aki hisszük, fényes méltóságában is hü marad eddigi. elveihez : a köziigyek határtalan szeretetéhez. S a mi az érem másik oldalát illeti, nem csak hitünk, de meggyőződésünk sőt biztos tudatunk is az, hogy az Simontsits Elemér, ki főjegyző korában tett nyilatkozata szerint kész volt a nemzeti ügyek, szent és sérthetetlen alkotmányunk ellen irányuló mindennemű támadást, hogy úgy mondjuk öntestével, még állásának ott hagyása árán is felfogni és visszaverni.
