Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-04 / 44. szám
TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. IL/dleg-jelesails: minden szomleatcn.. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányo8abb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmuiikatárs : HfiUGK BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELiŐFIZHTÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. A toiikini helytartó Szekszárdon. Jóleső örömmel nem egyszer adtunk már hirt arról a. bennünket, hazafias örömmel és büszkeséggel eltöltő jelenségről, hogy az országos selyem tenyésztési felügyelőség működése mellett selyemtenyésztésünk nemcsak bent az országban nyer fontosságban, de jóhirneve messze külföldön, sőt még a tengeren túl Amerikában j s más helyeken is egyre nagyobb | tért hódit. Most selyemtenyésztésünk jóhirnevének ismét szélesebb körre terjedéséről számolhatunk be. Szék- j száréinak a napokban érdekes vendége | volt, — Hátsó-Indiából. A franczia tonkini gyarmatok kormányzóságának megbízásából Tlllireail H. helytartó járt itt, hogy az országos selyemtenyésztési felügyelőség szervezetét tanulmányozza és megállapítsa, vájjon ezen szervezettel Tonkin ban javítható és fejleszthető volna-e a selyemtenyésztés. Tonkin, vagy Tonking 90 —100 ezer km2 területű, mintegy 12 —14 milliónyi lakossal biró hatalmas gyarmata Francziaoiszagnak, hova 1873-ban tették be a francziák először lábukat. 1874-ben Annám császárjával szerződést kötöttek, hogy hajóik a Szongka folyón zavartalanul járhassanak, de mert a kínai rablók folyton nyugtalanították a békés kereskedelmet, 1882-ben Francziaország megszállta a tartomány fővárosát Ha-noit s a kínaiakkal 3 évig folytatott harcz után Tonkin franczia birtok lett. 1887-ben lndo- khina nevén Annámmal és Kokiakhi- nával egyesitették s ma az egyesitett 14 tartományt, mandarinok támogatásával franczia tisztviselők kormányozzák. A főrezidens Ha-noiban, a másik két rezidens pedig Hueban, illetve Ha-noiban székel. Ezek egyike járt most Szekszárdon s hogy itt járt, ez nemcsak a franczia élelmességnek s ennek az immár hatalmas külkereskedelemmel biró tartománynak nagy életrevalósága mellett bizonyit, de fényes dicsérete a magyar selyem- tenyésztés magas fokon állásának, világhírének és dicsőség nekünk, dicsőség egész Magyarországnak. A tonkini vendég különben nagy atnbiczióval fogta fel hivatását. A mi külföldi tanulmányútra küldötteink, küldetéseiknek kényelmesebb és kellemesebb oldalát keresik, de ő töviről- hegyire jól megnézett, alaposan tanulmányozott mindent, igy nem szorítkozott tisztán apetekészités, illetve górcsövezés berendezésének megszemlélésére, hanem kitérjeszkedett a szederfatenyésztésre is, mely tulajdonképpen egyedüli és kizárólagos alapfeltétele a selyemtenyésztésnek. Meglepőnek találta a felügye- ! 1 őségnek eddigi tevékenységét, amelyet i kifejtett a szederfatenyésztés terén. Érdekesek is az ide vonatkozó adatok, hiszen a felügyelőség negyed százados | működése alatt 49,426 liter szederfa- I magot; 71.778,000 2—3 éves magágyi szederfacsemetét; 1.108,000 darab kiültetésre alkalmas szederfát osztott ki teljesen ingyen az országban. Nem kevésbbé meglepőnek találta azt is, j bogy a felügyelőség 35 vármegyében, közel 7,000 község faiskolája felett gyakorol ellenőrzést és bogy a községi ; faiskolákból eddig 3.360,000 darab j szederfát ültettek ki végleges helyre. 1 Felvetette azonban azon fontos kérdést | is, bogy a kiültetett 4ya millió szederfából tényleg hány áll ma rendelke- j zésére a selyemtenyésztőknek. Erre j nézve hisszük, nem a legörvendetesebb TÁRCZA. Őszi erdőben . . . Őszi erdőben bolyongok búsan, Elandalogva, Sárga levelek hullanak halkan A kalapomra. Sárga levelek, csak hulljatok rám, Bús bokrétának . . . Együvé illünk, — a szivemben is Vége a nyárnak! Vége a nyárnak, nyári virágnak, A nyári dalnak. Rózsák nem nyitnak, az égnek is csak Felhői vannak! . . . Es mintha itt kint ez a gyász mind, mind Retkemre szállna : A hervadásnak, az elmúlásnak Ellep az árnya. Szabadulásképp’ e bűvöletből, Az őszi ködbe. Belekiáltok egy régi zsoltárt : >Élünk örökre ! /« 5 a fázós szellő, mintha az erdő Viszhangja volna . . . Sárga levelek hullanak halkan A kalapomra ! SZABOLCSRA MIHÁLY. Rudolf trónörökös nyilpuskája. Régen volt, hogy Józsi testvérbátyáin az itt következő esetet elbeszélte, de még jól emlékszem rá. Józsi bátyám a bécsi egyetemen az orvosi tudományokat hallgatta és egyszersmind egy Kiss nevű bankár családnál instruktorkodott. Kiss ur magyar ember volt, de második neje bécsi nő lévén, nem tudott magyarul. Azt akarta Kiss ur, hogy első nejétől, ki magyar volt, született Ákos fia elsajátítsa a magyar szót s ez volt bátyám feladata. Egy szabad délután bátyám és Ákos kisétáltak a Praterba, de előbb a Dunaág partján egy épületfa-kereskedő lera- katából „szereztek“ egy fazsindelyt és elmentek messze ki, a hol még a madár sem — vagyis inkább csak a madár járt, ott letelepedtek az ut mellett, bátyám elővette zsebkését,' azzal a zsindely egyik végén egy ujjnyi vastagságú lyukat fúrt, a másik végét kifaragta formás puskaagynak, a zsindely vágányát kiszélesítette, s a kellő helyen egy fakampót szegezett fel, a mely a puskának ravasz és egyszersmind sárkány gyanánt szolgált; a sűrűben vágtak egy alkalmas pálezát, ez szolgált ív gyanánt; nyílvesszőt is csináltak, szóval megkészült egy olyan zsindelypuska, a milyen csak kellett. Mig a puska készült, arra hajtott kecskefogatával, nevelője és egy udvari lakáj kíséretében a kis trónörökös. Ott megálltak, Rudolf nézte, a mint Ákos elkészült puskájával s egyet-kettőt a magasba lőtt. Egy egyetemi tanár, ki az udvarnál a gyermek orvosi tisztséget viselte, Kisséknek is házi orvosa volt és ezeknek hernalsi nyaralójában csaknem naponként meg szokott fordulni, akár volt beteg a családban, akár nem. A nyilpuska csinálás után harmadnapon is beszólt Kisséknél s mint máskor is, Ákos mulattatására, apróságos dolgokat mesélt a kronprinzről. Elbeszélte most, hogy milyen különös kívánsága van a kis trónörökösnek, a mely kívánságának eleget tenni sehogy sem tudnak. Valami Teli Vilmos-féle nyilpuskát kívánt meg s noha a legelső játéktárakból tuczatszámra hozattak mutatványt, egy sem kell neki, mert nem olyan, mint a minőt a Práterben látott egy fiúnál. Erre aztán Ákos, villogó szemekkel előhozta puskáját a doktor bácsinak, hogy ez ám az a puska, a melyet a trónörökös megkívánt. „Nem ajándékozná meg vele?“ „Oh igen, a legnagyobb örömmel.“ Becsomagolták és vitte a doktor. Másnap aztán jön a doktor, újságolja, mily nagy volt a kronprinz öröme, de örülhettek az üvegesek is, mert akadt dolguk elég, a nyilpuskával kilőtt üvegtáblák bemetszésével a császári nyaraló folyosóján. Igaz történet. Lágler Sándor.
