Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-04 / 5. szám
4 KÖZÉRDEK et visszavette, idött a hazáért ival '/ispánja is, hű maradt azt meséli, hogy ezt a furcsa fogadtatást annyira szivére vette az egyik kövei, létezel István, hogy nemsokára a liberálisokhoz csatlakozott. A bonyhádi ágból ő az, a ki a harminezas években felvett llonyliády név helyett a Perczel ne 1848-ban a csatatéren is kii s később, mint Tolnamegy barátja, Tisza Kálmán tudti függetlenségi elveihez. Vay eltávoztával aztán megint a liberális párt kerekedett felül, Az augusztus 5 __6 iki gvülésen pontokba szedték sérelme iket s az alkotmányon ejtett sérelem orvoslásáért felirtak úgy a királyhoz, mint a helytartó tanácshoz. Perczel felfüggesztését és Tibay Mihályival való helyettesitését nem vették tudomásul. Perczel Mór tüzes beszédben védte magát s egyúttal keményen vádolta a főispánt, hogy a mikor öt ieltiiggeszti, Szép Lászlót kinevezi esküdtnek, pedig az, egyike a legdühösehbeknek s tagja ama pártnak, a melynek főnöke maga a főispán. Forster Benedek tiszti ügyész a főispán megsértése miatt elégtételt kért, de Peiczel több kompronnnitáló esetet sorolt tel. Iszonyú lárma keletkezett, inig vég»e Bezerédj István „oly nemes mérséklettel e gyengéd ille- delemmel szólt, hogy senkisem ellenezte többe, hogy a megye főispánjának, ki a megyére annyi bajt hozott, a követválasztásnál nem volt pártokon kivid, sőt pártok telett, a mint azt kormányzói állása megkívánta, — irassék meg férfias egyenességgel, nyíltan, tartózko- dás nélkül, hogy bár egyeseket személyes háladatosság, vagy felekezeti vonzódás kötne is hozzá, iránta a közönség bizodalma meggyengüli.“ ' A pecsovics párt természetesen megmozgatott minden követ, hogy e határozatokat megdüntsc. A szeptember 2 iki, d-iki és 4-iki gyűlésen pár száz aláírással ellátott ellcnmondást olvastatott tel, de mikor egy [ Kaszás József nevű embernek nevét már másodszor is telolvasták, ez tiltakozott, mcit a beadványt nem kétszer, hanem még egy- i szer sem irta alá. így a vádiratot csutosan vissza kellett vonni. Már ekkor annyira országos ügy gye fejlődtek a tolnai események, hogy Deák Ferencz kezdeményezésére Zala megye átiratban tudakozódik a történtekről „hírből értvén, hogy a követválasztás királyi biztos és fegyveres erő jelenlétében, tehát az al kotmány sérelmével történt.“ Egyelőre csak értesítették Zalamegyét, „mint az alkotmány éber őré’,“ hogy a sérelmek ellen () Felségéhez és a helytartó- tanácshoz panaszos felterjesztést tettek. Ugyanekkor Perczel István „aggályt keltő követi jelentésének“ mérlegelésére bizottságot küldtek ki. A követeknek ugyanis azt adták utasításul, hogy a per alatt álló Ráday Gedeon pestmegyei követnek az oi- szággyüléshez szabad járulást biztosítsanak , ők azonban az akkor már a kormány tele hajló Felsőbüki Nagy Pál indítványára szavaztak, hogy t. i. ne írjanak tel a királyhoz, csak a nádor közbenjárását kérjék ki. A bizottság jelentése alapján aztán az október 7—8-iki közgyűlés csakugyan sajnos érzéssel, kedvetlen meggyőződéssel kimondta, hogy a követek utasításuktól eltértek, miért is elhatározták, hogy „ezen kedvetlen, de kénytelen kinyilatkoztatás után nincsen egyéb hátra, mint hogy a követ urak a követi pályától, melyen ily előzmények után továbbá nem járhatnak, de azon maradni ők maguk sem kívánhatnak, ezennel felmentessenek.“ Október 1.'bikára nyomban ki is tűzték a követválasztás napját, de előbb szigorúan körvonaiozták a választók jogait. A fogságban levők szabadon bocsátása érdekében, valamint Perczel Mór felfüggesztése ellen újból felirtak a királyhoz s kérték, hogy a főispánnal szemben is úgy intézkedjék, a mint ezt a „legfelsőbb szolgálat, a vármegye közérdeke és maga a főispáni hivatal méltósága megkívánja.“ 1839. október 19-ikén aztán Magyari Kossá Sámuel alispán elnöklésével 700 nemes jelenlétében „egyhangú felkiáltásban nyilatkozó közakarattal, semmi által meg nem háborított küzértelemmel“ Rezerédj Istvánt és Perczel Miklóst követté választották. így a kubinszki-párt győzelme teljes és zavartalan volt — egy hónapig ! De ekkorára megint összeszedték magukat a peesoviesok. November 18-ikán, a Magyari Kossá Sámuel által vezetett közgyűlésen Perczel István hosszasabb beszédben mentette saját s követtársa eljárását. „Mivel — úgymond — magát vétkesnek nem érzi, kegyelemért esedezni nem fog.“ Ekkor a kubinszkiak közül szólásra jelentkezett dilidig Rudolfnak valahogy az szaladt ki a száján, hogy a visszahívott követek kezdetben is csak erőltetve jutottak aköveti pályára. Serrelett csak hadd-el hadd ! A peesoviesok felugráltak, óriás zaj, kiabálás támadt, aetiót követeltek, a tisztviselőket, jegyzőket kiszorították helyeikről s a rend többé helyre nem állt. Magyari Kossát megrohanták s ráerőszakolták, hogy választmányt nevezzen ki, a mely előtt szavazattal döntsék el, hogy az október 14-én megválasztott uj követek visszahivassanak-e vagy sem ? A szavazást a melléktemmben meg is kezdték azonnal, a mig a kubinszki párt bent azt vitatta, hogy az elnöknek választmányt csak ajánlani van joga és nem kiküldeni. Példátlan az is, hogy ilyen fontos hogy egyúttal dalnak is beillettek. Mily szépen énekelhettek Jupiterről, ki atyjának Saturnusnak dühétől megmenekült, Minerváról, ki Jupiter fejéből ugrott ki, Héhéről, Junó örökifjú leányáról, a habokból született Vénuszról és leányairól, a kedves grá- cziákról; Phaötonról és testvéreiről, a Heli- ádokról, akik mikor a Jupiter által villámmal agyonsujtott testvérüket siratták, jegenyékké és rezgőnyárfákká alakultak és kiömlött könnyeikből lett a borostyánkő; Auroráról, aki mikor kedvesét, Tithomuszt siratta, könnyei harmattá változtak; Ariadnéról, a hűtlenül elhagyott menyasszonyról, akinek koszorúját az istenek az égboltozatra tűzték. Amerre csak mentek, mindenütt gyönyörű partok, ragyogó világosság, s kellemes és illatoslég vetekedtek a szebnél szebb nevekkel és emlékekkel. Mit érezhették azon erdő láttára, melynek tölgyeit Orpheus maga után vonta lantjának hangjaival V Mit az Ülympos hegy láttára, melynek csúcsán képzeletük szerint az istenek laktak, alatta pedig a bájos Tempo völgye terült el, melyet a tájképi szépség k iránt fogékony görögök elragadtatással sze léitek ? Mutogatták a hullámokat, melyei- ...c Deraosthenés szónokolt a parton, mit gát a szónoklatban gyakorol: a tengerpartot, ahol a bábé Xenokrates bölcsész kivétc1' elbájolt, a tengerben fürdött és mindenki j Venusnak gondolta. Az llias és Odyssea imakönyvük s egyszersmind dalaik kiapathatatlan forrása is I volt. Ezekből énekelték lanton Andromache- S nek, Hektor nejének gyöngédségét, aki fér- , jétői megható búcsút vett, mikor a trójai I háborúba indult; ő az ó kor egyik legneme- 1 sebb nőalakja, a hitvesi szeretet példányképe ; énekelték Penelopének, Ulysses nejének okos- I ságát; Nausikánnak, a pheakok királya leányának és Ulyssesnek találkozását, akinek életét Nausikáa megmentette, utóbb beleszeret és marasztalja, de Ulisses tovább megy és igy búcsúzik tőle Nausikaa: Élj boldogul I idegen! s hazádba érve emlékezzél meg ró- j lám is, rólam, kinek életedet köszönheted; énekelték a neje által föláldozott Agamem- nont, akit neje a trójai háborúból visszatérve meggyilkolt; a saját palotájában kolduló Ulyssest stb, Az istenek, a művészetek és a szépség e hazája ma romban hever. Mindenkit meg kell hatnia a látványnak és egyéni bánatá- i ban enyhülést találhat itt mindenki, ha meggondolja, hogy saját fájdalmaink mily csekélyek a csapásokhoz képest, melyek egész nemzeteket sújtanak és halhatatlan alkotásaikat temetik rideg sírba. Ha a környezet: a szép természet, a vidék bájai, az éghajlat kellemessége kedvezően hatnak valamely nép fejlődésére, úgy ennek ellenkezője bizonyára hátráltató hatásügyben ilyen váratlanul döntsenek. A mig igv beszéltek, ezalatt a pecsovics párt szépen leszavazott. A szavazás eredményét a pokoli zajban kihirdetni már nem lehetett, az al- ispán csak egy szelet papirosra irta fel, hogy 128 vótummal az uj követek (Bezerédj 0g Perczel) nemcsak viszzahivattak, de he- \ lyettük a régiek felküldettek. Másnap aztán folytatni akarták a gyű- í lést, de az elnöklő alispán, Magyari Kossá Sámuel azt üzente be, hogy a tegnapi hosz- szas ülésben megbetegedett; különben oly híreket is hallott, hogy egyesek élete ellen törnek, tegyenek tehát, a mit akarnak ! A közgyűlés erre a „fontos állapotok elintézése a gyűlés folytatását szükségessé - tevén.“ Dőry Sándort, a legidősebb főszolgabírót ültette az elnöki székbe. Két estették aztán Sztankovánszky Imre főjegyzőt s A nyitsz Antal tb. főjegyzőt is, de azok is azt üzenték, hogy a tegnapi mél- j tatlankodások és egészségi okok miatt meg nem jelenhetnek. Hegyest] János második aljegyző pedig kereken kijelenté, hogy ő ! gyengének érzi magát a jegyzőkönyv veze- ; tésére. Jeszenszky Károly kir. kamarás ve- ' zetésével tehát egész bizottságot küldtek ki a „gyenge pennáju“ jegyző támogatására. : Legelőször is törlik a jegyzőkönyvből azt a pontot, mely a tegnapi erőszakosko- . ; dásról szólt. A jegyzők önként hagyták el helyeiket. Bezerédj és Perczel Miklós visszahívását újból kihirdették, Dőry Gábort és Perczel Istvánt, a julius 8-diki megbízás alapján követekül ismét felküldik. Tibayt beültették Perczel Mór helyett főszolgabírónak, Szép Lászlót meg esküdtnek. A fő- j ispánnak természetesen bizalmat szavaztak. Kornis László esküdt, kiről igy' szól a nóta : 7 »Svastics, Koruiss, Festetics, Három piszkos pecsovics..<* — egyenesen azt indítványozta, hogy a királyi biztos ellen tett panaszt visszavonják. () Felségének atyai gondoskodásáért külön is köszönetét mondottak, hogy „a helytelenül bepanaszlott királyi biztos eljárása által a megbomlott rendet és felzavart közbátorságot : ismét helyre állítani kegyeskedett.“ Végül utasította a gyűlés az alispánt, illetve az ügyek vezetésére Jeszenszky Miklós elnök- ■= lésével kiküldött választmányt, hogy 1840. ; márczius 2-ikáig a főispán tudta és rende- - lése nélkül gyűlést semmi szili alatt ne tartsanak. A követeknek pedig az újabb megbízó levél „a nemes megye hiteles pe csétje alatt kiadatni rendeltetett.“ Csakhogy hol a hiteles pecsét? . 1905. február 4 * Ujfalussy Imre ügyvéd közlése. sál van. Zord éghajlatú, kietlen vidéken, sivár, kopár területeken még oly nagy7 rá- i termettség mellett is, lehetetlen a kultúrának j olyatén fejlődése, mint kedvező viszonyok között. Aki gyermekségétől élete végszakáig nem lát egyebet pusztulásnál, kietlen kopár- ságnál; nem érez nyáron át egyebet tikkasztó forróságnál, melyet nem eny7Íiit semmi zöld és onnét kiáramló hűvösség: annak se kedélye, se fantáziája nem lehet más, mint aminővé a mostoha környezet lenni kényszeríti. Már 1852-ben igy írtak Gör ögország ról: Képzeljen magának hegyeket, melyeken nincs élőfa, lapályokat, melyeken nincs gyeP) folyókat, melyekben nincs viz, könyörület nélkül sütő napot, irgalmatlan portengert, derült eget., mely százszor unalmasabb, mint az eső, országot, hol a főzelék főve nő, melyben a tyuk kemény tojást tojik, hol a kertben nem találnak zöld levelet, hol niég a zöld szint is szivárvány csíkozza, hol fáradt szemünk egy zöld salátalevelen seu^£ pihenhet meg, — ilyen Görögország! 7 Ez a leírás minden nagyítás nélkül ráillik a mai Görögországra. Az erdőket pusztito velenczei uralom, mely csak máro f1°fnaPra gondolt, utána a mindent romba döntő török uralom kérlelhetetlenül elpnsz; titotta mind azt a sok szépet, mit a ie8' görög föld fölmutatott. Az egykori erdőfödte hegyek k°Fr sziklatömeggé, a hajdan bájos völgyek kiét en mélyedésekké, az egykor vigan csöige
