Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-04 / 5. szám
1905. február 4. Jeszenszky Miklós kamarás elnöklésével bizottság küldetett ki, hogy az alispántól megszerezze. De hol járt akkorinál- Mogijari Kossá Sámuel, az alispán V ! Valahol ott volt a birtokán s a pecsétet úgy elvitte magával, hogy valami négy hónapig vele aludt és ki nem adta a zsebéből. Állásába került ez ugyan később a nyakas alispánnak, de a két pecsovics követ köznevetség tárgya lett az országban. Hasztalan küldték fél pecsét nélkül a visszahívó levelet, Bezerédj és Bérezel Miklós felbontatlanul küldték vissza. A personális sem fogadta cl a Dóri/ Sándor által felküldött revokácziót, „mert a hiteles expeditiót nem látja“. (Folyt, köv.) V Á R M E G Y fi. — A vármegyei közigarqatási bizo'tság február havi ülését 8-án d. e. 9 órakor tartja. seereit:— Tisztelettel kérjük olvasóink közül mindazokat, akik az előfizetési pénzt bármely okból eddigelé még be nem küldték, de előfizetni óhajtanak, hogy ezt a szándékukat lapunk megtartásával jelezni szíveskedjenek; azokat pedig, kiknek támogatására nem számíthatunk, felkérjük lapunk szives visszaküldésére. Megkímélnek bennünket a további tetemes kiadástól s önmagukat is megmentik attól a kényelmetlenségtől, hogy lapunk megküldésével továbbra is terhűkre legyünk. — A Bezerédj szobor bizottság kÖSZÖnete. A Bezerédj szoborbizottság mait hó 31-én tartott ülésén Simont- sits Elemér ügyvezető igazgató indítvány ára egyhangú lelkesedéssel jegyző- könyvi köszönetéi szavazott jobaházi DöríJ Etelka úrhölgynek, ki a szoborügy iránt való nemes lelkesedéséből kifolyólag Esterházy hercegnél a talapzathoz szükséges kő anyag ingyenes átengedése iránt eredményesen közben járt. Dönj Etelka eme megKÖZÉRDEK becsül hét len közbelépésének köszönhető, hogy a szoboralap mintegy 4—5000 koronára értékelhető ajándékhoz jutott. E nagylelkű adományt : is készpénznek számítva a szoboralap már nemsokára eléri a 30 ezer koronát. — A szekszárdi kaszinó igazgatója. Simontsits Elemér a szekszárdi kaszinó igazgatója minden áron le akar mondani ügyvezető igazgatói állásáról. Úgy értesültünk azonban, hogy úgy a kaszinó vezető elemei, mint a többi tagok is hallani sem akarnak visszavonulásáról, mert ez a kaszinó mostani nehéz körtilménvei között a kaszinó további fejlődésére végzetes lehetne. A pénzügyi hivatalok bérháza. A m. kir. pénzUgyininiszter leirt a szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatóságkoz, hogy itt járt kiküldötte (lvöcsön Lajos miniszteri osztálytanácsos) előterjesztése folytán elvben hozzájárul ahhoz, hogy a legelőnyösebb ajánlatot tett Diczenty családdal szerződés köttessék az összes pénzügyi hivataloknak s a pénzügy- őrségnek az általuk építendő bérházban leendő elhelyezése iránt. A miniszter kiköti, hogy a bérszerződés 25 évig felmondhatlan legyen. Évi bérül 95U0 koronát ajánl fel. A fogalmazók lehetőleg külön szobákban helyezen- dők el, inig a tágasabb helyiségek az együtt működésre hivatott számvevőség és adóhiva- i talnak tartandók fel. Az irattár részére is megfelelő helyiség álljon rendelkezésre, meg- ! felelők legyenek az összes mellékhelyiségek is s a pénzügyi hivatalok a lakásban levő üzletektől elkülönittessok s lehetőleg külön bejáratuk legyen. A miniszter a végleges döntésig a többi ajánlatot tevőnek benyújtott tervvázlatát is visszatartotta. A tárgyalás a fenti leirat értelmében már kezdetét is vette a Diczenty családdal. — A Bezerédj szobor története. A Bezerédj szobor-bizottság január hó 31-én tartott ülésén a bizottság elnökének, Simoilt- sils Elemérnek indítványára Bodnár Istvánt, lapunk szerkesztőjét kérte fel a szobor történetének megírására, illetve a Bezerédj emlékkönyv szerkesztéséle. Bodnár István röviden megköszönte a közbizalmat és megígérte, hogy teljes erejével arra fog törekedni, hogy méltón adja vissza ama lelkes és nemes küzdelmet, amelyet a szobor létesítése érdekében egyesek és az egész bizottság kifejtett. A bizottság eme gondoskodásából is láthatjuk, hogy közel a pillanat, ami5 kor az „örökigazság“ bajnokának szobra állni fog, hirdetve érczalakjával a késő unokáknak is Bezerédj nemzetboldogitó, fenséges eszméit. — Artézi kút. Az ártézi kút kérdése egyszer talán mégis csak megvalósul. Igaz, hogy a legközelebbről érdekelt Szekszárd város eddigelé még nem sokat tett az érdekében. Most úgy értesülünk, hogy a Szekszárdi takarékpénztár és a Tolnamegyei takarék- és hitelbank évi nyereségéből, 10 évig 200—200 koronát szánt és ajánlott fel erre a czélra. lliszük, hogy egyszer már Szekszárd város is megmozdul s nem várja meg, mig ez az elvitázhatlanul fontos közegészségügyi kérdés magától, vagy talán 50 év múlva e fajta adakozásból oldódik meg. — Ajándék. Biróy Béla gyünki járás- biró, czimzetes kir. ítélőtáblái biró, a távozása sok gondjai között sem feledkezett meg a Szekszárdi Kaszinóról, mert The Illustrated London News angol folyóirat 18 kötetét a kaszinó könyvtárának ajándékozta. — Az aszfaltozás folytatása. Ne mél- téztassék ezt positiv hírnek venni. Szó sincsen róla, hogy az aszfaltozás megkezdett munkáját tovább folytassák. Csak igy volna rendén, igy kivánná az osztó igazság: Mikor ugyanis a most meglevő aszfaltot annak idején lerakták, szabályrendeletileg kimondták, hogy az aszfaltozás kérdését fokozatosan oldják meg. így belenyugodott minden házi gazda, mert biztos volt benne, bogy a többi háztulajdonosra is sor kerül s a járda kérdése, ha nem is mint kellett volna, legalább részben közadózás utján — de igy a teher arányos elosztásával még is csak megoldást nyer. De nem tudjuk mi okból a további aszfaltozás azóta szünetel, pedig nem igazság, hogy az összes háztulajdonosoknak talán 40—50 ed része, ingyen járdát csináltasson a lakosság többi részének. Kérjük a városi képviselőtestület igen tisztelt tagjait, hogy a szekszárdi megoldatlan kérdések magazinjából vétessék elő ezt a vajadó ügyet is s tereljék igazságos megoldás elé. Nem kell mindent a reménybeli rendezett tanácsra bízni. Marad annak úgyis elég megoldani valója. — A szekszárdi választás epilógusa. Lapunk zártakor veszszük Szabó Károly alsónyéki ev. ref. lelkész urnák, a függetlenségi párt egyik volt képviselőjelöltjének nyílt levelét, amelyben férfias nyíltsággal elmondja fel léptetésének és nem fellépésének részletes történetét. Kiderül ebből, hogy a köréje csoportosult elvtársak mintegy erkölcsi pressziót gyakoroltak reá, hogy előbbi nyilatkozata ellenére a jelöltséget elfogadja. Azt, hogy megválasztatása érdekében semmiféle előzeteg lépést nem tett, nem kell neki bizonyítania mert tudja mindenki; úgy mi, valamint lap’ am uczo paiuKoit. mocsaros leraKouasoiiai aepezo betegség — fészkekké alakultak. A déli éghajlat hevét nem mérséklik többé az erdők és berkek üdítő hűvös fával mai, nincsenek már meg a bűvös múlt játszi zephyrjei, helyettük durva szelek sivitva, üvöltve söprik végig az egykor szép völgyeket és viszik magukkal a kietlen sziklák kövéből alakult durva, fullasztó port és betöltenek vele mindent, szürkévé teszik a még látható kevés zöldet is. Az erdők hiánya miatt nincsenek már rendszeres esőzések; csapadék ritkán képződik s ezért nyáron át kisült, sárga, kopár, kietlen minden, amerre nézünk. A partvidék tényleg, mindenütt nagyon kopár és kietlen ; de vannak a belföldön még itt-ott szép tájékai, festői hegyei, termékeny lapályai, vannak zöldeiő, árnyas helyei, mormoló forrásai és zugó patakai is, csakhogy keresve, nagyon is keresve lehet ilyenekre akadni. Itt valóban csak romok közt mereng az ember. Annyira romban van minden, hogy csak a fantázia segítségével lehet a régi nagyság romjai közt boldogulnunk • Akinek fantáziája gyönge, vagy nem ismeri már előlegesen képben vagy Írásban mindazokat a nevezetes helyeket, melyeken megfordul, nem fog semmi különöst találni az egészben. Tényleg annyira romban van minden, hogy úgy szólván a romoktól nem látni a romokat. Ezért a mai Görögország nem is az a hely, mely alkalmas volna egy élvezni vágyó ember igényeinek a kielégítésére. A romokon való merengésen kivlil semmi sincs itt. Bármit mondjon akárki, ez meg nem czítfol- ható tény ! Ma se tájképi szépségek, se érdekes népélet, se kényelem nem csalogathatja az utast ide. Aki ide készül, legyen tisztában vele, hogy romokon, a szó szoros értelmében vett romokon kívül semmi mást nem j talál. Az európai Ízléssel berendezett szállodákban található kényelem, jé étkezés, jé görög borok az egyetlen, ami elfogadhatónak mondható a mai Görögországban. Mindig különösnek találtam és megmosolyogtam azokat az angol és amerikai hölgyeket (köztük öregeket is), akik angol- j hoz méltó kitartással még az öszvér hátától sem riadva vissza, megmásszák a kopár hegyeket egy-egy antik templom romért. Megmosolyogtam, mert nem merem hinni, hogy más, mint különczködés vezetné őket mind ezekben. Nem igen hiszem, hogy ismert reális felfogásuk mellett valami nagy élvezetet találtak volna a letűnt szép világ szomorú sirhalmán. Ne is élvezetvágyból menjen Görögországba senki. Élvezetet és kényelmet másutt többet és olcsóbban talál. Itt csak az élvez, aki ideális lélekkel vissza tud szállni lelke szárnyain a fényes múlt rég letűnt világába és a romok közt pár órára meg tud szűnni a mai világ fia lenni és bele tutija magat eim a letűnt xenyes műit ízlésébe érzelem- és gondolatvilágába. Ide fantázia kell, sólyomszárnyu fantázia és meleg kedély, mely meg tudja érteni mindazt a sok szépet, nagyot és magasztost, mit e néma romok mondanak. Itt beszélni kell tudni nem a mai Görögökkel, hanem ezek nagy elődeivel; lelkileg kell itt összekötve lenni velők és meg kell ta gadni egy kis időre medern voltunkat, hogy a múzsák, a grácziák, a nimfák örömmel öleljenek kebleikre és édes szavakkal súgják füleinkbe az örök szépnek, a magasztosnak, a halhatatlanságnak titkait. Aki nem ilyen lélekkel, nem ilyen fantáziával, nem ilyen kedéllyel jön ide, az nem lát semmit mindebből, ami itt a múltban volt s ami még mindig megvan. Ezért nem is ajánlható mindenkinek Görögországba menni. Mert csak azért jönni ide, hogy elmondhassuk, hogy megfordultunk Görögországban, — nem- érdemes. Aki egyáltalán a szó közönséges értelmében vett élvezetet keres, az maradjon otthon, vagy bárhol, mert mineenütt jobban föltalálja, ezt. Aki azonban a múzsák és grácziák csókjait élvezni akarja és tudja, az fáradjon Görögországba. Tekintsen el a mai görögöktől, hisz’ nem is őket, hanem a múzsákat élvezni menjen oda mindenki. Aki ilyen szándékkal, ilyen lelkülettel megy oda, az beszélni tud a néma szobrokkal, mert a múzsák tolmácsul szegődnek hozzá; az ilyen
