Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-04 / 5. szám
KÖZÉRDEK 1905. február 4. hoz. — A szülőkre nézve valóságos Istenáldás volna ez! A vármegyei múzeum legtisztább styl« épülete Szekszárdimk. Egyszerű, de szép, vagy talán épen azért szép. Kár, hogy itt is csak a jelennek építettek. A levéltár már is szűk s ha a ni üzen ni tudós igazgatójának buzgalma nem lankad, 5 esztendő' múlva nem lesz hely az érdekes műtárgyaknak. Ilátra van még a vármegyeház. Hatalmas, stilszerii épület. 1827 ben Csapó Dániel alispán építtette. A m. tudományos akadémia épitoje tervezte. De senki se higyje, hogy azért valami kényelmes luvatalhelyiségek vannak benne. A főszolgabírói hivatal, apró fülkés kalitka A vármegyei tiszti ügyész és árvHSzék szoronkodik. h ént pedig két jegyző is dolgozik egy- egy szobában. A főjegyzőnek is csak egy szűk kis szobácskája van, s ennek nagy nyilvánossága, kivált mikor az alispánt helyettesíti nemcsak neki, hanem a bizalmasabb természetű ügyekben hozzá fordulóknak is felette kényelmetlen. Újabban kiköltöztették már a vármegyei, volt pénztári és számvevőségi személyzetet is, de az igy nyert pár szoba is ideiglenesen segit- het csak a bajon. Mert az irattárak, kivált az árvaszéknél tömve vannak. Fontos iratok a régi börtön helyiségekben penészednek. A privát lakások élvezetét pedig a vármegyei szabályrendelet biztosítja, bizony ideje volna már azokat a most teljesen hasznavehetetlen börtön helyiségeket, átalakítani. 20 — 25 ezer forint költség ez, de ha például valami hivatalt helyeznének el ott, bőven meghozná a kamatot. Hát a leány- és polgári fiúiskola? E két helyiséget, ha összecsapják, talán megfelel az egyik intézet nzéljainnk. De hogy egy különálló, modern, esetleg internalussal összekötött felsőbb leányiskolánk legyen, égető elkerülhetetlen szükség. Ezt nem csak egészségügyi, de morális tekintetek is parancsolják. Persze a két intézet igazgatója csak 2 kérhet, de az építés nem ő tőlük függ. IgV már régen meg volna 1 v iá ezzel végeztünk a „saját, házas“ hivatalokkal és közintézetekkel. Lássak most a „pária“ hivatalokat, a melyek bérházakban való kuczorgásra vannak kárhoztatva. beszéljünk a csendőrség, állam- épnészeti hivatal, pénzügyőrség, vasúti mérnökség czélszerütleu hivajalhelyi- ségeiről ? Nem, maradjunk csak a „nevezetesebbeknél.“ Először is a posta. Hogy ntellék- utczába jutott, bagyján! De igazán megsajnálja az ember azokat a ke- vésbbé szerencsés tisztviselőket s más alkalmazottakat, akik idegölő munkájukat, ekkora helyen s ennyire „tömi- tett“ levegőben kénytelenek végezni. A közönség ott tolong, tülekedik egymás hátán s ugyanebben az egy szobában kopácsol két vagy három levélhordó, hogy az érkező és menő leveleket lebélyegezze. A távirdához is alig talál oda az ember. Posta indításkor pedig be se igen juthatsz a szűk kapun, mert a hatalmas postakocsi elállja utadat s örökösen attól kell rettegni, bogy a beléje fogott „kincsem“ ivadék, nem érdekel-e hátba hátulsó lábával, a melyen nincsen ugyan a felirat: „M. kir. postahivatal Szekszárdon“ de azért hatalmasabb billogot nyomhat reád vele. Szerencse, a postalovak rendszerint „kihűlt“ teli- vérek . . . llát a kir. adóhivatal, vagy ma már divatosabban állampénztár? Még eev államosítás s a tisztviselők a sza- bad ég alá jutnak! A megyétől átment tisztviselőknek már csak a kövezett folyosón jutott hely. ürüljenek, hogy gyékényt kaptak a lábuk alá, az ideiglenes esztendő alatt ki is ránthatták volna alóluk. De a többieknek sem sokkal különb helyük van odabenn. No, de maga a in. kir. pénzügy- igazgatósg legalább külsőleg diszes helyet kapott a Szekszárdi takarékpénztár jóvoltából. A számvevőség azonban már itt is a folyosókra szorult. De az itt elhelyezett számvevői személyzetnek még kitűnő a helyzete azokéhoz képest, akiket a vármegyeházból való kiakolbólitás után sorsuk az Ldvardy féle pálinkaházba vetett. — Itt van még csak kedélyes állapotHanem ne részletezzük, ne is beszéljünk e rosszul fűthető, légvonatos, egészségre káros szobákról. A tisztviselőnek úgy is csak arra való az élete, bogy a hivatal lassan elkoptassa. Később, vagy hamarabb, ez legfeljebb „egyéni“ szempont. Ila hamarabb, annál jobb, legalább mindég fiatal erő tapos a — malomban. De álljunk csak meg e helynél a nagyközönség általános érdeke szempontjából. Mióta a vármegyei pénztár és számvevőség államosítása megtörtént, az igy számban megszaporodott állami számvevőség alkalmas hely hiányában előbb három, majd két helyre lett — decentralizálva s hogy ezzel a nagyközönség mekkora szekatúrának volt* és van kitéve, álljon itt e kis példa. Mindenki tudja, hogy fizetni, vagy pénzt felvenni az adóhivatalnál szokás. A legtöbb ember ott jelentkezik tehát, legelőször is. Hja, de onnan számfejtés végett felküldik a számvevőséghez. Innen főnöki aláírásért a takarékpénztár házába, névaláírás hitelesít,ésért a község házához. A községtől vissza a vármegyeházhoz, innen az adóhivatalba, de akkorára a szegény napszámos ember egy iél napot elveszített, pedig ha még az árvaszéknél van dolga, vagy törlési nyugtát akar, az állampénztár tnég egyszel1 visszautasítja a megyeházához. Ezután még czifrább lesz a dolog. Mikor a vidéki járatlan atyafi a vármegyeházában hűlt helyét találja az uraknak, még egy fél napot vészit, rnig magyarázat, után a számvevőség uj tanyáját, a sok „pálinkaház“ között, vaiahára elirafálja. S mekkora veszteség származott és származik ebből a szegény árvákra. Az államosítás óta 848,000 korona szomorú lesz a nép, mini a milyenek a mai görögök egyházi és világi énekei egyaránt. A régi görög ellenkező viszonyok között élt. Amerre nézett, mindenütt szépet, mosolygót látott maga körtll. Feje fölött a közmondásos derült kék ég mosolygott szüntelen, a láthatárt ég félé meredő hegyek környékezték, födve örökké zöld erdőkkel ; a bájos völgyeket zöldelő olajfaligetek, szőlők, gránátalmák, czitr, mok, narancsok stb. tették vonzóvá és lebilinceelővé. Minden oldalról tenger környékezvén őket, annak zugó habjai, mérhetetlen kék vize a parti sziklákon megtörve és fehér fodros habokat alkotva páratlan látványt nyújtottak a minden szép- iránt különben is fogékony keblii régi görögnek. Erdős jegyeikről szelíden morajló források patakokat alkotva hömpölyögtek örökké zöld fáktól környezett medreikben. A lég kellemes volt, mint a tej és a méz és belélegzése kimondhatatlan élvezetet nyújtott. Borostyán és Juno istenasszony kedvencz cserjéje szegélyezte a hegyi patakok ágyát és a források medrét; gyakran, midőn a vizek kiapadtak az illatos bokrok a völgyek, ben virág-patakokként rajzolódtak le s a vizek üdeségét árnyékuk üdeségével pótolták. Nappalaik úgy, mint éjjeleik sok-sok gyönyört árasztottak rájuk. Mikor a fénylő nap az Oczeánba lehanyatlott, az éji szél szárnyain az ezerjófii és számtalan más virág bóditó illata hozzájuk szállt és édes mámorba ringatta őket; a csillagok tűnd .kló kíséretében nézték a ragyogó holdat és Szivük örömtől repesett. Egyptomi gyolccsal letakart Ívdiai szőnyegeken aludtak a jobb- módunk s ha nem tudták megizleini az álom ajándékait, imádkoztak az éj istenéhez, hogy bocsássa rájuk homálya kellemeit. Bármily édes is Morpheus karjai közt szenderegni, azért sajnálkoztak azokon a prózai, közönséges halandókon, akiket valamely érzelem vagy gondolat sohasem ragadott ki Morpheús hatalma alól. A hegyek szép erdőségei, a völgyek zöldelő berkei, a források hUsitő habjai, a morajló tenger kelleu.es hűvösséget árasztó hullámai mind-mind végtelen kellemessé tették a régi görög föld éghajlatát. Nem volt ott déli fekvése daczára sem tikkasztó hőség, mert a sok erdő, a sok liget bőségesen öntötte a kedélyt és testet egyformán fül- üditő frisseséget, üdeséget. Csoda-e ha ilyen környezetben élő nép fantáziáját annyira megragadták mindazok a tényezők, melyek együttesen annyi szépet varázsoltak szemei elé. Csodálható-e, liogv vallásukban, költészetükben, művészetükben ott szerepelnek szüntelen az általuk megcsodált és rajok oly nagy hatással lévő források, ezen forrásokban, vagy azok tövében tanyázó nvmphák, tündérek, az ő magasröptű fanta- ziájuk kedves alkotása? Csodálható-e, hogy a szebbnél szebb völgyeket boritó zö.d ligetek az istenség titkos sejtelmét keltették föl és ápolták bennük ? Csodálható-e, hogy égfelé meredő, zöld erdővel boritott, magas begyeikhez, mint az Olympos, Parnassos, Helikon stb. az ő örökké élénken működni m. g nem szűnő fantáziájuk annyi titokzatos és vallásos emléket fűzött? Egyáltalán csodálható-e, hogy az ilyen környezetben élő nép fantáziája olyan lökést kapott, mely idő vei őket az emberileg elképzelhető minden szépnek alkotására vezette ? Csodálható-e, hogy az örökké szép, a mindig bájos környezet hatása alatt testileg is igyekeztek a valódi szép elérésére? Csodálható-e, hogy ilyen környezet hatása alatt a testi nevelés fontosságát hozzájuk méltó észszerüséggel mindig szem előtt tartva, olyan nemzedékek fejlődtek, melyeknél a test szépsége a lélek szépségével lépést tartott? Milyen is lehetett volna más a régi görög, íniut szép ? Szobraik mintá t bizonyára önmagukról vették; már pedig a téiti test arányos szépségét, a női test bájosságát szemlélhetjük-e jobban bárhol is, mint az ő, még töredékeikben is utánozhatatlan szobraikon ? Érthető, hogy műalkotásaik az embert a maga valóságában ábrázolták. Náluk az emberi test művészi szempontból jött első sorban tekintetbe. így tehát, ha szép szob rőt akartak ábrázolni, nem is tehették volna másként, mint hogy az embert a maga valóságában ábrázolták ruha nélkül, mert nálunk, mint művészi érzékkel biró népnél a szép emberi test a természet legremekebb alkotásai közé tartozott s mint ilyen méltó-
