Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-23 / 38. szám
1905. szept. 23. KÖZÉRDEK 3 nem lehetett föltételezni, hogy élethossziglan választott tisztviselőknek az állásukhoz való joga kérdés tárgyává fog tétetni. Ha lehetséges volna az, hogy r. t. várossá alakulásnál az élethossziglan megválasztott tisztviselők megbízatása megszűnik, bizonyára intézkednék ez iránt a törvény ép úgy, mint ahogy rendelkezik a fent elősorolt esetekben Feltéve azonban, de meg nem engedve, h°gy a jegyzők megbízatása az átalakulás folytán megszűnt s állásuk újra betöltendő, abban az esetben is az orvos és jegyzők a tisztújító széken, mint tagok jelen lehetnek a törvény 69. £ a alapján. A hivatkozott §. 4-ik bekezdése szerint ugyanis „Azon elöljáró, kinek megbízatása lejárt, a hivatali állásával járó kötelességeket teljesíteni mindaddig tartozik és az abból kifolyó jogokat is gyakorolni hivatott, mig akár választás, akár helyettesítés utján helyébe lépendő utóda a hivatalt el nem foglalta.“ A törvénynek erre az intézkedésére hivatkozással a belügyminiszter 72447. sz. rendeletében kimondotta, hogy a belépett tisztviselők, magánál ezen tisztujitásnál szavazati joggal bírnak, mert „minden rendezett tanácsú város és községnek tisztviselői, mindazon kötelezettségeket, melyek állásukkal járnak teljesíteni s hivatalos ténykedésükért a felelősséget elvállalni mindaz ideig tartoznak, mig hivatalukat utódaik szabályszerűen el nem foglalták; ebből önként következik az, hogy ugyanazon ideig mindazon jogokat is, melyek az általuk elfoglalva tartott hivatallal törvény és szabály értelmében járnak, a törvényben és ezzel nem ellenkező szabályokban meghatározott korlátokon belül szabadon gyakorolják.“ Ugyan igy határozott a belügyminiszter 10801/85. szám alatti döntésében, mely szerint „a községi elöljáróság azon tagjai, kik a képviselőtestületnek sem választott, sem virilis tagjai, hanem hivatalos álfásuknál fogva szavaznak, az általános tisztujitásnál, a szavazásnál, szintén részt vehetnek. De mindezeken kivül nem képezhet a jegyzők puszta jelenléte okot a választás megsemmisitésére azért, mert, mint ez a szavazó lajstromból megállapítható, szavazati jogával egyik sem élt, tehát a választás eredményére befolyást nem gyakoroltak. A 3-ik ok, mely a felebbezők szerint a választás megsemmisitését kell, hogy maga után vonja az, hogy Órjfy Lajos képviselő- testületi tag a saját és a Szekszárdi takarékpénztár nevében 2 szavazatot gyakorolt. A község területén fekvő vagyon után tegtöbb adót fizető jogi személy meghatalmazottja í-észére az 1886. évi XXII. t. ez. 32. §-ainak 4-ik bekezdése biztosítja a képviselő testületi tagsági jogot s a képviselte- tés kellékeit akkép állapítja meg az 5-ik bekezdésben, hogy a képviseltetés csak oly meghatalmazott által gyakorolható, aki nagykorú honpolgár és akire a 34. § ban felsorolt kizárási esetek nem vonatkoznak. Az iránt tehát, hogy képviselő testületi tag ily meghatalmazást elfogadhasson, a törvény tiltó rendelkezést nem tartalmaz s a meghatalmazott irányában is csak azt a korlátozást foglalja magában a 33. §. 10. bekezdése, hogy „Ugyanazon egy köz-ég képviseld testületében egy személy csak egy képviseleti meghatalmazást gyakorolhat.“ Annak a törvényben gyökerező jognak az igénybe vétele pedig, hogy valaki egy meghatalmazást elfogad, nem foszthatja meg az illetőt a törvény erejénél fogva őt megillető saját képviselői jogának gyakorlásától. így döntött ebben a kérdésben a törvény magyarázatára igen illetékes belügyminiszter 12493/87 sz. határozatában, mely szerint „kétséget nem szenved, hogy kép- [ viselőtestületi tag is lehet helyben nem lakó ; tagnak megbízottja s ebből önként folyólag ! ezen kettős minőségében 2 szavazattal is bir,“ — továbbá 53538/87. számú határozatában, mely szerint „oly egyén, aki a községi képviselőtestületnek már önmaga is tagja, meghatalmazást ugyan elvállalhat, hanem egyszerre csak egynek lehet meghatalmazottja“ — s végül ez az értelmezés folyik a belügyminiszter 38783/91. sz. következő határozatából is: „A képviselőtestületi megbízott az 1886- XXIÍ. t. ez. 33. §-a értelmében a főszolgabírónál bejelentendő. A főszolgabíró a megtörtént bejelentést az illető községgel külön közölni nem tartozik, annál kevésbbé pedig olyankor, midőn a megbízott I maga is azon község virilisei sorában előfordul.“ A felebbezők 4-ik indoka az, hogy „a { jegyzői, mérnöki, orvosi és ügyészi állások j az 1886. évi XXII. t. ez. 73. §-a, továbbá a 74. §. illetve az 1883: I. t. ez. ellenére, a polgármesteri és jogügyi tanácsnoki állások pályázat hirdetése nélkül töltettek be.“ A községi törvény hivatkozott §-ai következőkép szólanak : „73. §. Elöljáróvá választathatik minden 24 éves és nagykorú honpolgár, aki községi választó és a 75. §-ban elősorolt kivételek alá nem esik. . Jegyzőknek, orvosoknak, ügyészeknek, mérnököknek azonban megválaszthatók azok ( is, kik előbb községi választók nem voltak.“ „74. §. A külön minősítéshez kötött állomásokra, u. m. p. polgármesteri állásra nézve az 1883: I. t. ez. 5. §. VII.; a jegy- í zői állásokra nézve . . . rendezett tanácsú városokban az 1883: I. t. ez. 3. vagy 6. §. orvosi állásokra nézve az 1883. I. t. ez. 9. §. I. és az 1876: XIV. t. ez. 143. § a; az ügyészi állásokra nézve az 1883: I. t. ez. 5. §. VIII; a mérnöki állásokra nézve ezentúl az 1883: I. t. ez. 10. §. első bekezdésében és az erdőtiszti állásokra nézve az 1883; I. t. ez. 12. §-a, illetőleg az 1879: XXXI. t. czikkben foglaltak irányadók.“ Az 1883. évi I. t. ez. közlését nem tartjuk a dolog megvilágítása érdekében szükségesnek, mert csak annyiban bir ehhez a kérdéshez vonatkozással, hogy a megválasz- tandók elméleti képzettségét határozza meg. Abból semmiségi okot következtetni egyáltalán nem lehet, mert hisz az az állások betöltésének mikéntjére, alakszerűségére nézve rendelkezéseket nem tartalmaz, amit különben maga a törvény czime is elárul, szólván ez a köztisztviselők minősítéséről. Sem ez a törvény, sem az 1886. évi XXII. t. czikknek a felebbezésben hivat kozott s fennebb szószerint közölt 73. és 74. §-a, tehát az „állások nyilvános, Tolnavármegye alispánja által közzéteendő pályázat utján való hirdetését“ nem rendeli. A törvény 78. §-a a választás kihirdetését a tisztújító szék elnökének jogkörébe utalja 8 csak 2 állásra nézve Írja elő paran- csolóan a pályázat kihirdetését és pedig a 82. §-ban, mely szól a következőképen: „Ha kör- és községjegyzői, úgyszintén, ha kör- és községi orvosi állomás jő Ui'esedésbe... r. t. városokra nézve az alispán nyilvános pályázatot nyit, mely a törvényhatóság területén, esetleg a szomszédos megyékben is, sőt a körülményekhez képest országszerte kihirdetendő.“ A törvénynek tehát nem csak a felebbezésben említett, de a pályázatok kiírását tárgyazó szakaszai sem rendelik a nálunk betöltött állásokra a pályázat kiírását. Ha pedig ezt nem rendeli, akkor a hirdetés mellőzésével ép úgy, mint az egész eljárás folyamán, törvény nem sértetett s ha törvény nem sértetett, nincs ok a választási eljárás megsemmisitésére. A tolnai ev. ref. egyházmegye választása. A tolnai ev. ref. egyházmegye megüresedett esperesi, főjegyzői s világi aljegyzői állásainak betöltése végett beérkezett szavazatokat e hó 17-én bontotta fel a Dömők Péter volt esperes, Ágoston István kir. táblai bíró és ifjú Eötvös Károly dunaszentgyörgyi földbirtokos világi tanácsmentünk be Dombóvárra egyenes kocsiuton s a mint a szélső háznál befordultunk, azonnal meglepett bennünket Dombóvár haladása. Térés, tágas utczák; szép, Ízléses magán és középületek, elől vagy oldalvást nyílt, vas- rácsozatos kertecskékkel igen kedvesen, szinte vidítólag habnak s beljebb is elég csinos házsorokat látunk; szóval Dombóvár csinos kis mezővároska, illetve nagyközség. Másnap reggel két kocsin indultunk az ásatás színhelyére. Az egyik kocsin Wosinsky ment Nagy István főszolgabíróval előre. Én, meg Holub Józsi uramöcsém derék kalauzunkkal Dobó N. dombóvári kereskedő és lelkes régészet kedvelővel dombóvári fiák erőn koezogtunk utánuk. A fiáker még Dombóváron is csak fiáker; mi ugyan elmaradtunk jó háromnegyedórai időközzel a főszolgabíró fogatától ; de nekem éppen ez esett jól, mert lépten- nyomon kitört belőlem a néprajzos természet, ehhez pedig szükséges, hogy lassan járjunk és szemlélődjünk. íme, legelsőben is Dombóvár mellék- utczáiban gyönyörűséggel szemléltem a régi magyar épitkezés maradványait, a szalmatetős, kéménytelen, füstös konyhás, üstökös házakat elől a kis kerttel; sőt mitöbb, egy háznál, elől, a kiskertből az üstök alá felvivő padlás lépcsőt is. Ezt az utcza felőli padlás feljárást eddig csupán Döbrököz és Felsőnyékről ismertem. Hejh, ha kéznél lett volna a fényképező masinám, bizony még egy órá- val később értünk volna a szalacskai dombtetőre. Alig hagytuk el a szélső házakat már Somogy szélén voltunk. Bizton hittem, hogy a következő falukban a somogyi magyarság üstökös házainak egész utczasorában gyönyörködhetem. Alaposan csalódtam. Pulán még néhány házat találtam, de a többi mind cserép zsindelyes, német épitkezés. Atalán, Szabadin szintén német az épitkezés; — Nagyberkibe jutva, gondoltam, hogy ennek tiszta magyar népe csak tartott meg valamit a i'égiből; ámde itt is csalódás ért; cserép- zsindelyes házak, tiszta német építkezéssel. De ez igy van jól a néprajzosnak, tud ő ebből is olvasni. A cserépzsindely fedél legújabb korbeli, a községek tűzrendészed szabályzatán nyugszik; ámde a ház, végig oszlopos, nye reg tetős, falba illesztett, lornácz-ajtónyitásos formájával sokat beszél, ha magát a népet is végig nézzük. A férfi népen ugyan már kevésbé, de az asszonynépen ott ül a tiszta német származás. Egész arezvonásuk, fésülködési mód- jukj fejkendő kötésük, réklijük szabása mind-mind arról beszél, hogy ezek a Somogy szélen, Tolna határánál levő magyarok valamikor, nem is nagyon régen, szin németek voltak; itt az összefüggés a német építkezéssel. Ezek a németből tiszta magyarrá lett falvak a magyar nemzet nyereségei. Nagyberkiből, Kisberkibe, alig 100 éves német telepitvénybe értünk s itt újólag a Kaposvölgyébe jutottunk. Innen már aztán hegytetőre vitt utunk: A szalacskai dombtetőkre. Már az ut elején feltűnnek jobb ; kéz felől, egy magasabb dombtetőn az em | berkéz hányta dombok, három egymás mel- ! lett ; majd fölebb ismét szemünkbe tűnnek hasonló dombok, itt négy, amott öt {egysor- jába. Ezek a „hunnengraben“ „hunhalmok4', melyek alá régletünt időben itt tanyázott népek földelték egy-egy nevesebb vitézüket. De itt nem állapodunk meg, hanem fölebb és fölebb, fel a legmagasabb dombtetőre, melynek lombos fái közül kifehérlik a tetőn álló kápolna. Fölérve a tetőre gyönyörű kilátás nyílik átellenben Nagyberkire, Mosdósra s szembe látjuk Pallavicini őrgróf mosdósi kastélyát. Alattunk a völgyben folyik a Kapos és a völgyből, annak egykor vízzel borított talajából kiemelkednek az apró dombok s rajtuk a sorba rakott ősi hunhalmok. Fent a tetőn szőlőt művelnek, de mi körüljárjuk az egész fensikot s a mosolygó szőlő fürtöket figyelemre se méltatjuk, mert hiszen sokkal érdekesebb hely ez, ahol járunk ; őskori sáneztető ez, hol felszedegetjük a forgatott fölszinről a kőkori ember edénycserepeit, egy agyag gyöngyöt, edénytartó agyag- karika töredékét, — majd meg egy római
