Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-09 / 36. szám
KÖZÉRDEK 5 1905. szept. 9.----1--------------A megválasztott polgármester tehetségeiben azonban alig kételkedik valaki, s mindenki meg van győződve, bogy akarattal sokat tud cselekedni. Megválasztása alkalmával történt nyilatkozata szintén arról tanúskodik, hogy okos ember áll a város ügyeinek élén, mégis ez a nyilatkozat, a mely programmbeszéd jellegével is bir, a kételkedőket nem elégíti ki teljesen. Azt mondják a kételkedők, hogy a programm nagyon általános keretben mozog, s tulajdonképen csak egy esetben ölt határozott alakot, mikor ugyanis arról van szó, hogy a haladás bölcs mérsékletet kíván. Ez csakugyan igaz, és helyes elv. Elhamarkodni semmit sem szabad, mert a meggondolatlan cselekvés kiszámithatatlan károkat okoz, a mire a szegény városnak nincs semmi szüksége. De nem lehetünk egy véleményen a kételkedőkkel, mikor a bölcs mérsékletet úgy magyarázzák, hogy marad minden a régiben. A polgármester nyilatkozata egészen határozott, mikor kijelenti, hogy azért lettünk várossá, hogy a városi feladatok teljesítésére alkalmassá váljunk, hogy feloldjuk a lekötött és sokszor lealázó helyzetnek sorvasztó bilincseit s kibontsuk a haladás szárnyait, melyek segítségével a városi polgárok szabadságát, anyagi és szellemi jólétét biztosítható intézmények létesíthetők legyenek. Ez egészen határozott beszéd, ehhez a részhez nem fér semmi kétség Csakhogy azt vártuk volna, hogy a programmbeszéd nem marad továbbra is általánosságokban, hanem részletesebben, legalább nagy körvonalakban megjelölte volna azokat a módozatokat, a melyek a haladást valósággal biztosítják. De ilyenről nincsen szó a beszédben, s a kételkedők nem alap nélkül csóválják fejüket. A beszéd ugyanis két általános állításra szorítkozik. Az egyik az, hogy új jövedelmi forrásokat kell nyitni, hogy a város anyagi boldogulása lehetővé váljék, a másik pedig abban kulminál, hogy a közműveltséget, a kultúrát kell fejleszteni. Az első állítást határozottan helyeselni kell, de az ember szeretné tudni, melyek azok az uj jövedelmi források, a melyek hivatvák a város anyagi boldogulását előmozdítani. Kétségkívül a polgármester illetékes az irány megjelölésére, s ezt a közönség tőle is várja. De a közönség arra is kiváncsi, hogy milyen módon nyittatnak meg az uj jövedelmi források. Vájjon a vasút első rendűvé tétele és egyéb közlekedési eszközök létesítésével, telepítéssel, a kereskedés emelésével, az ipar pártolásával, vágy valami más egyébbel fog e a nemes czél eléretni ? Ez irányban a polgármester beszédje nem ád fölvilágositást, pedig ez volna a legérdekesebb, és kétségkívül ezt szeretné mindenki leginkább tudni. A városok másik fő feladatát a kultúrának és művelődésnek fejlesztésében látja a polgármester. Ez is csak általánosságban van mondva, de lehet Szekszárdra is érteni a nyilatkozatot, ha az ember épen úgy akarja, de valószínű is, hogy Szekszárdra kell érteni a vonatkozást. De itt sincs megmondva, miben fog állani ez a fejlesztés. Szekszárdon hála Istennek elég művelődési intézet van, az iskolák meglehetős számuak, az intelli- genczia bizonyára van olyan, mint bármely ! más hasonló városban, a parasztság értelmi színvonala kiállja a versenyt bármely más város parasztságával. Legföllebb a tulajdon- képeni polgárság, az iparos osztály színvonalának emeléséről lehet beszélni, de ez is okvetlenül bekövetkezik, mihelyt mód nyujtatik j az anyagi gyarapodásra. De épen ezt jó volna tudni, milyen módok vétettek tervbe, hogy ez megvalósulhasson. De nagyon igaza van a polgármesteri nyilatkozatna!? abban, hogy az általánosságban megjelölt feladatok gyakorlati megvalósítására nem elég egy ember jóakarata buzgalma és igyekezete, hanem az egész közönség, főleg pedig a képviselőtestület j támogatására van szükség. Csakhogy a közönségnek, a képviselőtestületnek is irányt kell szabni, eszméket kell fölvetni; noha az ! is helyes, ha a képviselőtestület pendíti meg | az eszméket és erős kitartással keresztül is viszi azokat. Annyi azonban bizonyos, hogy csak a kölcsönös jóakarat, az egy czél felé haladás biztosíthatja a sikert. Remélhetőleg ez meg is lesz. Sorainkat egyébként nem azért irtuk, hogy akadékoskodjunk, vagy zavart csináljunk, de mi is szeretnénk hozzájárulni annyira, amennyire j tehetségünktől telik, hogy a város ügye gyarapodjék, s mindenek fölött kívánatosnak tartjuk, hogy a közönség érdeklődését a j város ügyei iránt lehetőleg fölkeltsük és j ébren tartsuk. Deputáció akeresk^deiemügyi miniszternél. Tolnavármegye ma küldöttségileg jelenik meg a keréskedelemügyi miniszternél, hogy a szekszárdi vasút botrányos állapotának mielőbbi megszüntetését kérelmezze. Lapunk előző számaiban eléggé részleteztük a tarthatatlan állapotot, sőt 12-ik számunkban egyenesen reámutattunk, hogy a közönség kényelmi igényei csak úgy lesznek kielégíthetők, ha a 4—15 perczes megállásokat megrövidítik s a 30 kilométeresnek hirdetett órai sebesség helyett nem 18—20 kilóméter sebességet fejtetnek ki kávédarálónkkal, de ha igazi és nem teherszállítással súlyosbított személyvonatot alkalmaznak, továbbá ha Rétszilast teszik meg Sárbogárd helyett csatlakozási pontnak. Ugyanekkor egy deputáczió küldését is sürgettük^ Örömmel konstatáljuk, hogy azóta a dolog megérett. Társadalmi utón, Simontsits Elemér vármegyei főjegyző kezdeményezésére a vármegye birtokos uraiból s az ügy iránt érdeklődőkből összeverődött az óhajtott bizottság is, hogy Tolnavármegye egyik legéletbevágóbb érdekeért bizonyára hathatós befolyásával síkra szálljon. A bizottságot — tőispánunk akadályoztatása miatt Bartal Béla nagybirtokos, kiváló közgazdasági iró vezeti. Tagjai lesznek: Bezerédj Andor, báró Schell József, Csapó Vilmos, Sztankovánszky János kir. kamarások, Bernrieder József, Sass László földbirtokosok, esetleg Bezerédj Pál főrendiházi tag, továbbá Bajó Pál központi főszolgabíró, dr. Leopold Kornél ügyvéd, végül a szekszárdi intelligencziából és a községek elöljáróiból önként jelentkezők. Szekszárd város polgármestere azért mondott le, mert rendőrkapitány nem létében, ő most itt a városnál az egyedüli rendelkező tisztviselő. A deputáczió memoi'andumot nyújt át a miniszternek, a melyet dr. Leopold Kornél ügyvéd fogalmazott. Sajnáljuk, hogy nagy terjedelme miatt technikai okokból nem közölhetjük a szépen kidolgozott memorandum teljes szövegét. Tárgyilagos igazságossággal ismerteti ez egész vasúti ügyünket, 1883. év óta, j amikor a szekszárd—rétszilasi vasutat megnyitották. Utal a forgalmi gyarapodás mel- | lett is megmaradt kezdetleges állapotokra Szekszárdnak Budapesttel, Pécscsel, Fiúmé- j val, Dombóvárral, Gyünkkel, Tamásival való botrányos összeköttetésére, ami nemcsak a közönségre bosszantó de gazdaságiig is felette káros Szekszárd városon' kívül Tolna, Mözs, Harcz, Agárd, Fadd, Kölesd, Nagy- Dorogh, Kajdacs, Györköny, Sárszentlőrincz, Pálfa, Bátaszék, Báta, Alsó-nyék, Pilis, Őcsény és Decs községekre, s emellett a legbelter- jesebb gazdálkodást folytató uradalmakra, amelyek közül legközelebb érintve vannak: A bátaszéki terezianumi m. kir. közalapítványi uradalom Bátaszék, Ujberek, Pörböl, Nyék, Betekints, Leperd és Orbó- pusztákkal. A szekszárdi közalapítványi gazdasági felügyelőség alá tartozó Ózsák, József, Janya és Palánk-puszták. Báró Dräsche Rikárd tolnai uradal- nud Kajmád, Fáczánkert, Rudolfmajor, Vajka- pusztákkal. Gr. Széchenyi Sándor főispán v. b. t. t- nagydorogi uradalma. Gr Benyovszky Rezső országgyűlési képviselő tengeliczi uradalma. Bezerédj Pál főrendiházi tag, nagybirtokos hidjai uradalma. Bartal Béla kamarás, nagybirtokos faddi uradalma. Csapó Vilmos kamarás, nagybirtokos tengeliczi uradalma. Bezerédj Andor kamarás, nagybirtokos Jegenyés pusztai uradalma. Báró Jeszenszky József nagybirtokos hídvégi uradalma. Jankovics-Bésán József nagybirtokos apáthi-i uradalma. Bernrider József nagybirtokos közép- hidvégi uradalma. Stankovánszky János kamarás, nagy birtokos kajdacsi uradalma. Perczel Lajos nagybirtokos kajdacsi uradalma Báró Schell József nagybirtokos kata lin-pusztai uradalma. Br. Jeszenszky Jánosné nagybirtokos kölesdi uradalma. Sass László nagybirtokos borjádi uradalma. Gróf Festet ich Mária és társai faddi uradalma stb. stb. Ezen közel százezer holdat kitevő, mintaszerű berendezéssel biró, gabona, takarmány, lej, vaj, szőlő, bor, gyümölcs, állat és egyéb szállítások által nap-nap után a vasúti forgalomra utalt nagy uradalmakon kívül a kis- és középbirtokosok, kis- és nagybérlők egész sokasága van legvitáli- sabb érdekeiben ehhez a szárnyvonalhoz kapcsolva. Szerencsétlen vasutunk csiga lassúságának s kritikán alóli összeköttetésnek tulajdonítható továbbá, hogy a közvetítő kereskedelem nem képes nagyobb arányokat ölteni, hogy terményeink leginkább csak a helyi kereskedelem szűk keretei közt találnak elhelyezést. Pedig a helyi kereskedelem nem képes az itteni termelést megközelítőleg sem feldolgozni. Innen van az, hogy főleg a finomabb hegyi borokat termelő bortermelőink pin- ezéiben eladatlanul hever a filokszeravész leküzdésével, óriási anyagi áldozatok árán produkált termés, mert a fővárosi és külföldi nagykereskedő, ki manapság gyorsan és kényelmesen szokott és szeret utazni, nem keresi fel vidékünket, nem akarván magát a bonyodalmas, fárasztó és időrabló utazás kellemetlenségeinek kitenni. A memorándum végül a következő konklusióra jut: Műszaki szempontból semmi komolyabb akadálya nincsen annak, hogy a szekszárd— sárbogárdi vonalon az eddigi menetsebesség 40—45 kilóméternyi óránkinti sebességre emeltessék fel, miáltal a 65 km. kiterjedésű pályán egy és esetleg U/2 órai időmegtakarítás volna elérhető. Nagyban hozzá járulna még az ut megrövidítéséhez és az időnyereséghez, ha a fővonalhoz való csatlakozéisi és átszállási állomásul Sárbogárd helyett Rétszilas állomás rendeztelnék be, mert ez esetben utazó közönségünk már Rétszilason szállhatna át a fővonalra és igy a Rétszilastól Sárbogárdig eddig 22 pereznyi időt igénybe vevő utat a rajta közlekedő gyorsvonatokkal 6—7 perez alatt lehetne megtenni, sőt megszűnnék egyúttal az az abnormális helyzet is, hogy a Dombóvár—Pécs—Fiume vagyis a Sárbogárdtól lefelé menő irányban ezentúl nem lenne kénytelen előbb Rét- szilasról Sáraogárdra utazni és onnét ismét vissza Rétszilasra ugyanazt az utat megtenni, ami szintén tetemes időmegtakarítást jelent. Nagy méltóságú miniszter Ur! Nem vagyunk sem szerénytelenek, sem türelmetlenek, amidőn látva más városoknak és vidékeknek, melyek kulturális és gazdasági tekintetben messze mögöttünk maradnak, a gyors és kényelmes vasúti összeköttetés áldásaiból származó hatalmas föllendülését, mi 20 évnél hosszabb várakozás után, vasúti forgalmunk terén önhibánkon kívül uralkodó stagnálás, pangás és elmaradottság némi orvoslására csupán annyit kérünk Nagy- méltóságodtól, hogy a jelenlegi valóban tarthatatlan állapotoknak mihamarább való
