Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-09 / 36. szám

6 KÖZÉRDEK 1905. szept. 9. megszüntetésével az óriási teher és személy- forgalommal biró szekszárd—sárbogárdi vona­lon az eddigi kíméletlen lassúság helyett — | mely a 65 kilómétemyi utat most teljes 3 j és 4 órai időtartam alatt teszi csak meg, — a pályatest által megengedett óránkénti 40—45 kilóméternyi sebességet engedélyezni, to­vábbá a távolabb eső Sárbogárd helyett a közelebbi Rétszilas állomást a fővonalhoz való csatlakozási és átszállási állomásul ki­jelölni, az éjjeli vonatokhoz Budapestről Szek­szárdiba és vissza legalább egyetlen közvet­len vasúti kocsinak csatolását, ha már köz­vetlen vonatokat nem kaphatunk és a fiumei gyorsvonatokhoz közvetlen összeköttetést biztositó menetrend változtatást, vagy e czélból egy külön személyvonat beillesz­tését elrendelni méltóztassék. Szekszárd, 1905. szept. hó 9-én. Hazafias tisztelettel (Következnek az aláírások.) Kívánjuk, hogy a megindult nagyará nyu mozgalomnak sikere legyen. S félig- meddig meg is vagyunk győződve, hogy az igy leplezetlenül feltárt tarthatatlan állapot orvoslását tovább halogatni egyátalán nem lehet már, mert egy egész vidék közvélemé­nyének nyomós érvei előtt végre is meg kell hajolnia az eddig tapasztalt határozottan rosszakaratú, makacs — negaciónak Tolnavármegye nagy, fontos, életbevágó érdekeit képviseli a most összetoborozott bizottság, igy igazán nem értjük azokat, kik csupán politikai elveikre való tekintet­ből tartják magukat távol az üdvös rnozga lomtól. A községi jegyzők nyugdija. A községi jegyzők fizetését — úgy, ahogy — rendezte a törvény- hozás. Rászolgáltak. Sokoldalúbb teen­dőt senki nem végez, mint ők. Község, állam, magánosok a jegyzőt rántják minduntalan elő, lázas munka — kipkedés-kapkodás az ő egész életük s valaki kiszámitotta, hogy ha minden reájuk kényszeritett teendőt elvégez­hetnének, éppen két emberélet kellene hozzá. Méltányos dolog tehát, hogy I az állam gondoskodott róluk. — A gondoskodás azonban egyoldalú. Mit ér az, hogy a jegyzői fizetés kiegé­szítést nyert, ha a család jövőjéért való gond, még mindig kikandikál a tintatartó sötét üregéből, s lenyűgözi, s földhöz rögzíti a dolgos lélek szár­nyát. — Nyugdij ügyük rendezve nincs, amennyiben uj fizetésükkel nem áll arányban régi nyugdij alapjuk csekély volta. Ez készteti most tevé­kenységre a jegyzői egylet derék el­nökét, Kerbolt István regölyi jegyzőt. Alább közöljük beadványát, amelyet Tolnavármegye alispánjához intézett a jegyzők nyugdíjalapjának arányos nö­velése végett. — Semmi kétségünk, hogy a vármegye vezetői be ne látnák a jegyzők méltányos kérésének jogos voltát, igy felesleges a benyújtott kér­vényhez minden további ajánlás, kö­zöljük úgy, ahogy kaptuk: Nagyságos Alispán Ur! Azon, már valóban égető szükséget enyhítő törvényhozási intézkedés következ­tében, miszerint az 1904. évi január hó 1-e előtti időben már szolgált azon községi-, kör- és segédjegyzők is, kiknek évi javadalma­zása az 1904. évi XI. t.-czikkel megállapí­tott 1600 kor., illetőleg 1000 kor. évi fize­tést nem érte el, a hivatkozott törvény alap­ján 1904. évi január hó 1-ső napjától, az ezen időpont után választottak pedig a meg­választatásuk napjától kezdve, kivétel nélkül legalább 1600 kor., illetve 1000 kor. a nyug­díjba is beszámítható fizetést élveznek, — a vármegyénk tekintetes törvényhatósági bi­zottságának atyai gondoskodása folytán léte- sitett községjegyzői nyugdíjalap a jövőben és már a jelen időponttól kezdve fokozottabb mérvben fog igénybe vétetni: aggodalom kél mindnyájunk szivében az iránt, hogy a bár szerény, de mégis sok özvegynek, árvának a könnyeit felszáritani alkalmas nyugdíj­alapunk a fizetésrendezés folytán reá háruló nagyobb terhet elviselni nem lesz képes más­különben, ha csak Nagyságod azt atyai kü­lönös pártfogása alá nem veszi és a tekin­tetes törvényhatósági bizottságnak oly ren­delkezés megtételét nem javasolja, mely nyug­díjalapunkat minden jogosult igényteljes ki­elégítésére képessé teszi és magát az alapot a legkisebb megrendüléstől is megóvja. A községi és körjegyzők nyugdíjalap­jára háruló ezen fokozottabb terhet már maga a Nagyméltóságu m. kir. Miniszterelnök ur is látta és miután a jegyzők nyugdija tekin­tetében a törvény az eddigi helyzeten mit sem változtatott, mint belügyminiszter a 77500/1904. szám alatt kibocsátott rendele­tével a törvényhatóságokat arra figyelmez­tette, hogy az illetmények javításával emel­kedő nyugdijak kellő fedezéséről gondos­kodjék. Mindazáltal az említett rendeletben ki­mondotta a belügyminiszter ur azt is, hogy a törvényhatóságok ez irányban hozandó határozatait befolyásolni nem kívánja, de viszont buzditólag mutatott rá arra a törvény- hatósági rendelkezésre, melylyel a nyugdíj­alap gyarapítható, szilárdabbá és a fokozot­tabb igények teljes kielégítésére képessé te­hető lenne. Ily rendelkezésnek látná és örömmel üdvözölné Belügyminiszter ur Őnagyméltó- sága azt, ha a törvényhatóság az 1904. évi X. t.-cz. által felszabadult vármegyei alapok és vármegyei pótadók egy részét a jegyzői nyugdíjalap rendezésére, gyarapítására for­dítaná. Tolnavármegye községi és körjegyzői­nek soha sem volt okuk panaszra és ezúttal sem a panasz hangján szólnak Nagyságod­hoz, hanem a legnagyobb tisztelettel és hálás elismeréssel mutatnak rá az előálló szükségre és az ennek megszüntetésére alkalmas ren­delkezésre és általam, mint a megyei községi és körjegyzők egyletének elnöke által ter­jesztik elő azon alázatos kérelmüket, mi­szerint : Kegyeskedjék a törvényhatósági bizott­ságnak javaslatot tenni arra nézve, hogy a vármegyei tisztviselők illetményeinek az 1904. évi X. t.-cz. által történt rendezése folytán felszabadult vármegyei alapok és pótadók egy részét a jegyzői nyugdíjalap gyarapítá­sára, illetőleg a folyó terhek fedezésére for- dittatni méltóztassék. Teljes bizalmunkat helyezzük ez ügy­ben is Nagyságos Alispán urba, mert meg vagyunk győződve arról, hogy valamint eddig is pártfogója volt ügyünknek, úgy ezután is megtartja számunkra nemes szivének jóságát és ebből kifolyólag nyugdíjalapunktól atyai gondoskodását egy pillanatra sem fogja meg­vonni. Mély tisztelettel maradván Nagyságos Alispán Urnák Regölyön, 1905. évi augusztus 30-án alázatos szolgája Kerbolt István egyleti elnök. — A szekszárdi törvényszék uj elnöke. A szekszárdi kir. törvényszék uj elnöke Hazslinszky Géza szerdán Szekszárdiba ér­kezett. Csütörtökön teljes tanácsülés volt a kir. törvényszéknél. — A tanácsterembe lépő uj elnököt Ágoston István kir. ítélőtáblái biró üdvözölte a birói kar nevében, kérve számukra az uj elnök jóindulatát s biztosítva viszont a törvényszék hiráinak támogatásáról. Az uj elnök megköszönte a szives fogadtatást, kijelentette, hogy érzi, mily nehéz polczra emelte őt a király kegyelme, midőn egy oly magas színvonalú törvényszék élére állította. Hogy tehát ezen magas nívón tarthassa a törvényszék judikaturáját, kéri az összes bírák támogatását. Ezután az elnök az Ágoston István táblabiró által felolvasott esküt letette, s üdvözölte egyenkint a bírákat. Innen az el nöki hivatalos helyiségbe ment, hol a bírák, jegyzők, úgyszintén a segéd és kezelősze­mélyzet tisztelgett. Később Kis Károly járás- biró vezetésével a helybeli járásbíróság is bemutatkozott az uj elnöknek. Az uj elnök egyelőre nem vette át hivatalát, minthogy még szabadsága tart. — Eskületétel. Dr. Selcz József kúriai biró a Kúriának Szabó Miklós elnöklésével tartott teljes tanácsülésén e hét keddjén tette le a hivatalos esküt. — A vármegyei közigazgatási bizottság szeptember havi ülését e hó 12-én tartja. — Adományok a nagyszéchenyi Rákóczi szoborra. A nagyszéchenyi Rákóczi szoborra a Tolnamegyei takarék és hitelbank 20, a Dombóvári takarékpénztár pedig 50 koronát adományozott. — Ajándék az orvosszövetségnek. Dr. Elbogen Fülöp bonyhádi orvost az Orvos szövetség szekszárdi fiókja 40 éves orvosi működése alkalmából melegen üdvözölte, ezt meghálálandó, Elbogen most 100 koronát ajándékozott az orvos szövetség czéljaira, —- A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Szakszón Gyula dunaföldvári ügyvédet elhalálozása folytán az ügyvédek lajstromából törölte s irodája részére gond­nokul Schőber László dr. dunaföldvári ügy­védet rendelte ki. — A kisasszonynapi búcsú. Régi ha­gyományos szokáshoz híven ez idén is nagy ünnepséggel folyt le a szekszárdi kisasszony­napi búcsú. — Helyből s a környékről tömegesen zarándokoltak az ájtatos hívők a remete kápolnához, hol a bucsusok részére mise, majd magyar, német egyházi szónoklat volt. — Az isteni tiszteletek után barátságos lakomák voltak a legtöbb családnál, mert ilyenkor alig van ház, a hol a környékből egy két vendég ne lenne. Mivel a kisasszony­napi búcsú éppen péntekre esett — Waller Antal pécsi püspöki helynök a szekszárdi miséző lelkészek által már előbb kihirdettette a hiveknek, hogy kisasszony napra felfüggeszti a böjtöt s igy a kath. liivek ezen a napon huseiedeleket is ehetnek. — Kossuth szobor Dombovárott. Dombó­várról jelentik, hogy az ott felállitandó Kossuth-szobor ügyében alakult 100-as bizott­ság a napokban küldte szét a gyüjtőiveket, melyeket az adományokkal együtt legkésőbb október 31-ig kell Honig János dr. szobor­bizottsági alelnökhöz visszaküldeni. A szobor­pályázatot már november második felében kiirjáU — Halálozások. Özv. Spettl Imréné szül. .Járó Matild, Spettl Imre tamásii járási Írnok édes anyja, Spettl Imre volt tamásii posta­mester özvegye, aug. 29-én elhunyt Buda­pesten 58 éves korában. Keid János nagyszékelyi ev. ref. ta- nitó, életének 41 ik évében, szivszélhüdésben hirtelen elhunyt. Sokat tett a magyarosítás ügyének, bár maga is erdélyi, szász szárma- zásu volt. Az idén is jutalmat kapott Tolna­vármegye magyarositási alapjából. Nagy rész­vét mellett temették el. — A pápa egy magyar iparművésznek X. Pius pápa a minap kihallgatáson fogadta Zsolnay Miklóst, a világhirü pécsi gyár­tulajdonosát és vezetőjét s a kihallgatás végé­vel fényképével ajándékozta meg. Az óriási fényképre ezeket a sorokat irta rá ő szent­sége sajátkezüleg: Al Diletto figlio Nicola Zsolnay e a tutti gli egualmente diletti operai della sua Fabbrica impartiamo di cuore l'apostolica Benedizione. — Pius P. P■ X—m. (Apostoli áldásunkat adjuk szivünkből, szeretett fiunkra, Zsolnay Mik­lósra és gyárának Ugyanúgy szeretett mun­kásaira. — X. Pius.) — A mészárosok túlkapásai ellen. Im­már elviselhetlen a drágaság Szekszárdon. Ha igy tart, a tisztviselőnek fizetéséből meg-

Next

/
Thumbnails
Contents