Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-09 / 36. szám

4 KÖZÉRDEK vnot az a kis darab földecske, mint amennyi adót egy év alatt kell miatta fizetni. Már most könnyen kiszámítható, hogy évente hány napig kell napszámba járnunk, fát vágnunk, vagy kubikolnunk csak azért, hogy adótartozás czimén kis viskónk dobra ne legyen verve. 11. Az előbbi pontban bátrak voltunk felemlíteni, hogy a 16 éves családtagok után is meg vagyunk adóztatva. Pedig mily nagy adó már az is, ha az a szegény szülő két keze munkájával, telve nélkülözésekkel s az aggódalmak lelki kínjai­tól gyötörtetve felneveli gyermekét, hogy annak idejében, mikor a kenyér keresés nagy munkájában segítségül használhatná, — oda­adja az imádott hazának véradóul! A szomszédos „Sárköziben szerintünk nemcsak bűnös lelkiismeretlenségből, de elég ostoba számításból is az egy gyermek rend­szere dívik. Ez átkos szokás pár év óta községünk­ben is terjed. Anyakönyvi hivatalunk igazol­hatja, hogy a születések száma nemcsak fogy, de már is kisebb, mint a halálozás eseteinek száma. S miért van ez ? Azért, mert a nyomorral küzdő csalá­dok — bár helytelenül — a gyermeket Isten áldása helyett Isten csapásának, nyomorúsá­gos helyzetüknek előmozdítójául tekintik. S ha a dolog mélyébe tekintünk, látva azt az elkeseredett küzdelmet, mit a megélhetésért kell szünet nélkül vívnunk, ne is csodálkoz­zék rajta senki. Valamint azon sem lehet megütközni, ha a munkás osztály éjjel-nappal s minden időben dolgozva a legegyszerűbb életmódjá­hoz szükségelteket sem tudván maga s családja számára előteremteni s lopni nem akarván, községről-községre megy megélhe­tést keresni s ha ezekben sem sikerül — bizányára rettenetes lelki kinok közt — hazát is cserél. Az elmúlt évben községünkből 12 család költözött el, mert nem tudták magukat fen- tartani. Ezen 12 család közöl egy, tiszta magyar család Németországban telepedett le. Nem a hazafiatlanság, de a kenyér hiánya késztette őket végzetes lépésükre s félő, hogy a vármegyénkben óriási mérték­ben fellépett kivándorlási láz községünk munkásaira is átragad s kétségbeejtően nyomorúságos helyzetükben csatlakoznak azon ezrekhez, kik csak az elmúlt hónapban lép­ték át az ország határát. Azokat a kivándorlás lelketlen ügy­nökeinek csábitó szavai; de a mi munka­szerető, becsületes magyar népünket az ala­csony munkabér, a föld és munkahiány, az elviselhetetlenül súlyos, adóteher s az élelmi szerek drágasága, egyszóval a nyomor, a megélhetés eszközeinek hiányai kényszerítik az édes haza földjének elhagyására. Tekintetes Képviselőtestület! A fentiekben teljes bizalommal s a leg­nagyobb őszinteséggel, semmit sem túlozva vázoltuk szánalmas helyzetünket, ami — ha nem lesz segítve rajtunk — a közel jö­vőben csak rosszabbra fordul íme Pörböly és Rezét pusztákat már most fásitják, erdősitik; igy hát a jövő gaz­dasági évben elveszítjük azt a területet is, ahol eddig — bár súlyos feltételek mellett — feles és harmados földet kaptunk. Ezen tudatban s népünknek a földhöz való ragasz­kodását ismerve, Furkó pusztán hajlandók ugyan földet adni, de most már nem is harmados, de negyedes munkára. Mindezekből csak a vak nem látja, hogy a magunk s családunk sorsa napról- napra aggasztóbb. De mi nem csüggedünk, sőt bízunk elviselhetlen sorsunk javulásában. Istenben való erős hitünk s egy édes remény, a Tekintetes Képviselőtestület jóin­dulatába helyezett bizalmunk az, mi a két­ségbeeséstől megóv bennünket. Hogy reményeinkben nem fogunk csa­lódni, annál is erősebben hisszük, mert nem­csak, hogy lehetetlenséget, de még csak anyagi áldozatot sem kérünk a Tekintetes Képviselőtestülettől, hanem tisztán csak egy kis jóakaratot. A nagy méltóságú vallás és közoktatás­ügyi m. kir. minisztérium kezelése alatt levő Tercsianumi alapítványi uradalomnak egy j kis részét képezi a mi községünk határában ! levő, 1200 holdnyi Furkó-puszta, melyet az uradalom haszonbérbe adott, mert az urada- j lom többi birtokától annyira féh'eesik, hogy j I házilag kezelnie nem érdemes. A nagyméltóságu vallás és közoktatás- I ügyi m. kir. minisztérium a kezelése alatt álló alapítványi birtokokból egyes helyeken, igy vármegyénkben is, több pusztát adott el parczellázás végett. Bizonnyára nem esnék nehézségbe Furkó puszta megvétele sem s erősen hisszük, hogy a magyar munkás nép érdekeit szivén viselő nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur megfelelő vételárért par­czellázás czéljaira át is fogja engedni. Mi, szegény munkás emberek azonban e puszta megvételéhez szükséges nagy ösz- szegü pénzt nem teremthetjük elő. Remé­nyünk sem lehet ily nagyösszegü hitelhez, | azért a legalázatosabban kérjük a Tekintetes í Képviselőtestületet, hogy Furkó pusztát a ! magas minisztériumtól megvásárolni s azt községünk azon lakosai közt, kiknek család­tagjaikkal együtt földbirtokuk 6 kát. holdon alul van, — 20 évi részletfizetés kötelezett­sége mellett parczelláztatni kegyeskedjék. Kik egyébiránt a magunk s családunk j sorsát a Tekintetes Képviselőtestület nagy- rabecsült jóindulatába ajánlva, vagyunk a Tekintetes Képviselőtestületnek Bátán, 1905. évi május hó 28-án alázatos szolgái: 416 aláírás. Eddig tart a beadvány. Egy da­rab élet. A nyomorúság hű fotográ­fiája, Egész kis tanulmány a szocziális kérdéssel foglalkozóknak. Lehetetlen, hogy a ki elolvassa meg ne értené ennek a történelmi múlttal bíró köz­ség szegény lakóinak feljajdulását, — panaszuk igaz voltát. Báta község képviselő testületé is, a melyben mégis csak a vagyonosabb osztály dominál, a legmelegebb szim- pátbiáját mutatta az ügy iránt s már a junius 1-ei gyűlésén foglalkozott a kérvénnyel. Az előadó jegyző a folyamodók ké­relmét a képviselőtestületnek „legmele­gebb és leghathatósabb pártfogásába ajánlta, mert a kérvényben felsorolt 11 indok mind való és eléggé nyomos arra, hogy a kérelem kedvező elinté­zése kérdésében döntő sulylyal birjon és mert „Furkó“ puszta parczellázás esetében alkalmas eszköz lenne a föld­birtoknak a lakosság közti arányosabb megoszlásának biztosítására és az ehhez fűződő fontos és jelentékeny gazda­sági és szocziális érdek kielégítésére“ s a következő határozati javaslatát ajánlta elfogadásra: „A képviselőtestület folyamodók kérel­mét indokainál fogva egész terjedelmében magáévá teszi és erkölcsi kötelességének ismeri minden erejéből törvényes utón és módon odahatni, hogy a bátaszéki teréz. alapv. uradalom tulajdonát képező, a bátai határban fekvő u. n. „Furkó“ puszta felda­rabolás czéljából megszereztessék, a földa­rabolás utján létrejött földrészletek vételében csak azok a bátai lakosok vehessenek részt, kiknek évi jövedelme egy 6 kát. holdnyi birtok átlagos évi jövedelménél nem nagyobb. Pontos összeírás alapján statisztikai kimutatás készítendő arról, hogy a bát; i földbirtok családonkint hogyan oszlik meg és megállapítandó családonként azoknak a száma is, kiknek birtokuk nincsen. Tekintve a birtokfeldarabolás igazságos keresztülvitelénél figyelembe veendő sokféle ! körülményre, a felmérés, vázrajz, feldarabo­lási terv készítésére és a szerződésben fel- ; veendő feltételekre és pontokra nézve uta­1905. szept. 9. sitás kérendő a nm. m. kir. földmivelésügyi minisztériumtól azon indokból, hogy a szer­ződő felek mindegyikének érdeke biztosítva legyen. A község intézze és vezesse „Furkó“ puszta megvétele érdekében az egész eljárást, előlegezze — a vételár kivételével — a fel­merülő költségeket, melyeknek visszatéríté­sét, abban az esetben, ha sikerül a puszta­vétel, a kötendő szerződésben kell biztosi tani, és vállaljon erkölcsi felelősséget azért, hogy a birtok feldaraboláshoz fűződő nagy gazdasági és társadalmi érdek minden irány­ban és az adott viszonyok arányában teljes mértékben kielégítést nyerjen. Válasszon a képviselőtestület egy több tagú bizottságot, melynek feladata leend a földbirtoknak családonkinti megosztását ki­tüntető statisztikai adatokhoz szükséges anyag­nak összeírása, rendezése és feldolgozása.“ A képviselő testület aztán egy­hangú határozattal el is fogadig a javaslatot s bizottságot küldött ki a statisztikai adatok összeszedésére és leidolgozására. Ezekből az adatokból vettük a legelői közölt szomorú statisztikát. S azóta talán már a kérvény is ott fek- a közoktatásügyi miniszter asztalán, hogy a parczellázást engedélyezze. A szegény nép pedig várja, várja a földet, a kenyeret, lesz-e azonban kérvényezésének eredménye, az ég tudja, a dolgot ugyanis az kompli­kálja leginkább, hogy a megszerezni kívánt terület, a Terezianumé, tehát katonái czélokra szolgáló alapítvány. A mi czivil felfogásunk szerint ugyan teljesen mindegy, ha a birtokért nyerendő készpénz kamatából nevel­tetik is a növendékeket, nem a föld közvetlen jövedelméből. Lehet azonban, hogy odafenn máskép vélekednek. Ezért kell ennek a szegény nép­nek kétségtelen igazáért, minden esz­közzel, minden befolyássalsikraszállani. A múlt. héten 4 terezianumi ala­pítványi helyet töltött be a király; e czélra jövőre is megmaradna a puszta lefizetett vételárának a kamata, de legyen inkább kevesebb tiz, húsz kato­nával, magasabb államérdek 2500— 2600 magyar embernek jóléte, boldo­gulása. a végpusztiilástól való meg­mentése. Ezért kérve kérünk mindenkit, ha képviselő, ha alispán, ha miniszter, vegye pártfogásába ennek a folyamodó 413 embernek igazságos ügyét. Kérve kérjük különösen éppen most távozni készülő főispánunk ő nagyméltóságát: tegye még emlékezetesebbé 20 éven felüli köztünk működését, érvényesítse nagy befolyását e szegény, földhöz ragadt emberek érdekében. Felemelőbb öntudattal nem hagyhatja ott magas állását, mintha 2600 kenyérgondok­kal küzdő embert — visszaránt a vég kétségbeeséstől, visszaadja őket — önmaguknak s dolgos kezüket a ma­gyar hazának . . . B. A polgármester beköszöntője. Megvan a rendezett tanács, megvan a polgármester. Sokan vegyes érzelmekkel fo­gadják az uj alakulást, de kár az események­nek elébe vágni; a jövő majd megmutatja kinek van igaza. Adja Isten, hogy a kétel­kedők csalódjanak, s adja Isten, hogy Szek- szárd város kifejlődjék és fölvirágozzák.

Next

/
Thumbnails
Contents