Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-09 / 36. szám

KÖZÉRDEK

3

1905. szept. 9.

keres. Ennél többet sohasem, vagy csak nagy ritkén. Sokszor ennél kevesebbet. Az átlagos kereset 120 koronánál semmi esetre sem több. De nem is nyílnék ajkunk panaszra, ha ezen összeg tiszta keresetünk lenne! 1 Sajnos! ebből nagyon sok felemésztődik. A legtakarékosabb munkásnak is az aratási időszakban mulhatlanul szüksége van a következőkre, illetve megvannak a következő kiadásai: a) 1 drb. kasza és ennek nyele 2 kor. 90 fill, bj 2 drb. ing (k 1 kor.) 2 kor. ej 2 pár bocskor (a 3 kor.) 6 kor. dj 2 pár bocskor-kapcza (a 60 fill.) 1 kor. 20 fill, ej 8 liter bab (k 16 fill.) 1 kor. 28 fill.) f) Kása 60 fill, gl 1 liter zsir 1 kor. 20 fill, /i) V2 liter paprika 40 fill, i) Szalonna 6 kor. jj Erősítő italra naponta 20 fill. 8 kor. kJ Marokszedőnek 24 kor. /) i egyes apróságokra 42 fill. Összesen 54 kér.

íme tehát, az élelmi szereknél nem is a mai szokatlanul magas, de nagyon is közepes árt véve számítási alapul, az elindulást és hazajövetelt számítva 6 heti aratási munka után a fentebb felsorolt nélkülözhetetlen kiadások levonása után egy-egy arató keresetének értéke semmi esetre sem lehet 66 koronánál magasabb.

7. Jelentékeny kereseti forrásunk a kubikolás is. Bár igen fárasztó, felette terhes munka s ezt is többnyire messze vidéken kapjuk, még sem panaszkodunk ellene, mert e munkánál a napi átlagos keresetünk 1 kor. 60 fill. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy közöttünk igen sokan vannak, kik korukkal járó testi erejüknél s egészségi állapotuknál fogva e munkával épenséggel nem, vagy csak igen kis mértékben foglalkozhatnak s hogy e nemű keresetünkből az utazási költségek jelentékeny összeget felemésztenek és végül, hogy az évnek csak rövid időszaká- | ban juthatunk ily, némileg jobban jövedelmező munkához.

8. Télviz idején községünk területén alig kapunk munkát; amiért is kénytelenitve vagyunk messze földön, nagyobbrészt Slavo- niában favágással foglalkozni.

Tekintettel az ezen évszakban levő nappalok rövidségére, átlagos napi 1 kor. 60 fillérnyi keresetünk nem is mondható csekélynek; azonban a hosszú utazás s az idegenben való élelmezés annyit felemészt abból, hogy itthon maradt családtagjaink részére alig hozhatunk valamit haza. S e nemű munkáink is csak rövid ideig tartanak.

9. Megélhetési viszonyainkra különösen nyomasztólag hat az a körülmény is, hogy

— bár mi készséggel s örömmel dolgoznánk minden nap — az időjárást és az egyes időszakokat figyelembe véve, egy évben átlag három hónapon át, tehát az esztendő egynegyed részében semminemű kereszthez sem juthatunk.

10. Lehetetlen meg nem emlitenünk, lívgy az elavult s a lehető legigazságtalanabb, adózási rendszer következtében két karunk fáradságos munkájával, arcunknak véres verítékével szerzett csekély keresetünk igen jelentékeny részét az aránytalanul nagy adózás emészti fel.

Minden jóravaló munkás embernek, családjának fentartásán kívül legfőbb törekvése, hogy a maga fészkében, a maga viskó jában huzza meg magát. Hogy ezt tehesse, munka és keresetképességének virágzó korában, életének legszebb időszakában, midőn legjobban tudná élvezni az élet öröméit: esztendőkön keresztül megvon magától minden élvezetet, távol tartja magát a mulatók zajától, családjával együtt a legegyszerűbben él s csekély keresetéből, mint a szorgos méh, félrerakja s összegyűjti a filléreket. Végre egy kis kölcsönnel — melyre azonban nagy kamatot fizet — sikerül 100-—200 koronát összegyűjteni, amikor is ezen összegnek megfelelő értékű házacskát vesz, vagy épit.

S váljon mi a jutalma szorgalmának és takarékosságának ?

Bizonyára az, hogy megszabadulván a házbér fizetésétől, családjára többet fordíthat, némi szórakozást is megengedhet magának s megszokott takarékosságával öreg korának napjaira egy kis tőkét, vagy vagyont gyűjthet!

Óh nem! A legkülönbözőbb czimeken most már annyi adót fizet, mint amennyi házbért fizetett eddig s hozzá még házacskáját évenkint javítgatni, tatarozni kell, szóval több a kiadása, mint ezelőtt volt.

De a családtagok is szaporodnak, a a kereset- és munkaképesség csökken, az élelmi szerek drágulnak, miknek következtében adótartozásait nem képes már fedezni s a vége az — mire községünkben sok példa van, — hogy kis vagyonkája az adó- végrehajtó martalékává lesz, potom áron elár- vereztetik.

Ezek ugyan hihetetlenül hangzanak, fájdalom azonban, hogy egy csepp túlzás sincs bennük, ami a következőkből is kitűnik.

Akinek semmi vagyona sincs, vagy nincs biztos évi jövedelme s csak két keze

dek fejű és késedelmes elméjű, ha csak eszé- j ben szinte meg nem bontakozott volna, ki azoknak erejét s igazságát által ne láthatná, érthetné. E tanúságokban röviden elmondja, hogy a keresztyén községnek dolga nem a disputálás, hanem az isteni szolgálat s imádság. Azután a hitben megmaradásra a főor- ! vosság a hitetők, ámitók eltávoztatása. Hogy a prédikátorok a hit dolgában szóitokban nem szavahihetők. Végül szájukba adja mind- , azon válaszokat és czáfolatokat, melyekkel j a hitujitók ellenvetéseire megfelelniük kell, | s ez által egyszersmind ő maga czáfolja meg 1 azokat, ha netalán hátai alattvalói eltűnnék stb.

Mire azonban Veresmarti a levelet és tanúságokat azon ember által a bátaiaknak elküldte, elméjébe ötlék — mint Írja — azon gondolat, hogy azokhoz hasonlókat és többeket is ir. Hozzá is fogott az Intő és Tani- tólevél czime alatt több ily tanúság megírásához, melyek száma negyvenhat fejezetre szaporodott s egy egész könyv lett belőlük. Érdekes, a mit könyve zárszavaiban, mintegy a bátaiaknak szóló levele folytatásakint mond : „Forog pedig ezeket irtomban nekem eszemben, a mint ti szoktátok mondani, hogy hosszó nyelii kapával nem jó kapálni. Melylyel azt jelentitek, hogy távolról a gond- j viselés nem oly hasznos, hanem örökségéhez gazdának közel kell forgódni. Ugyanis a lovat is a gazda szeme hizlalja. A mezőnek is legzsirosabb ganéja a gazda lábanyoma. Mint a kapálás pedig, meg a szerint az orvoslás is nem oly hasznos: a tanítás is mesz- sziről nem oly foganatos. Noha hiszem azért, hogy nekem is köztetek élőszóval tanításom

munkájából tartja fenn magát s családját,, az semminemű adót sem fizet.

Legyen azonban egy, 100—200 kor. értékű házacskája, egy szobával, mint ez községünkben a legfőbb napszámos embernek van is, fizeti a következő adókat:

ilj Házosztályadó (1 kor. 60 fill.) s ennek általános jövedelmi pótadója (64 fill.) czimen 2 kor. 24 fillért;

bj Mert ingatlan birtokkal bir, II. osztályú kereseti adót, az úgynevezett fejadót is tartozik fizetni. A házaspáron kívül egy öreget s egy 16 évet betöltött családtagot véve a számítás alapjául, fizet az illető 10 kor. második osztályú keresetiadót;

c) Az 1 kor. 60 fill, házadó s 10 kor. kereseti adó után fizet 3°/0-os országos betegápolási pótadót is, ami kitesz 35 fillért;

Az illető állami adótartozások czimén fizet tehát 2 kor. 24 fill., 10 kor., 35 fillért, összesen 12 kor. 59 fillért.

d] Vármegyei, ovodai, községi pótadó s keményseprési dij, esetleg fogyasztási adó czimén legalább is annyit, mint amennyi állami adót, tehát ismét 12 kor. 59 fillért;

ej Mert, mint ingatlan birtokosa, állami adóval van megróva, tehát vármegyei útadót is tartozik fizetni, ami ismét 3 kor;

fj IV2 párt véve számítás alapjául, 5 kor. 55 fill, papi-adót s 4 kor. (52 fill, iskolai adót, ha róm. kath. vallásu, de, ha ev. ref. vallásu az illető, úgy egyházi tarto- , zások czimén legalább mégegyszer annyit.

Már most mindezeket összegezve : Állami ' adó 12 kor. 59 fill.; Megyei és községi adó 12 kor. 59 fill.; Vármegyei útadó 3 kor.; Papi adó 5 kor. 55 fill.; Iskolai adó 4 kor. 62 fill.; A ház után biztosítási dij 2 kor. 65 fill. Összesen 41 korona, tehát több, j mint egy szobáért és konyháért fizetendő ház bér.

Ha az illető nem volt katona, úgy 6 korona hadmentességi dijat is kell fizetnie.

Igaz ugyan, hogy egyházi adót állami j adók hiányában is tartozik az illető fizetni, j de jóval kevesebbet s legtöbbször saját lelki- ; ismeretéből, mert a végrehajtó nem vehet el tőle semmit.

De ne legyen annak a szegény embernek még háza sem, hanem csak két fillér földadóval megrótt, ősapjától örökölt s reá nézve azért oly becses földecskéje: akkor is fizeti a második osztálya kere- \ seti adót s ennek számtalan sallangjait,

1 úgy, hogy tiz év alatt sem hoz annyi haszfoganatosabb volna, mindazáltal ne engedjétek, hogy messze földről Írásba foglalt oktatásom is nálatok haszontalan legyen.'* stb.

Könyvét e szavakkal végzi: ,,írtam s a pécsi pátereknek *) commendáltalak, azokra bíztalak. Azoknak közietek rendelkezéséhez tartsátok azért magatokat és a mikor közi- tekbe mennek, becsülettel fogadjátok s emberségesen gazdálkodjatok nekik. Ahoz biz- tomban, hogy ebben felőletek reménységemben meg nem csalatkozom, im szép három könyvet is küldök. Egy egész magyar bibliát nag)-szombati Káldi György, Jézus alatt vitézkedő társaságbeli pap forditását. Másikát azon Káldi György pap predikációs könyvét. A harmadik Rituale a keresztség és több szentségeknek kiszolgáltatásának s egyéb egyházi szolgálatok elkövetésének módjára tanító. Micsoda ok alatt küldöttem, mindenkinek az első táblájának belső részén Írva

*) Veresmarti itt a jezsuita pátereket érti, kiknek 1629-ben egy missiója ment a csaknem egészen protestáns Pécsre a katholicismus fent rtása végett. Az egyházi szolgálatot kivették a licentiátusok kezéből, kik szenteletlen. létükre papokul szolgáltak, miséztek, sőt úrvacsorát is osztottak — protestáns módra. Két páter világi ruhában iparkodoit az isten- tisztelet rendbehozásán. Iskolát is nyitottak, honnan az ifjakat szétküldötték a közel helységekbe kath. istentiszteletek tartására. Nem sokáig maradhattak azonban Pécsett. Az osztrák páterek szertelen üzel- mein maguk a magyar katholikusok botránkoztak meg s följelenték a török hatóságnak okét. Mehemet bég 1641. áprj 7-én tartott ügyükben vizsgálatot, s a vádakra annyira fölindult, hogy megesküdött az egy- j begyült népsokaság előtt, hogy másnap mind karóba vonatja a jezsuitákat. Ötöd napra azonban 1000 írtért futni engedte őket. Haas: Baranyamegye 288, 258. Századok 1869. 31—32. Tud. gyűjtemény 1833. II. k. 5—15. Fraknói: Pázmán P és kora. III. 237.

vagyon. Az én írásomból is, mikor annak ideje lészen, kettőt küldök, melynek egyikét várostok ládájában kincs gyanánt tartsátok ; másikát a plébánostok kezébe adjátok, melyből mind prédikációban, mind prédikáción kívül benneteket gyakorta taníthasson stb. A kegyelmes ur Isten, eleiteknek régi igaz katholikus római, pápista és keresztyén hite I mellett tartson és éltessen benneteket egész- j ségben, egyességben s békességben, édes fiaim bátaiak! írtam jóakaró földes uratok Veresmarti Mihály.

Az intő és tanitóleveleknek azonban nem lett meg a kívánt hatása, mert a bátaiak megmaradtak az elfogadott evangéliumi vallás mellett s a ref. egyház fennállott egészen a török uralom végéig; a mikor a vereség miatt bőszült töröknek nagyon útjában eső város ref. lakosai elszéledtek s csakis 1709-ben kezdtek itt reformátusok megtelepedni, kik azonban 1714-ben csak mester tartására nyertek engedélyt. Később lelkipásztort is tartottak, de 1730 után attól ismét el lettek tiltva, minélfogva az 1736-ban Sárkereszturon tar- j tott presbyterialis sessió ezt határozta: „de ! afflicto ecclesiae Szekszárdiensis et Battai- ensis, necnon statu Szent-Márton-Kátaiensis, generosus Dns Agens Viennensis per literas admonendus“. Majd az 1737. márcz. 13-iki szigetszentmiklósi Session végeztetik, hogy : Szekszai’diensis et Báthaiensis ecclesiae, in defectu Ministri et cultus prohibiti seu inhi- biti, consolandae". A teljes vigasztalás azonban csak 1787-ben jött meg számukra, a mikor ismét anyaegyházzá alakulhattak.“