Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-02 / 35. szám
KÖZÉRDEK 3 15 — 20 hold szántóföld közepén áll, hogy volna állattenyésztése is. így majd tudnók trágyázni azt a rengeteg sok szőlőt, nem kellene Decsre menni trágyáért, mint most kell. Akkor várhatna az eladással a bortermelő pár évig is, ha tejgazdasága is volna, gabonája is teremne. Földet szerezzünk ki a Dunáig. Akkor azután beszélhetünk kereskedésről, iparról, városi életről. Mert azzal ne ámitsuk magunkat, hogy a szomszéd faluk gazdasági erejét mi szervezzük. Tolnánál már vége a mi vonzásunknak, 20—25000 lélek — csupa őstermelő — szétszórva nem ad eredőkép városi életet. Nekünk itt a város határain belül kell a gazdasági élet alapjait leraknunk ; be kell látnunk, hogy Szekszárd föld- mivelő város lehet leghamarabb. Azon kell lennünk, hogy mihamarabb virágzó tanyák, esetleg telepitvények létesüljenek a Dunáig. Annyi földéhes magyar telepes jönne hozzánk földért, hogy megkétszereződnék Szekszárd környékének népessége. Kétszerannyi gazda egymáshoz közel — négyszerannyira intensiv gazdasági életet teremthet. Akkor majd lesz pénzünk is, elbírjuk a városi közigazgatás terheit, de igy csakhamar visszaszivjuk, hogy városi polgárok vagyunk. Ezt ajánlom a t. városi atyák figyelmébe. dr. Csizmadia Géza. 1905. szept. 2. Szekszárd város nagyhete. I. A képviselőtestület megalakulása. A hivatalos eljárás sok-sok huzavonája után végre valahára Szekszárd nagyközség is eljutott odáig, hogy várossá alakulásával a lakosság, főleg az intelligenczia sok évtizedes álmát, vágyakozását valóra váltsa. szólt. És mint a fuldokló a szalmaszál után, úgy kaptam én ezen a gondolaton: igen, beállók a franczia idegen csapatba. Terve met közöltem néhény pajtásommal, akik azonban oly sötét szinekkel Írták le a kegyetlen bánásmódot, a sok nélkülözést, hogy letettem a végrehajtásáról. Azonban ismét a csodálatos véletlen játszotta velem csalóka játékát. Azt olvastam egy újságban, hogy egy öreg, svájczi bácsit, hollandus Indiában szolgált nyugalmazott katonát halva találtak meg az utczán, miután nyugdijának elivása után lakására menve, gutaütés érte. Mi, hát hollandus idegen légió is van ! ? Felvilágosítást kértem a holland hadügyminisztériumtól, honnét az igen kedvező válasz rövid egy néhány nap múlva meg is jött. Hatvan frankot szerezve, vonatra ültem, amely az ismeretlen jövőről való gondolkozásomban egy csöppet sem zavart, hanem Strassburgon és Kölnön át 22-ikén Amsterdamba röpítet . Az egész vagyonom ekkor a hatvan frankból tiz volt, vagyis 5 hollandus forint. Amsterdamban a hordárok talán a tekintetemből olvasták ki, hogy »kolonial soldat* akarok lenni, mert nem hagytak békében kérdezősködésükkel, aztán meg azzal, hogy segítőtársakat ajánlottak, akik Harderwijkben majd rendelkezésemre állanak és mindenesetre bejuttatnak a kaszárnyába. Nagy nehezen ugyan, de azért sikerült eltávolítani magamtól ezeket- a szörnyű kedves hordárokat. Ugyanis még a minisztériumból kapott levélből megtudtam, hogy az u. n. »Werf-Depot* Ilarderwijk-ben van, de meg aztán különösen arra hívták fel figyelMult hó 29-én megtörtént az utolsó előtti lépés, Dóri] Pál, Tolnavármegye alispánja alakuló gyűlésre hivta össze a város képviselőtestületét, s bár külső disz, lobogó zászló nem hirdette e nap jelentőségét, nagy és nevezetes volt az mégis Szekszárd város történetében. Érezték ezt mindazok, akik akár választás, akár adójuk révén nyertek befolyást a város ügyeinek intézésében s éppen ezért olyan nagy számmal töltötték meg a városháza nagytermét, hogy csak szorongva lehetett ott elférni. A vitális és választott tagok közül 105 en voltak jelen. A gyűlés 1U tízkor kezdődött, Dőry Pál alispánt lelkesen megéljenezték, a mikor a terembe lépett s az elnöki széket elfoglalta. Általános csend kisérte igazán szép és emelkedett beszédét, amellyel a közgyűlést megnyitotta. Elmondotta, hogy a törvény intézkedése folytán a mai nap tárgysorozatának egyedüli pontja a képviselőtestület megalakulása. Miután ez ellen észrevétel be, senki által nem adatott, a képviselőtestületet ünnepélyesen megalakultnak jelentette ki. Hosszú pályafutásának — úgymond egyik legszebb emléke lesz ez a mai nap, mert boldognak érzi magát, hogy ezt a várost, melynek fejlődését úgyszólván kora gyermekkorától fogva látja és tapasztalja, e történelmileg nevezetes napon ő üdvözölheti s különösen lelki örömmel tölti el, hogy Szekszárd levetve a kiskorúság, a gyámság bilincseit, önállóvá lehetett s igy saját erejének, erkölcsi súlyának, saját egyéniségének bélyegét nyomhatja minden intézményére, hogy ezáltal magát erőssé, polgárait boldoggá s megelégedetté tehesse. Ezer áldást kér a városra, annak vezetőire s jókívánságaihoz utravalóul szeretne még egy pár jó tanácsot is csatolni, de a most megalakult képviselőtestület magas értelmiségénél fogva erre nincsen reászorulva, abba az óhajtásba foglalja tehát össze, a mit mondani akar, hogy vajha Szekszárd város képviselőtestülete uj működési körében se feledkezzék meg régi irányelveiről: rendületlen alkotmány szeretetéről, király hűségéről s megbecsüléséről a tisztes munkának, mely a városok nagyságának alapja. Isten áldja Szekszárd város vallásos, hazafias, munkás közönséget, fényes sikerek kövessék az uj utón, amelyre most reálépett. Az alispán ezután még kijelenté, hogy bár a törvény az ő jogkörébe utalja a vámemet ebben a levélben, hogy menjek egyenesen a kaszárnyába és ne higyjek senkinek se, főképpen azoknak ne, akik magukat állami *wervereknek* mondják. Senkisem csodálkozhatik azon, hogy nagy volt az én örömöm — ezek után — — amikor a Hardenvijk felé vivő vonat egy szűk kis szakaszában húzódhattam meg. Örömöm azonban nem tartott sokáig. Utrechtben egy néhány óra hosszáig vesztegeltünk. Ezt felhasználtam a város megtekintésére s amikor visszatérek a fülkémbe, egy úri embernek látszó valaki ült velem szemben. Megszólit s német nyelven tudomásomra adja, hogy megtudta a portástól, kinél csomagomat hagytam, hogy hova s mily szándékból utazom. Ő tehát, mivel harderwijki lakó, ezennel szives örömmel felajánlja magát s hajlandó útbaigazításaival könnyíteni nekem. Én azonban megköszönve nem fogadtam el. Később azután, mikor megtudtam, hogy nyugalmazott indiai katona, megnyerte bizalmamat. Megkértem, hogy nézze meg papírjaimat, vájjon rendbe vannak-e azok. O persze nem találta rendben lévőknek á igy még nekem kellett hozzá tanácsért fordulni, ó aztán megnyugtatott, hogy majd igy meg úgy elvezet egy „log’'ment“-be. És ezzel — tessék én, az óvatos is — e vér és pénzszopó pióczáknak voltam kiszolgálva Egyébként kellemes trécseléssel telt az idő, mig délután 4 órakor Harderwijkbe értünk. E perczben életem más fordulatot vett, más czél szolgálatába lépett. És mikor vonatunk prüszkölve megállott, kiszállva a kocsiból, úgy éreztem, hogy ezzel a lépéssel szakítottam a múlttal s mindazzal, ami a múlthoz fűzött . . . lasztás határnapjának kitűzését, de a köz- óliaj szerint akarván eljárni, felkéri a képviselőtestületet, hogy a legjobban megfelelő napot hozza tudomására. Többen szeptember hó 2-ikát hangoztatják, igy a választások megejtésére az elnök-alispán ennek a napnak d. e. 9 óráját tűzi ki, kijelentvén hogy a pályázat kiírását — az egy rendőrkapitányi állást kivéve — mellőzte, mivel már eddig helyből mindenik állásra elegendő számmal jelentkeztek. Még csak azt óhajtja, hogy a megválasztandók személyére nézve a képviselőtestület tagjai a megválasztás napjáig lehetőleg egy értelemre ji.ssanak. Miután dr. Hirling Ádám városi főjegyző indítványára az elnök-alispán lelkes szavaiért jegyzőkönyvileg is köszönetét szavaztak, az első képviselőtestületi gyűlés — lelkes éljenzés között — véget ért. Tiszt viselőválasztás. A városi tisztujitás a képviselőtestületi tagok élénk részvétele mellett f. hó 2-án | ment végbe. A virilis és választott bizottsági tagok közül a következők voltak jelen : Boros Zoltán, Orffy Lajos úgyis mint a szekszárdi takarék pénztár képviselője, Leopold Sándor, Tóth Károly, dr. Steiner Lajos, Mayer János, dr. Hangéi Ignácz, Mehrwerth Ferencz, dr. Káldi Gyula, Leicht Lajos, Wolf Henrik, Schneiderbauer József, dr. Dragics Imre, Totth Ödön, dr. Pirnitzer Béla, Stann István, Ágoston István, Szeghy Sándor, Boda Vilmos, dr. Martin József, Ujfalusy Imre, Bognár Albert, Hauk Antal. Solcz N. János, Goldberger J. Mór, László Lajos, dr. Beöthy Károly, Dicenty László, Török Béla, dr. Leopold Kornél, Abaffy Gyula, Wosinsky Mór, Stokinger János, Kiss Ká- | roly, Salamon Jakab, Mayer Antal, Kunczer János, dr. Hilbert István, Fekete Mihály, dr. Spányi Leó, Zsigmond Ferencz, Strausz Mór, Bodnár István, Szászi Antal, Friedman Mór, Schmideg Mór, Salamon Ármin, dr. Fent Ferencz, Tihanyi Domokos, Fischhof Mór, dr. Herczeg Gyula, dr. Müller Ferencz, dr. Szászi Endre, Szinger Viktor. Takler Ferencz, Békés Mihály, Uj János, Nagy János, Vesztergombi István, Nagy György, Vilhelm Ede, Horváth Vincze, Rib- ling József, Ferger Mihály, Steiner János, Eszterbauer János, Steiner Ferencz, Steiner József, Vesztergombi Antal, Prantner Antal, Vesztergombi Éerencz, H. Szabó József, Pol- lerman Ferencz, Pekari János, Tóth Ferencz, Vaczek László, Prantner Márton, Vörös Ignácz, Neiner József, Mutsenbacher Lipót, Ferger Mátyás, Föglein Márton, Dorogi István, Föglein Ferencz, Frey János, Dorogi Mihály, Bors József, Orbán József, Czank Ferencz, Sipos Márton, Ditrich József, Mészáros Károly, Ditrich János, Hauszknecht Ferencz, Volher Mihály, Nyéki István, Decsházi György, Kővágó István, Csötönyi István, Bors György, Haudinger Károly, Siszler Károly, Grossbauer Ferencz, Föglein János, Haja Béla, Schneider János, Kovács Dávid, Horváth Ignácz, Borzsák Endre, Török Pál, Csötönyi Antal, Grüner János, Kálmán, János, Majsai István, Szászi Imre, Kovács János, Csépi Sándor, id. Török József, Kocza József, Kovács József, dr. Hirling Ádám, Janosits Károly, i Matzon Béla, Nikitics Imre. Dőry Pál elnök-alispán V* 10 órakor nyitotta meg az ülést, a megjelentek általános éljenzése közt. Előadja, hogy a választás a törvény értelmében közfelkiáltással, vagy szavazatlapokkal történik, szavazni csak a kijelölő-bizottság által jelöltekre lehet. Ezért a maga részéről _ e bizottság tagjaiul Wosinsky Mórt és Orffy Lajost jelöli ki; felhívja a közgyűlést, hogy a maga részéről is két tagot válaszszon. A közgyűlés Boda Vilmost és Tóth Károlyt választja meg. — Bizalmi férfiak, szintén választás utján : Totth Ödön, Beöthy Károly, Nagy János Prantner és Tihanyi Domokos lettek. A kijelölő bizottság azonnal megkezdte működését s jó háromnegyed óráig tanácskozott a jelöltek személyére nézve. Ä képviselő testület tagjai nagy érdeklődéssel, mondhatni már türelmetlenséggel várták a kijelölő bizottság visszaérkeztét. Végre az alispán 10 óra előtt pár perczczel
