Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-05 / 31. szám
3 1905. aug. 5. községek mezőgazdasággal foglalkozó lakos- j ságának beözönlésére reá vannak utalva és i a maguk könnyebb megközelithetését elő- ! mozdítani reájuk nézve előnyt, hasznot jelent, sőt — kis túlzással — életkérdésnek is mondható. A sárköziek, amint tudjuk, úgy óhaj- [ tották a kérdés megoldását, hogy a vármegye | a Sárköz minden egyes községét kösse össze müut által a buda—eszéki állami úttal, ami által ők nem csak Szekszárddal és Báta- székkel közlekedhettek volna, hanem köves j utón juthattak volna szőlőbirtokukhoz, helyesebben ez hozzáférhetővé tétetett volna nekik az esős évszakban is. A sárközi községeket befogó Szekszárd és Bátaszék örömmel üdvözölte és tette magáévá ezt a tervet is, mert a velük való összeköttetés igy is biztosítva volt. Nagy nehézséget képezett azonban ennek a tervnek a keresztül vitelénél az a körülmény, hogy az igy megépített ut nélkülözte volna azon feltételeket, melyek valamely útnak a törvényhatósági ut jellegét megadják, t. i. nem a törvényhatóság nagyobb területének közforgalmi érdekeit biztosította volna, ami pedig czélja a törvényhatósági útnak, hanem követlenül csak egy község közlekedési és mezőgazdasági érdekeinek szolgált s közvetlenül csak azon község előnyére készült volna, amelynek belterületét határának szőlőművelésre használt részével kapcsolja össze s igy tisztán községi (közdűlő) ut jellegével birt volna. Azt a czélt, hogy a sárközi községek műuttal köttessenek össze a reájuk nézve központot képező két nagy községgel, a vezető kéz biztosságával és kiváló közgazdasági érzékkel és tapintattal oldotta meg annak idején a közúti bizottság, mert a törvény kívánalmainak megfelelő törvényhatósági utat létesített s e mellett k’elégitette a sárközieknek azt a különleges érdekét is, hogy a hegyre — habár kerülővel — köves utón juthatnak ki. Hat, illetve — ami kicsit rontja az általános megelégedettséget — öt község élet bevágó mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari érdekeiről, fontos közérdekekről van tehát szó s ezeknek a nagy érdekeknek a kielégítése minden elfogulatlanul Ítélő előtt bizonyára megindokolja egy rövid útnak a vármegyei úthálózatba való felvételét és kiépítését. A gemenczi ut folytatólagos kiépítése Szekszárdnak és környékének szintén nagyon fontos érdeke, úgy a kereskedelem és ipar, mint a mezőgazdaság szempontjából. Szekszárd rövid időn belül várossá alakul át. Egy város fejlődésében pedig igen-igen fontos és nagyjelentőségű szerepe van a kereskedelemnek és iparnak. A közgazdaság ezen két ágának azonban elengedhetetlen szükséges eszköze a forgalom és a forgalmi eszközök és utak különfélesége, használhatósága és e mellett olcsósága. A vizi utakon való telieráru szállitás pedig lényegesen olcsóbb, mint bármely más szállítási mód. Szekszárd iparának és kereskedelmé- [ nek fellendítésére tehát — minthogy ettől van függővé téve a hajóállomás újbóli megnyitása — ennek az útnak a vármegyei uthá- • lózatba való felvétele s müuttá kiépítése, i még a Sió csatorna hajózhatóvá tétele esetén is, feltétlenül szükséges és keresztülviendő. Minél előbb, annál jobb. Ennek a kérdésnek a megoldása soha elég korán be nem következik, és ha holnap lenne kész, akkor sem volna idő előtt. De nem csak Szekszárdnak, hanem igen megszívlelendő nagy érdeke ez a körülötte fekvő községeknek is, mezőgazdasági szempontból, mert a mezőgazdasági termények olcsó szállítása szintén életbevágó köz- gazdasági érdek. A gabonának és egyéb terményeknek vizen szállithatása azoknak árát szintén befolyásolja és pedig a termelő javára. A Sárközben termett gabonának jelentékeny részét tengelyen szállítják Dunaszek- csőre, hogy onnét az olcsóbb vizi utón legyen j tovább szállítható. Gemencz könnyebben, idő | és költségkíméléssel volna elérhető és az ide j terelt áru szállítmányokkal saját állomásunk j forgalmát növelhetnék. A vármegye törvényhatósági bizottságának az e hó 10-én tartandó közgyűlésen lesz alkalma a miniszteri leirattal foglalkozni I és hisszük, hogy a helyi viszonyok, szükségletek és igények teljes ismeretével, goudos mérlegelésével és lelkiismeretes kielégitésével hozott múlt évi határozatát fenn fogja tartani és felsőbb helyen való elfogadását erkölcsi súlyával biztosítani A vármegye székhelyének ily módon való emelése nem sértheti a többi községeket, mert a székhelyen életerős kulturális, kereskedelmi és ipari központnak létrehozása érdeke és dicsősége az egész vármegyének. S Szekszárdnak s vele együtt Bátaszéknek és a sárközi községeknek segítése olyan elengedhetetlen kötelessége a törvényhatóság vezető férfiainak, amelynek teljesítése teszi őket méltóvá a vezető szerepre, a népgondozó hivatásra s amelynek gyümölcse, jutalma azon magasztos tudat érzése lesz, melyet csak az érezhet, aki e kiterjedt vidék felvirá- gozására és e vidék lakosságának boldogulására férfiúhoz méltó módon fáradozott, munkált és alkotott. J. K. KÖZÉRDEK V árosunk villany világítása. Aki látta a kaposvári és kalocsai villanyvilágítást csak egyszer, az rég tudatában van annak, hogy velünk szekszárdiakkal bizony mostohául bánt el a nagynevű Siemens és Halske ezég. De világításunk kritikán aluli volta egész nagyságában csak most tűnik elő, mintha csak érezné a társu- : lat, hogy községi életünk végvonaglásban van, mindenki csak a jövőbe néz és a jelennel senkisem törődik, mintha simbolizálni akarná a községi élet lassú és hosszadalmas kialvását az utczai világítás teljes beszünte i tésével. A világítás ellen jogos panasszal állottak elő eddig azok, akik az éjjeli órákban ballagtak haza és köztudomású volt, hogy még a legerélyesebb asszonyka előtt is mentő oknak eredménnyel hozhatta fel a későn haza ballagó férj uram, hogy életkooz- kázat nélkül a pirkadás előtt nem jöhetett haza. Ma azonban megtörténhetik a legszolidabb család apán is, hogy a főutezán a portenger és a villanylámpák passiv resisten- tiája okozta szuroksötétségben este háromnegyed kilenczkor (a gyújtás előtt) avagy esti 10 ófakor (oltás után) valamelyik pénzintézet teljhatalmú igazgatójának talál teljes gőzzel neki rohanni s akkor vége az ember hitelének, vagy még rosszabb esetben az anyósát köszönti oly barátságosan, mint valamelyik szép nőismei’ősét. Nem akarom elhinni, hogy Mayr ur (a villanytársulat szekszárdi igazgatója) azért takarékoskodik annyira az árammal, mert hát az egyik gépet néhány hétre elvitték karlsbadr kúrát használni, mert nem látom indokoltnak, hogy azért, mert a társulatnak valamely berendezése elromlott és az a romlás hetekig tart, szabad lenne-e a szerződésben elvállalt kötelezettségeknek eleget nem tenni, avagy, ha nem tesz eleget a kötelezettségnek, azért a másik szerződő félnek (a városnak) kárpótlást fizetni ne tartozna. Ez furcsa logika volna és reánk szekszárdiakra igen előnyös lenne ez a magyarázat szeptember hóban, mikor a jósok szerint a törvényes állapot helyre áll, felszabadulnának a bortermelők az adófizetés kötelezettsége alól, mert elromlott a borkereskedés. Azt hiszem, hogy az áram takarítást Mayr igazgató ur jó szive okozza. Megsajnálta ott a háza előtt, meg a sétatéren ábrándozva sétáló szerelmes párokat, akiket az eddigi, nappali fényt terjesztő világítás nem igen takart el a profán szemek elől és mint Szekszárd világosságának teljhatalmú ura, kiadta a parancsot, hogy legyen sötétség ... és lön sötétség. Avagy ki akarja elégíteni azon zsugori polgárok éveken keresztül fel-felhangzó óhaját, akik lámpával is hiába keresték a község számadásában a társulat helyi üzemének hasznából a várost megillető részt és az Urnák 1905-ik évében nyereséggel akarja lezárni az üzem mérlegét? Tisztelettel hajlok meg ezen nemes törekvés előtt, de szerintem az esetleges 100 K. osztalék fejében nem mondhat le a város a legnagyobb munka és szárazság idején arról, hogy az utczák a. szerződés szerint világíttassanak. . 8. Szociológia az iskolában. o Irta: Dr. Pap Tibor. (F oly tatás) III. A szociológia megteremtését és hatalmas arányú fejlődését a mai kor szelleme hozza magával, mely a közjogi kérdések helyett inkább a társadalmi problémák megoldására helyezi a súlyt. Mi magyarok e tekintetben is hátra vagyunk még maradva, mert minálunk még mindig a közjogi kérdések vannak előtérben, s ezek emésztik fel tudományos erőnk nagy részét. Ez az oka annak, hogy ama nagyszerű társadalmi problémák, melyek a müveit nyugati társadalmakban oly nagy erővel lépnek fel, minálunk még mindig nem találnak kellő méltatásra. A szociológia minálunk még mindig mostoha gyermeke a közoktatásügyi politikának. Sajátságos viszonyunk Ausztriával nemcsak a közjogi kérdéseket tartja nálunk állandóan napirenden, de tudományos életünk fejlődését is nagy mértékben befolyásolja. Mi már hozzá vagyunk ahoz szokva, hogy kulturális intézményeinket osztrák, illetőleg német mintára rendezzük be, s a tudományos igazságok iránt is csak akkor tudunk kellőleg lelkesedni, ha szomszédaink azokat már előbb feldolgozták. A szociológia tudománya a müveit nyugaton, különösen Angliában ma már arra a méltánylásra talál, a melyet valóban megérdemel. A német conservativizmus azonban még mindig nem akarja elismerni e tudomány fontosságát, s jóllehet a német szociológusok kezdik már magukhoz ragadni e tudomány fejlesztése körül a vezetőszerepet, — a szociológia még mindig nem szerepel az egye. térni oktatás kötelezett tárgyai között. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szociológia még a mi felsőbb oktatásunkban sem kapott helyet. Sőt mi még ott tartunk, hogy a szociológiának tudomány jellege sincs nálunk a tudományos és intéző körök által ki egész magasságában jelent meg előtte. Látta, hogy hatalmas öv van a derekára kötve, tele dugdosva fegyverekkel. A félénk öreg egy óriásnak látta az embert, puskának a pisztolyokat. Azt hitte az öreg, hogy most vége van. Ijedtében még keresztet sem tudott vetni. De az óriás elhaladt mellette s bezörgetett a Keselyné ablakán. — Kati néni! Valaki bent lerántotta a függöny felét, felrántotta az ablakot s világosság áradt ki az utczára. A vén Bakajtósnak úgy tetszett, mintha lángok közt állana a fegyveres ember és az is, a ki kinézett az ablakon. Pedig az csak a szép Anna volt, könybe lábbadt szemekkel. — Ki az ? — Én vagyok. A megismert hangra örömkiáltás tört ki az asszony ajkán és rohant ki. Egyenesen ki az utczára s ráborult arra a fegyveres férfira, s a bűnös csókoktól halálra ijedt a vén Bakajtós. S nem törődve, hogy hallhatja-e valaki, az asszony, midőn a csókoktól ráért, folyton beszélt a férfihoz. — En kedvesem, én életem. Azt hittem, nem látlak többé, még a sánta is üldözésedre ment. En hősöm, én betyárom, nem hagylak el többé. — Azt akarom én is — dörmögte a férfi. — Folytatjuk. —
