Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-29 / 30. szám
1905. julius 29. pZÉt^DEi; 7 ból az egyetemen 1881-ben pályadijat nyert. Még ennek az évnek az őszén Heidelbergbe ment, hol a jeles zoológus Biitschli oldala mellett önálló buvárlatot folytatott. Itt készítette „Beiträge zur Kenntniss der Cestoden« czimü müvét, mely egy ottani zoológiái folyóiratban jelent meg. 1882-ben az Akadémia kiadványai sorában látott napvilágot az „Adatok a Cestodák ismeretéhez a Solenopborus meg- alocephaluson megejtett észleletek alapján“ czimü munkája. Ugyanekkor állami ösztöndíjjal külföldi utazást tett, Gráczban irta a Calcituba polymorpha ez. munkáját, mely 1883 -ban a bécsi tudományos akadémia kiadásában jelent meg. 1883. őszén a franczia államnak a Földközi tenger partján Vilié- francbe sur Merben felállított tengeri zoológia stációján dolgozott s itt irta adatok a „Gre- garinák ismeretéhez“ ez. művét, mely 1886-ban az akadémia kiadványaiban látott napvilágot. A kilenczvenes évek elején Tolnavár- megye fillokszera biztosa lett, több szőlészeti és a tilloxera vésszel foglalkozó füzetet irt, s nagyobb szőlészeti tanulmány utakat tett Francziaországba, a hol egy alkalommal veszedelmes kalandja volt a rendőrséggel, kémnek nézték, letartóztatták s csak nagy utánjárással tudott szabadulni. Mint filoxera biztos nagy barátja volt a szénkénegezési rendszernek. Tolnából aztán Somogyvárme- gyébe ment főlevéltárnoknak, de azóta is többször megfordult Szekszárdon, hol a bohém természetű, jókedvű, szellemes embert nagyon sokat kedvelték és szerették. Még itt, vagy talán már korábban megkapta a tüdővészt, de Afrika forró levegője többször vissza adta életét, melynek mostani kialuvása nemcsak határozottan kár a hazai tudományra, de nagyszámú barátaira is igazán fájdalmas. Az elhunytat neje Szalay Elza (Szalay Fruzina az ismert költőnő testvére) és két leánykája gyászolja; Koboz István a Somogy ez. lap szerkesztője, a magyar vidéki hirlapirás érdemes úttörője pedig egyetlen fiát siratja az elhunytban. A halottat sírjáig elkisérő általános szeretet s kartársainak hozzá való törhetetlen ragaszkodása enyhitse az ő mély szülei fájdalmát s hozzá tartozóinak keservét. Triebler Ilmát ezt a közjótékonyság terén fáradhatatlan urhölgyet a szekszárdi róm. kath. ovoda és gyermekmenhely egyesület ügybuzgó alelnökét súlyos csapás érte. Testvére Triebler Mária özv. Miihr Istvánná úrnő életének 63-ik évében elhunyrt Bárán- don. Az elhunytat e hó 22-én nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. Számos rokonon kívül gyászolják gyermekei: István, nejével Pilich Máriával és gyermeke: Stefánia, Rerta férjével Tanács Gyulával és gyermeke : Pál, Gyula, Berta, János, István és Jenő. Testvérei: özv. Vlachovics Szilárdné, Triebler Paulina, Dr. Pongrácz Sándorné, Triebler Hermina, Triebler Hermina, Triebler Ilma. Özzegy ráczkevei Eötvös Józsefné, született Hoffman Erzsébet úrnő 1905 julius 20-án 75 ik évében elhunyt Dunaföldváron. Temetése 22-én volt. Kiterjedt rokonság gyászolja. Engel Dániel 1848/49-iki honvéd életének 78-ik évében Pakson elhunyt folyó hó 19-én. Zemetése 20-án d. u. 2 órakor ment végbe. Nagy számú rokonság gyászolja. r Paks. Sétatér a paksi Dunaparton. A Duna- parton nagyban hozzáfogtak a sétatér meg- j alkotásához, padokkal látták el, s a parti kerttulajdonosok önként ajánlottak fel és i adtak helyet, hogy a sétatér nagyobb legyen, j Simontornya. Gyermek - menliely Simontornyán. Simontornyai tudósítónk írja: dr. GobbiGyula, a pécsi állami gyermekmenház orvos-igaz gatója, folyó hó 23-án Simontornyán járt egy — ott létesítendő — gyermektelep ügyében. Igen szép és tanulságos előadás keretében ismertette a gyermekmenedékházak és telepek czélját, szivrehatóan ecsetelte a men- házakban nevelt árvagyermekek sorsát, a mi a nagy számú hallgatóságra látható benyomást tett. Azt hisszük, hogy dr. Gobbi fáradozásának meg lesz a sikere és a gyermektelep létrejöttét Simontornya jó szivü családjai elő fogják segíteni. CSARNOKAthen. Irta: Zsigmond János. (Folytatás és vége.) Az Olympeion. Az Akropolis másik oldalán volt az olympiai Zeusnak fenséges és óriási méretű temploma, melyről Livius azt mondja, hogy „az egész földön az egyetlen nagy templom, mely az isten nagyságának megfelelő.“ — Tervezője Cossutius műépítész volt, aki Kr. e. második század közepe táján befejezte annak épitését. Hossza 107 és V2 méter, szélessége 41 méter volt, tehát az ephesusi és selinusi templomok mellett a legnagyobb görög pogány templom, amiről az utóvilágnak tudomása van. Összesen 104 korinthusi oszlopa volt 17-25 méter magasságú és majdnem 2 méter átmérővel. A gyönyörű oszlopokból 15 ma is fenáll, méltó bámulatára az utóvilágnak. Szépségét az is eléggé jelzi, hogy a megmaradt oszlopok pentelikusi fehér márványból valók és óriási méreteikkel ma is bámulatra ragadják a szemlélőt. Az Olympeionhoz egy diadalkapu vezetett, melyet Hadrianus í-ómai császár emlékére emeltek, aki Athénnek nagy barátja és jótevője volt. Ez a kapu máig is fenáll és korinthusi oszlopainak maradványai és egyéb díszei máig is elég ép állapotban vannak. Hadrianus kapujától egy utczán át jutunk a Lysikrates-emlékhez, mely Lysikra- tesnek a dionysusi versenyeken nyert győzelmének emlékére állíttatott. Kerek, kápolna- szerű emlék ez s egyszersmind a legrégibb korinthusi stylusban készült műemlék. Szerencsés fenmaradását annak a körülménynek köszönheti, hogy a 19-dik századig a franczia kapuczinus zárda könyvtárhelyiségül használta. Ma már nagy gonddal őrzik és vasrácscsal vették körül. Ha a Dionysos-szinház szellemileg gyönyörködtette a művelt athéni közönséget, akkor a testi ügyességbon való gyönyörködtetésre szolgált az u. n. Stadion. Ennek első megalapítója Lykurgus szónok és államférfiu volt 330 körül Kr. e. Később a már említett dúsgazdag Herodes Atticus az összes kőpadokat pentelikosi fehér márványból pótolta, ami aztán jóformán ki is merítette a Pen telikos hegy márványbányáit. Az Odeion mellett a Stadion az a mű, mely a bőkezűen adakozó Herodes Atticus- nak a legnagyobb hírnevet biztosította. Itt is temette el az athéni nép az ő nagy jótevőjét. A Stadion nagysága és nézőterének magassága által impozáns benyomást gyakorol a szemlélőre, főleg mióta a gazdag márványékesség egy Awerof nevű görög költségén a meglévő romok alapján egészen folujittatott. így fölujitva minden esetre többet mutat a szemnek, mintha romjaiban és töredékeiben meghagyták volna, de viszont nem kelti azt a hatást, mint keltené, ha a maga eredetiségében volna még mindig. így egy szépen fólujitott régi műemlékkel van dolgunk, de nem egy kegyeletet érdemlő klasszikus emlékkel. Valószínű, hogy ha majd akad egy másik bőkezű Meczaenas, akkor a Dionysios-szinházra fog kerülni a sor, amely még inkább megérdemelné, már eredeti magas rendeltetésénél fogva is, hogy visszaállítsák eredeti jó állapotába. A versenypályának hossza 204 méter, szélessége 3336 méter. A nézőközönség úgy a régi, mint a felújított Stadionban 50 ezerig emelkedhetett. Az ülőhelyek meg vannak számozva alulról egészen föl a legmagasabban fekvő helyekig. Jóllehet a Parthenon romjai sokkal nagyobbszerü építkezést mutatnak, jóllehet az Erechteion fekvés és ékesség tekintetében tetszetősebbnek tűnik fel, mégis az a hatás, mit a Theseus-templom reánk gyakorol az épületen található vésések erős elevensége által, a régi pentelikosi márvány aranybarna színe által és főleg a két évezred viharait átélt épület romlatlan épsége áltál, az a hatás rendkívüli. Csodák csodájának mondható, hogy a Kr. előtti 421-ben épült templom ma is egészen ép állapotban van. Az épület hossza 3185 méter. Mindkét oldalán összesen 29 dór oszlop látható, melyek valamivel karcsúbbak, mint a Parthenon oszlopai. A tenyplomot valamikor a keresztény korban átalakították keresztény templommá, amikor sok díszétől megfosztották. Jelenleg nincsen meg a keresztény templom jellege és igy a maga eredeti rendeltetésének van átadva újra. A keleti homlokzaton levő dombormü-faragvá- nyok, melyek Herkules 10 hőstettét ábrázolták, majdnem a felismerhetetlenségig el vannak rongálva. Hasonlóképen Theseusnak 8 hőstette is ábrázolva van, de szintén alig fölismerhető formában. A festészetnek azonban még a nyomai sem találhatók meg már. Különben a templomnak van felügyelője, aki az idegenek számára megnyitja a templomnak — természetesen modernizált — ajtait és magyarázatokkal is szolgál. Az ó~kot*i temető. A régi Athen főkapuja előtt, az u. n. Dipylon előtt volt az ó-kori Athen temetkezési helye. Ez az egyetlen temető, mely az ó-görög világból fenmaradt. A kisebb sirköveket és egyéb emlékeket az athéni múzeumba vitték, a nagyobbakat azonban, melyek az idő viszontagságainak ellen tudnak állani, meghagyták eredeti helyén. A föliratok ma is olvashatók és * akárhány a Kr. előtti V. IV. századbeli elhunytról számol be. Többi közt az ifjabb Alkibiades Hipparete nevű leányának márvány síremléke, vagy egy Dexileos nevű hires lovasé, aki a Kr. előtti 394-ben a Korinthus melletti lovascsatában kitüntette magát. A Kr. előtti 4-ik századból való az Agathon család síremléke, rajta feleségének, Korallionnak domborművű képe egy családi jelenet közepette : az asszony jobbjával férjének kezét fogja, baljával annak karjába kapaszkodik, mögöttük egy szakálas férfi és egy ifjú. Bizonyára az egymástól örökre való elbucsuzás jelenetét akarja ez ábrázolni. A figyelmet messziről magára vonja egy hatalmas szobor, bikát ábrázolva, mely egy siremlék tetején áll. Egyik legszebb siremlék, sőt talán valameny- nyi közt a legszebb egy Hegeso nevű asz- szonyé a Kr. előtti 4-ik századból. Egy magát szolganője segítségével eziezomázó szép asz- szonyt ábrázol a síremléken levő dombormű. A szelek tonnya. Ez is azok közé az emlékek közé tartozik, melyek két évezred viharát szerencsésen túlélték. Nem is mint kiváló műemlék érdemel ez emlitést, hiszen oszlopfői is, melyek közelében hevernek, nem árulnak el valami magasabb művészetet; de az a körülmény, hogy a Kr. e. I. századból eredve, aránylag ilyen jó állapotban fenmaradt, már maga nem csekély érdekességet kölcsönöz az egésznek. Nyolczszögletü épület ez, 8 méter átmérővel és 13 méter magassággal. A „szelek tornya“ elnevezést onnan nyerte, hogy a 8 falának mindegyikén az illető égirányból jövő szelek vannak domborművön ábrázolva. Például a Borreas nevű szél egy morgó és melegen öltözött öreg ember alakjában van ábrázolva, az Eurus szelet, mely rendesen esőt hozott, egy esőköpenybe burkolt öreg ember ábrázolja; a Zephirost egy szép iíju ábrázolja lobogó ruhával, melyből virágok hullanak. — Mind a nyolez dombormű alatt láthatók a napóra nyomai. Éjjel a napórát vízióra helyettesitette, melynek a nyomai szintén láthatók. Amig az épület
