Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-29 / 30. szám
KÖZÉRDEK 3 1905. julius 29. nyerni akarnak, ezt sokáig megsínyli a kisgazda, ha még perre nem is kerül a dolog közte és a parcellázó között. Nincs meg sokszor az ehhez szükségelt szakértelem sem a vállalkozókban, a mi azután nagy zavart és újra pert okoz. Azonkívül, ha már tényleg országos a baj, egységes terv szerint nagyobb haszonnal lehetne a telepítést és parcellázást keresztülvinni. Itt már tekintettel kellene lenni az egész ország népesedési és műveltségi viszonyaira, különösen arra, hogy a magyarság ügyének minél nagyobb előnyére történjék minden ; továbbá, hogy a forgalom útjához, a vasutakhoz és a nagy folyókhoz minél közelebb helyeztessenek el a telepitvények. Hogy csak egy példát mondjak, a Duna és Dráva mentén azon a sok alapítványi és egyéb nagybirtokon hány város alapját lehetne, kellene is már egyszer leraknunk. Ki kell terjeszteni a telepítés czéljára is az állam kisajátítási jogát, hogy ebben a nagy feladatban mi se álljon az állami tevékenység útjában, s akkor nem kell félnünk, hogy idegen kézre kerül a haza földje, akkor visszaszerezhetjük azt is, a mi elveszett: a földből is, a vérből is. Még most nem késő. Addig pedig mozduljon meg az egész hazai társadalom, adakozzunk, teremtsünk alapot elszakadt véreink, azon magyar ki- vándorlottak hazaszállitására, kiknek a dolláros uj világban nem sikerül annyit meg- takaritaniok, hogy az utazás költségeit fedezhetnék. De egyúttal készítsünk a hazatérők számára itthon jobb otthont, jobb világot, mint a minőben eddig volt részük s ne hagyjuk közülünk kikergetni a saját fajunkat, mert ha megritkul a sor, bizony könnyen elseper az áradat. Dr. Csizmadia Géza. A vadászat és a hazai ipar Most, hogy nemsokára megkezdődik a vadászat, alkalomszerűnek tetszik némely dologról megemlékezni, a mely a magyar ipar fejlődésére is vonatkozik. Különösen a vadászati fölszerelésekről van szó, a melyeket nem itthon, hanem Austriából és a külföldről szokás beszerezni. Magyarországon igen sokan űzik a vadászat nemes sportját, s a vadászati fölszerelésekben igen nagy szükség mutatkozik. A vadászathoz sok drága eszköz egymástól megválva, a nő azt kérdezte a férfitől: mikor látlak ismét, édes? — Megüzenem — válaszolt a férfi s távolabb legelő lovához sietett s arra felpattanva, elvágtatott. És másnap már valami uj ékszer volt András feleségén. — És aztán kit ismertél meg ? — kérdé valaki az esetet elbeszélő baktert. — Az Annát megismertem — felelt a bakter. Nem hiába van mindig az öreg Keselyűével, az is olyan boszorkány lesz, mint emez. — Még sem félsz tőle ? — Félek én mind a kettőtől. De ha nem tudok hallgatni. Egész éjjel a kutyákkal beszélhetnék, ha azok tudnának az én nyelvemen, nappal meg aludnom kell, hát csak akkor beszélek, ha hozzájutok. — És aztán olyankor hazudik kend! — szólt közbe egy hang. A pár ember szétugrott. Hátuk mögül került elő Anna, meg az öreg Keselyűé. A bakter keresztet vetett. — Vigyázzon kend Bakajtós Gábor! — szólt a menyecske, mintha hallotta volna, mit beszélt. — Hihihi! — nevetett az öreg Keselyné, ha lu volna, már rég agyonverték volna. Aztán tovább mentek. A vén Bakajtós sem mert többet les- kelődni, de elég volt az ahhoz, hogy Annát együtt emlegessék Keselynével, a vén boszorkánynyal. Ebben a zavargó időben sok volt a betyár, a kik még katonai czimeket is használtak. Mintha a labanczok, vagy kuruczok szükséges, és ezeket az eszközöket leginkább Austriából szerezik be. Most már körülbelül ott vagyunk, hogy itthon nem is lehet beszerezni, mert a külföldi áru annyira elárasztotta a magyar piaczot, hogy a magyar termékek teljesen kiszorultak. Gondoljunk csak a puskamüvesekre, a kik néhány évtizeddel ezelőtt még meglehetősen szép számmal voltak, ma már alig van egy-kettő, s ezeknek sincs más dolguk, mint a berozsdásodott puskák kitisztítása, vagy az eltörött részeknek pótlása. Mert bizony az Austriából beszerezett puskák legnagyobb része csak szemre van kiállítva. Néhány heti használat után kezd a puska szerkezete lötyögni, letörik a kakasa, eltörnek a csavarok, szóval a drága puska rövid idő alatt tönkre megy, s megint újat kell venni méregdrágán. De abban az esetben is, ha az Austriából szállított fegyverek mind jók volnának, érthetetlen a magyar vadászok közönyössége a magyar ipartermékek iránt. Azt lehet mondani, alig van valakiben érzék, hogy a magyar fegyver ipar föllenditésére gondoljon, s minden lelkiismeret furdalás nélkül küldik pénzüket Aus- triába. De nemcsak a puskákról lehet szó. Egyéb fölszerelések, egyéb vadászati eszközök is külföldiek. Élismerjük, hogy sok dolgot itthon nem is gyártanak, s igy itthon be sem szerezhetők. És ez megint csak a magyar élhetetlenségre vall, hogy nem akarja vagy nem tudja meglátni azokat a módokat, a melyek megélhetést, esetleg meggazdagodást nyújtanak. Természetesen első sorban a közönség a hibás, a mely belenyugszik a rossz állapotokba, és nem mozog, nem követel, hogy pénzéért lehetőleg itthon gyártott és magyar kezektől készített dolgokat kapjon. A vadászathoz szükséges eszközök előállításához a szükséges anyag Magyarországon is megvan — itt terem. A gyár létesítéséhez még nagy üzleti szellem som kellene, hiszen nem a külföld részére, hanem a magunk számára termelnénk a vadászfegyvert. A vállalkozás föltétlenül sikerrel járna, ha jó árut tudnánk előállítani. És miért ne tudnánk jó árut előállítani ? A puskaporgyártást is lehetne a törvényhozás utján szabályozni, vagy pedig szabad puskaporkészitést engedélyezni, mint pl. Angliában. Ha pedig e nagy haszonnal járó vállalatra magánosok nem vállalkoznak, nem mernek vállalkozni, vájjon miért nem vállalkozik az állam ? bocsátották volna ki őket, hogy bizonyos helyeken növeljék a félelmet, rabolhassanak. Legveszedelmesebb volt Villám Dani, a ki úgy adta ki magát, mint a kuruczok kergető csapata. Rajta volt is valami egyenruha féle, de a mi (már t. i. a ruha) hozzávaló tartozandóságát még a mai szakértők sem tudnák meghatározni. Rabolt ez mindenfelé, tekintet nélkül kurucz vagy labanczra. Vármegyék tűztek ki dijat a fejére, de nem tudtak hozzáférkőzni. Nem sokan voltak a rablók, de jól összetartottak. Egy este a kis Szántód utczáján lovak csörtetése hallatszott s hangos káromkodó kiáltások. András még nem feküdt le s kapujá- | ban állott. Messziről hallatszott a lovak patáinak zaja. Villámsebességgel száguldott el mellette ! vagy négy ember s nemsokára megjelentek ; az üldözők. Vagy 12 pandúr. András előtt megálltak. — Látott kend erre futni embereket? — Láttam. — Nem ismerte őket ? — Nem. — Pedig ebbe a faluba valók. Azt megtudtuk a beszédjükből. Itt vártak rájuk, vagy legalább valamelyikre. — Az lehet. — Hát kend miért áll kint ? — Hallottam a lármát. — Más még nem jött ki. Talán kend j is vái't valakit ? — Ha vártam is, a feleségemet vártam. | Ekkor megjelent háta mögött Anna ! sápadtan, remegve. — Ahá! — szólt a vezető nem ez a j kend felesége? Halálos vétek tétlenül szemlélni, hogy sok millió megy igy veszendőbe; s ezzel a biztos sikert Ígérő vállalattal nemcsak a közjólétet lehetne emelni, hanem uj iparágat is teremtenénk, s ezzel számtalan munkás kéz biztos keresethez jutna. De kétségkívül a magyar vadászok tehetnének legtöbbet a kérdésnek folytonos napirenden tartásával és hangos követeléssel. Gyufát, az igaz, már nem igen veszünk mást, mint magyart (?), miért ne lehetne hazafias fölbuzdulásunkat egyéb iparágakra is kiterjeszteni. Ha a közvélemény folytonosan követelni fogja a magyar ipartermékeket, talán könnyebben felbuzdulnak a vállalkozók, s talán lehet remélnünk olyan ipartermékek meghonositására, a melyek itthon is biztos megélhetést nyújtanak. Ez áll különösen a vadászati fölszerelések készítésére vonatkozólag. De addig is, mig ez a bizonyos, most csak képzeletben lévő gyár létesül, addig is ajánlatos, hogy a vadász urak fegyverüket kitisztítás és javítás végett ne Austriába, hanem hazai puskamüvesekhez küldjék, a kik bizonyára megcsinálják úgy, mint a bécsiek és tiroliak. Van hála Istennek Budapesten is több megbízható puskaműves (pl. a német nevű Kimer), a kik meg tudnak felelni a követelményeknek, s a magyar pénz egy kis része legalább itthon marad. Szociológia az iskolában.* Irta: Dr. Pap Tibor. I. Az emberi társadalom tudománya, a szociológia oly nagy arányú fejlődésnek indult a legutóbbi két évtized alatt, a minőre a tudományok történetében nem találunk példát. A tudományos világ, mintha évszázadok mulasztásait egyszerre akarná helyre pótolni, mohó tudásvágygyal adta magát a társadalmi élet törvényeinek kutatására. És ezek a kutatások egy csodás világot * Most, hogy a kegyelet és lelkesedés a Simontsits könyvtárt megalapította, dr. Pap Tibor úrnak a máramarosszigeti jogakadémia igazgatójának, Máramarossziget város volt polgármesterének szívességéből czélszerünek találjuk ezt a magvas tanulmányt közölni. A sociologia fejlődéséről és anyagáról nyer itt az olvasó alapos tájékozást és áttekintést. A szerk. András meglepetten nézett nejére, a ki a kert felől jött. — Hát te hol voltál ? . . . Igen ez a feleségem. — Úgy, akkor kend mást várt. Menjünk csak be. András nyugodtan ment elől s világot gyújtott. Bent a pandúr vezető valami személy- leirásokat vett elő s hol azokat, hol Andrást nézegette. E közben mind nagyobb szemeket meresztett s emberei közé bújva, azoknak kezdett magyarázgatni, a kik helyeselték s közre fogták Andrást. — Kend maga Villám Dani, — tört ki a pandúr vezetőből a sejtelem — kend ármányos ember, adja meg magát. András előbb tréfára vette a dolgot, de aztán megharagudott. — De ez már istentelenség! — A’ bion a mit te csináltál. Talpra fiuk, — s engedte, hogy nélküle gyűrjék le az ellenkező tárogatóst. — Majd én Bercsényivel fogok beszélni, — kiabált András. — Jól van, jól. De hát az csak nem lehet, hogy két ember legyen a világon, a kinek mindene egyforma legyen. Fekete haj, bajusz, kék szeme, sas orr, apró fogak s a bal halántékon babnagyságu auyajegy. — Még csak az kellene, hogy a felesége is egy legyen. Hátul az asszony csendesen kaczagott erre a megjegyzésre. — Folytatjuk. —
