Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-29 / 30. szám
4 KÖZÉRDEK 1905. julius 29. tárnak fel az emberi elme előtt, mely mámoros lesz a vágytól, hatolni mindig mélyebbre és a való világ megfigyeléséből vont következtetésekkel bevilágítani a társadalmi élet rejtett titkaiba. A statisztika óriási lendületet vett, s az általa szerzett megfigyelések eddig alig sejtett társadalmi törvények és erőhatások megközelítését teszik lehetővé. A társadalmi élet tudománya, a szociológia nagyon régi és mégis egészen uj tudomány. Régi annyiban, mert alapvető igazságai már a legrégibb időben ismeretesek voltak, s mióta az emberek általában tudományokkal foglalkoznak, — foglalkoztak a társadalmi élet törvényeinek kutatásával is. Ámde a szociológia mint tudomány, a régiek előtt nem volt ismeretes, egyszerűen azért, mert az emberi társadalom fogalmát kizárólag ennek legfejlettebb alakzatában, az államban látták megtestesülve, csak ezt tették megfigyelés tárgyává, s igy az ember szociális élete és működése csakis az államtudományok keretében nyert tudományos méltatást. A társadalom fogalmát teljesen az államé absorbeálta, s a tudományos vizsgálódás tárgyát csakis az államélet jelenségei képezték. A szociológiát mint önálló tudományt, jobban mondva tudományszakot csak a legújabb időben művelik, csak mióta az emberek kezdenek arra az évszázadokon át fel nem ismert igazságra reájönni, hogy az államnak a társadalmat alárendelni, vagy a kettőt egymással szembeállítani nem lehet, — s hogy az állam nem egyéb, mint társadalomnak egy formája, egy alkotása, a társadalmi életnek egy szükségszerű folyománya. Ma már tudjuk, hogy a társadalom teremti meg szükségszerűen az államot, és rendezi be azt a saját közfelfogása szerint s igy nem a társadalom fejlődése függ az államtól, de épen megfordítva. A nagy pozitivista filozófus, Auguste Comte volt az első, aki e nagy igazságokat felismerve, az emberi társadalom fejlődési törvényeivel önállóan foglalkozott, illetőleg e tekintetben a vizsgálódás helyes irányát megjelölte. — A „szociológia“ szót is ő használta először azon tudomány elnevezésül, melynek feladatát az emberi társadalom szervezetének és fejlődési törvényeinek kutatása képezi. Magát a szociológia tudományát azonban Herbert Spencer önállósította azzal, hogy az emheri társadalomnak mint a szerves világ magasabb alakulatának fejlődési törvényeit természettudományi alapon kezdte vizsgálni és magyarázni. Azon az alapon, a melyet a természeti világban Darwin és követői emeltek tudományos igazsággá. Ma tehát a társadalmi élet gazdag változatosságban megnyilatkozó tüneményeit az ember természetéből igyekeznek levezetni, s a causalitás törvénye szerint természeti, ille tőleg tapasztalati alapon magyarázni. S ez a munka napjainkban lázasan folyik. A nagy angol filozófus még megérhette eszméi diadalát. A sociológiának száz meg száz hivatott munkása igyekszik azon, hogy az emberiség életét és fejlődését legközvetlenebbül vizsgáló tudomány igazságait megvilágítsa s egy-egy követ vigyen e tudomány hatalmas arányokban emelkedő épületéhez. A társadalmi élet Newtonja immár megvetette az alapot, s nekünk a sociológia szerény napszámosainak meg van adva a mód, hogy azon építhessünk tovább. Azt mondhatnám, ha nem volna frivol kifejezés, — bogy a szociológia divatba jött. Talán előérzete van az emberiségnek, hogy a társadalom tudomány terén is oly nagyszerű vívmányokat fog majd elérni, mint a természettudományoknál. S ha a XIX-ik századot a technika és természettudományok óriási fejlődése jellemzi, úgy az eddigiek után Ítélve a XX-ik századnak a társadalmi tudomány fejlődése fogja jellegét megadni Ámde még ez idő szerint e hatalmas tudomány fejlődésének csak a kezdetén vagyunk, 8 nagyarányú viták folynak még a tudomány általános körvonalainak, a társadalom természetének és a szociológia tárgyának megállapitása körül is. Feltárult előttünk a társadalom tudomány sik tengere a maga egész nagyszerűségében, de a mélységek még kimérve nincsenek, s a partokat még nem igen látjuk. A tudomány lényege feletti vitákban már feltűnnek az egyes részek halvány körvonalai, — de nagyon bizonytalanul. Az óriási anyagról kezd már sejtelmünk lenni, de az egyes részek összefüggése, tagozódása, még ismeretlen előttünk. II. Minden tudománynak a rendszer adja meg az alapját. Ez képezi a tudomány ösz- szetartó gerinezét, s a biztos Útmutatót a tudományos ismeretek tömkelegében. Rendszer nélkül bármi nagyot, maradandót alkotunk is a tudomány terén, az nélkülözni fogja az egységet és biztosságot. Rendszer nélkül nem lesz az anyag áttekinthető, és nem lehet kijelölni a helyet, melyet az illető tudomány az ismeretek óriási világában elfoglalni hivatva van. Azzal, hogy valamely tudomány tár gyának egyes részeit felsoroljuk, még nem alkottuk meg a tudomány rendszerét. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a tudomány anyaga legalább megközelítőleg körülhatárolva legyen, s az egyes részek logikai összefüggéssel bírjanak egymás között. A rendszernek nemcsak felölelni, de systema- tice csoportosítani is kell a tudomány anyagát. Igaz, hogy a rendszer csak külső keret, melynek formáiból a folyton fejlődő tudomány igazságai olykor kiduzzadnak, s áttörnek a Iegszilárdabban megalapított korlátokon is. Sőt az is megesik, hogy egészen halomra döntik a leggondosabban megállapított tudományos rendszert is. Ezekből azonban nem az következik, hogy rendszerre szükség nincs, hanem az, hogy az elavult rendszer helyett újat kell i lkotni, a mikor arra szükség van. Olyan a rendszer a tudományban, mint a ruha az ember testén. Szükségből foltozgathatjuk ugyan egy ideig, de ha egyszer elavult az, vagy kinőttük, újat kell csináltatni. De azért az eldobott réginek a formái, melyek egykor jónak bizonyultak, fognak irányadóul szolgálni az uj elkészítésénél is. A szociológiának ma még általánosan elfogadott rendszere nincs. Miveljük a tudományt, kutatjuk annak igazságait, gyűjtjük az adatokat lázas munkával, hogy absolut érvényű törvényeket vezessünk le azokból, de az egész tudománynak rendszere még nincs megalkotva. Hogyan is lehetne ez, a mikor a tudományos világ magával az óriási anyaggal sincs még tisztában. Ismerünk ugyan már nagyon figyelemreméltó és tudományos értékkel biró kísérleteket a szociológia rendszerének megállapítására. Schaffte: „Bau und Leben des socialen Körpers“ czimü nagy munkájában először próbál adni egy általános szociológiai rendszert, bár az rendkivül nehézkes és nehezen áttekinthető. Újabban Achelis, majd Ratzenhofer, Carey, Lilienfeld, Zenker, Eisler, legújabban pedig Gumplowicz igyekeznek a szociológia anyagát többé kevésbbé kimerítő módon csoportosítani, sőt a szociológiai kérdések e csoportositása magánál a nagymesternél Spencernél is feltalálható. Mind- azáltal eltekintve attól, hogy e rendszerek egymástól alapjukban is különböznek, jóllehet egy későbbi rendszer megalkotására rendkivül becses anyagot szolgáltatnak, — ezek mindenike távol áll még attól, hogy belőlük egy rendszeres szociológiai kézikönyv tömöríthető legyen. A szociológia rendszere még megalkotásra, a szociológia kézikönyve még megírásra vár. Addig pedig, a mig ez a rendszer megalkotva, s e kézikönyv megírva nincs, a szociológiát lehet ugyan tudományosan művelni, sőt lehet abból előadásokat is tartani, de a szociológiát tanitani, különösen iskolában tanitani, nem. Alig csalódom tehát, ha éppen a megfelelő rendszer hiányában keresem az okát annak a körülménynek, hogy a szociológia mint tudomány, az egyetemen és a felső iskolákban még most sem foglalta el méltó helyét. Hogy tehát a szociológia a tudományok hierarchiájában a maga méltó helyét biztosíthassa, mindenekelőtt annak rendszerét kell megalkotni, hogy annak alapján a tudomány kézikönyvét megirni lehessen. Hogy e feladat megoldása minő óriási nehézségekkel jár, azt épen a szociológia művelői tudják legjobban. Bármit próbáljunk is tehát e téren alkotni, az okvetlenül többé- kevésbbé kétes értékű kísérlet marad. Ebből azonban nem következik az, hogy a feladat megoldását meg se próbáljuk, mert hiszen kezdeni mégis csak kell a dolgot. Lehet, hogy számos erre irányuló kísérlet meddő és értéktelen marad, de az is lehet, hogy a sok kisérlet között majd akad olyan is, a melyet minden gyarlósága daczára mégis fel lehet majd a jövő alkotásoknál használni. Egy ilyen kisérlet az, amelyet az alábbiakban nyújtani óhajtok. Mielőtt azonban szociológiai rendszeremet ismertetném, szükségesnek tartom, hogy pár szóval annak előzményeivel is foglalkozzam. A szociológia tanításáról az iskolákban, különösen miná- lunk Magyarországon kivánok még röviden egyet-mást elmondani. — Folytatjuk. — Sárgult lapok Tolnavármegye történetéből. Tolnavármegye teknősbékái. Tolnavármegyét ezelőtt kétszáz évvel nagyon terhelték a különböző ingyenes szolgáltatásokkal, különösen katonai ügyekben, melyek napirenden voltak. A vármegye urai, hogy a terhes szolgáltatásokat enyhíthessék s azok egyrészét úgy a maguk, mint különösen a szegény adózó nép vállairól levehessék, gyakorta kedveskedtek eggyel-mással az ország és a vármegye élén álló főuraknak, hajlandóságaik megnyerésére. Ilyen kedveskedő érdekes ajándékozást örökített meg a vármegyének 1717, október 2-án felvett jegyzőkönyve, mely szerint az azon napon tartott vármegyei nagygyűlés alkalmával egyéb nevezetes vármegyei ügyek elintézése között elhatározták azt is, hogy: A vármegye adószedője Tuharics, magá oz nevén bt) forintokat, ezen pénzen öcsényben vegyen 30 darab tekenősbékát gróf Pálffy Miklós nádor, gróf Hunyadi kir. udvari kanczellár és gróf Nesselródt pécsi püspök, mint a vármegye főispánja részére. Tudvalevőleg a régi időben a főúri házaknak különösen kedvelt, inyencz eledele volt a tekenősbéka, melyet különféle módon készítettek el. Vármegyénk területén ez idő szerint az édesvízi tekenősbéka csupán Medina határában tenyészik még. Érdekes adat ez nemcsak kortörténeti szempontból, hanem Sárközünkre nézve is. Minő vizközi állapot lehetett valamikor például csak Ocsény határában is — a hol tekenősbékákat fogdoztak, még pedig tekintve a fentebb megörökitett ősszeget, — egy darabra 1 frt. 30 krt számítva, ami az akkori időben legalább is felért mai öt korona összeggel — bizony elég hatalmas édesvízi tekenősbékák tenyészhettek a sárközi vizekben, ha a fogdozóiknak egy darabért 1 frt. 30 krajezárt vesztegetett a tekintetes vár- megye. VÁRMEGYE. Tolnavármegye nyári közgyűlése. Tolnavármegye szokásos nyári közgyűlését f. évi aug. 10-én tartja meg. Az állandó választmány az azelőtt való napon, aug. 9-én ülésezik. A vármegyei közgyűlés iránt általános az érdeklődés, mert ekkor történik meg a vármegyének a politikai kérdésben való s a helyi hírlapokban oly sokat szellőztetett állás- foglalása. A vármegyei utibizottság f. hó 26-án tartott ülést, hogy az állami beruházási kölcsönből kiépítendő közutaknak a miniszteri rendelet értelmében való újabb tervezetét összeállítsa. Az ülésen Dőry Pál alispán elnöklésével rászt vettek : Perczel Dezső, Ko-
