Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-22 / 29. szám

6

1905. julius 22.

A gyönki kir. járásbíróság, miután gondatlanság látszik fennforogni, a kis leány bubáját felbonczoltatta.

— A Dunába fuladt. Guld József tolnai földmives, 12 éves Anna nevű leánykája f. bó 14-én Domborinál egy teher hajóról a partra vezető deszkán játszadozva a Dunába esett. Egy hajós nyomban utána ugrott, de szerencsétlenül, mert ugrás közben a lábát megütötte s igy a kis lányt megmentenie nem sikerült. Hosszas keresés után a lánykát csak folyó hó 18-án fogták ki.

— Gyilkossá]. Folyó bó 11-én Szabó Józsefné sztil.Kapronczay Annadunaföldvári lakost megfojtották. A gyanú fiára háramlik. A bírói vizsgálat folyamatban van, az itteni csendőrség az erőszakos halál előidézőjekónt, fentnevezettnek fiát, — ki már több Ízben fenyegette a szerencsétlen anyát, — letartóztatta.

— TŰZ. Simonmajor községben a báró Dräsche Richárd birtokához tartozó búza- földön egy 20 csomóból álló keperakás az j aratók valamelyike által eldobott égő taplótól 1 meggyuladt és leégett.

— Aratósztrájk. Döry Frigyes paradicsom-pusztai tulajdonos arató munkásai f. bó 19-én megtagadták a munka folytatását, azon okból, hogy nem dolgozhatnak 30-an 50 helyett, t. i. 50 munkás volt fogadva, de 20 kivándorolt. Ezek helyett hoztak ugyan román munkásokat, kik azonban tudvalevőleg j nem sokat érnek; de nem pótolhatták a felfogadott, kivándorolt munkásokat. Így történt, hogy a meglevők vonakodtak a reájuk eső részen felül dolgozni. Julius 20-án a Szentiványi fő- és fíechi szolgabiró által tartott helyszíni tárgyaláson azonban a kedélyek lelohadtak és méltányos feltételek mellett folytatják az aratást, a mi immár vége felé közeledik.

— Fogorvos. Kovács J. a fog és száj- betegségek speczialistája haza érkezett és hétfőn e hó 24-én kezdi meg újból rendeléseit. Lakása Vásártér-utcza, Nikitits féle ház, (a gimnáziummal szemben).

— Elgázolta a vonat. Csibrákon f. hó

19-én a gyorsvonat Ochs Henrikné szül. Müller Évát elgázolta. A bonczolás és nyomozás teljesítésére a gyönki kir. járásbíróság vizsgálóbirája kiszállt, mert valószínűleg gondatlanság esete forog fenn.

— Öngyilkos elmebajos. Id. Nyirati István 84 éves faddi lakos, ki utóbbi időben ! elmezavarban szenvedett, f. hó 16 án a Dunába ugrott s belefuladt. Hulláját másnap a hajnali órákban találta meg a révész.

— Tolvaj cseléd. Király Juli Linka Kálmánnénál volt szolgálatban s a Linkáné- nál albérletben lakó Soltész Bertalan selyemgyári tisztviselő pénztárczájából, melyet az éjjelre az asztalon helyezett el, 10 koronát ellopott s el is vásárolta. A lopást a bíróságnál feljelentették.

— Óralopás. Engel Sándor paksi lakoshoz múlt hó 23-án d. e. az ablakon bemásztak s a szobából egy ezüst órát és 5 korona készpénzt elloptak. Ä gyanú Nováik Józsefné ellen irányult, mert ez aznap ott dolgozott. Novákné a lopást tagadta és a nála megtartott házkutatás sem vezetett eredményre. A múlt héten azonban egy fiatal cselédleány Szmetana András óráshoz egy órát vitt megvételre s mikor ez kérdezte, hogy kié az óra, azt mondta, hogy Novákné adta neki értékesítés végett, a melyről aztán kiderült, hogy Engel Sándortól lopták el.

— A vonat kerekei alatt. F. hó 15-én Tamási és Fornád állomások között a kocsi átjárónál a vonat Tolnai János és Juhász Ferencz tamási lakosokat és Juhász Ferencz kocsiját elütötte. Mindketten rögtön meghaltak, az egyik lónak a gerinczét eltörte, a kocsit pedig apró darabokra tördelte a vonat. A másik ló csak jelentéktelen ütődést szenvedett. A tanuk a vonatvezetőt okozzák a szerencsétlenségért, mert szerintük a jelzést elmulasztotta.

— Verekedés lövöldözéssel. F. hó 16-án Deesen a községi nagykorcsmában táncz- mulatság tartatott, a hol Pere Ferencz és Szarkánál Sándor is megjelentek és Szél István és több társa asztalához ■ ültek. Szél István éjfél tájban a sört öntözni kezdte, a miért Szarkándi Sándor őt figyelmeztette.

KÖZÉRDEK

Szél István erre széket fogott és Szarkándit megütötte vele, majd a többiek is a verekedésbe vegyültek és az utczára kerültek ki, a hol Pere Ferencz hogy társát, Szarkándit megmentse, pisztolyából egy lövést tett, a mely Mozolai Jánost a hátán találta s rajta súlyos sebet ejtett.

Dunaföldváp.

A dunaföldvári uj községház felavatása. Dunaföldvár község ügyeinek vezetése igazán lelkes kezekben vau. Nem hisz szűk, hogy volna még nagyon sok hely az országban, a hol a község jegyzője anuyira szivén viselné a lakosság ügyét, min'; Duna földváron Niefcrgall Nándor, a község érdemes jegyzője. Évek során kisérjük már figyelemmel működését s alig van vármegyei közgyűlés, a hol Dunaföldvár érdekében jelentős újítások ne kerülnének jóváhagyó tárgyalás elé. Többek között Niefergall Nán- nor buzgólkodásának látható eredménye az . az igazán impozáns községháza is, amely csak mostanában készült el s hivatalosan most kerül felavatásra. A községi elöljáróság és az épitkezési bizottság nagy ünnepséggel kívánja felszentelni uj hajlékát s erre vonatkozólag az elöljáróság a meghivót már ki is bocsátotta. É szerint f. hó 29 én adják át rendeltetésének a községházát, a mikor is délután 6 órakor a diszes uj tanácsteremben ünnepélyes képviselőtestületi közgyűlés lesz, este 8 órakor pedig a Stefánia-kertben társas vacsora. A diszgyülésen az ünnepi beszédet Rátkay László országgyűlési képviselő fogja elmondani.

C S A R ft O KDélre.

— Lenau M. —

Eső vonul oda délre,

Szelek zúgnak délfelen,

Hol az ég zeng, messze félre,

Oda délnek húz szivem.

Olt a távol Magyarhonban Bájos falu díszeleg,

Erdőszélen körülzsongva,

Szelíd áldás raji' lebeg.

Faluvégen szép szerényen Meghúzódik kicsi ház,

Annak keskeny szűk ölében Egész szivein ott lanyúz.

Erdőn eredi fáknak lombja A kis házhoz vágyva vágy,

Tetőt, falát körülfogja Bensőséggel minden ág.

S az ablakból ime Lillám Hallgatja lomb sóhaját,

Bús csiiggedés ül a pillán,

Az erdőre nézve út.

És elméje elborulván,

Merengőn elnézdeli,

Mint fut alá a vizhullám S szállnak a fák leveli.

Zuhogva jő, zúgva mennek,

Az áradat, — a szelek És az órák elrebbennek Magányban a lány felelt.

FÖLDES JÁNOS.

Athen.

Irta: Zsigmond János.

(Folytatás )

A Dionysios-szinház.

Mondhatom, alig van maradványa az antik világnak, melyhez több irodalmi és művészeti emlék fűződnék, mint ez. Az ó-kori világ legműveltebb közönsége itt gyönyörködött és itt volt elragadtatva a világ legelső és egyúttal legnagyobb drámairói ma is még örök minta gyanánt tekinthető szinműveinek élvezésétől. Ez a görög világ s vele a müveit világ legrégibh színháza és

itt adták Aischydos, Sophokles, Euripydes és Arisíofanes, a világ első szinműiróinak ma is megcsodált szellemi termékeit. Ezért, ennek a gondolatnak a hatása alatt van megilletődve az idegen, mikor belép abba a színkörbe, mely valaha oly tudós, oly műértő közönséget és oly halhatatlan szerzőket és kiváló előadó színészeket fogadott magába. Re képzeljünk itt a szó modern értelmében vett színházat. Az antik görög világ sokkal praktikusabb és jobb Ízlésű volt és sokkal inkább vezette őket a természetesség, semhogy zárt és tűzveszélyes helyen gyűltek volna össze ezeken akárminő czéljból is.

As; Akropolis szikla-oldalából vannak kivágva a félkörben lépcsőzetesen emelkedő néző helyek Az első sorok, melyekben az ülőhelyek fehér márványból vannak, tiszteleti helyek voltak a különféle istenségek főpapjai és az állam ügyeit vezető u. n. archonok számára. Ma is szépen olvasható, hogy melyik ülőhely volt Dionysios főpapjának szánva és ugyancsak a kilencz archon mindegyikének márvány székei ma is ép állapotban vannak. Kényelmes ülés esik ma is ezeken a székeken és annyi idő után rajuk ülve, különös érzés fogja el az embert. Alig van hely, mely alkalmasabb volna a reflexiókra, mint a szinmüirodalomnak ez a megszentelt helye, ahonnét az egész művelt világ számára mintául szolgáló drámák és vígjátékok kerültek ki Hajdan az egész szinház telve volt szebbnel-szebb szobrokkal ; ezeknek egy része látható csak,, az is durva kezektől megcsonkítva, óriási terjedelméről fogalmat alkothatunk, ha meggondoljuk, hogy a kőpadok tizenhét ezer nézőnek nyújtottak ülőhelyet.

A Dionysios-szinház fölött, egészen az Akropolis szikla-bástyáinak tövében volt Aes- kulapnak, a gyógyító istennek szentelt telep, ahol egy barlangban forrás volt és megvan ma is. Egykor Aeskulap oltára állott a barlangban, de az utókor vallási felfogásának változtával a keresztény korban keresztény kápolnává alakult át. E forrás körül hosszú sorban ma. is láthatók az itt gyógyulást kereső betegek számára készült czellaszerü lakások. Olyan szálloda-féle volt ez, ahol pénzért .akást bérelhetett a gyógyulást kereső.

Aeskulap szent telepe alatt van a dúsgazdag római, Herodes Atticus által emelt Odeion, mely ének- és zene-előadásokra volt szánva. Ez már a keresztény időszámítás második századában épült és eltérőleg a görög színházaktól, tetővel is el volt látva, mint ahogy az épület maradványai világosan mutatják. Az említett dúsgazdag római az athéni nép számára ajándékul építtette.

Az Areopag.

Az Akropolis nyugati oldalán egy másik régi emlékre bukkanunk, mely az ó-korban a legfőbb állami bíráskodás helye volt. E hely neve Areopag. Vagy 15 lépcsőn kell felmenni egy sziklás fensikra, a hol az athéni éltesebb polgárokból álló legfelsőbb bíróság főben járó ügyekben határozott. A görög történelem ismerőinek fülében sokszor csendül meg az Areopag neve, úgy, hogy vele fölösleges is bővebben foglalkoznom. Az ó-kori emlékeken kívül újabb vonatkozású emlék is fűződik e helyhez. Általános nézet ugyanis, hogy szt. Pál apostol itt tartotta 54-ben Kr. u. az apostolok cselekedeteiben is előforduló beszédjét az ismeretlen istenről. | A nemzetek apostolának csodálatos szavai annyira meghatották a pogány athénieket, hogy halomszámra égették el a pogány köny- ; veket és megtagadtál?;, hogy eddigi isteneik helyett az ismeretlen istennek fognak hódolni. Ma már csak az alapfalak romjai jelzik az egykor hires Areopag helyét, de neve és helyének emléke fen fog maradni a legkésőbb időkig.

Az Areopaggal szemben nyugati irány ban mutogatják azt a sziklabarlangot, melyről az a hagyomány maradt fenn, hogy az ártatlanul elitéit nagy filozófusnak, az egy- istenségnek a görögök közt első hirdetőjének, Sokratesnek börtöne volt. Már maga Sokrates emléke is kegyeletessé teszi ezt a helyet, ahol ártatlansága és igazsága érzetében mosolyogva itta ki a méregpoharat.

— Folytatjuk. —