Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-22 / 29. szám
1905. julius 22 KÖZÉRDEK 7 Hazafi Vepay János. Az igriezesek, hegedősök, regősök és lantos Tinódi Sebestyének talán utolsó ir- j magja hunyta le szemeit örök álomra a keresztyén időszámítás huszadik századának ötödik esztendejében. Elment oda, messze a dicső hazába, ahova az előtte járt vándor énekesek költö- zének. Neki már nem volt, mit keresnie ezen a magyar földön; a huszadik század ötödik esztendejében már nem értett meg senkit, nem értette meg senki. A tengerjáró gőzhajók, — kerek világot járó vasutak, — táviró, távbeszélő, magától járó kocsik szédületes világában, mit is keresnél már te jámbor hitű, hiuságos reménységü vándor dalos, holott az utolsó falu legszélső csőszkunyhójában is, az esti tűz világához települt pásztorok a krajczáros újság szemetjei közül turkálhatják ki, nem az ország, hanem a nagy világ összes tudásra érdemes eseményeit. Mit is keresnél már te, az ős magyar hirhordozás utolsó, hűséges, futkozó szolgája itt ezen a magyar földön ? Kérdezhetjük nagy bátorsággal: ki az, aki nem ismerte ezt az országot futosó vándor énekest? melyik falu vagy város az, jó Magyarországban, a melyiknek utczasorán avagy csárdájában meg ne fordult volna Hazafi Veray János magyar nadrágban, ár- valányhajas pörge kalappal, — fokossal kezében és nemzeti szalagból kötött hatalmas bokrétával a mellén ? és szavalt és énekelt utczasarkokon, korcsmák asztalain bámulatos tüdővel s még bámulatosabb rekedt torokkal. Itatták is, etették is, azonkívül krajezárok- kal, fillérekkel megfizették azt a boliókás embert és ő szedte-vette, gyűjtögette a kraj- czárokat. Vájjon kinek és minek? Az a szegény országot futosó ember, lelkének leggyönyörűbb indulatát követte s oda adta a nálánál is szegényebbeknek ; ösz- szerakott krajezárjait jótékony czélokra küldözgette. Kérdezhetik, minek siratom igy el most már néhai jó Verayt? Hogy minek? ime itt következik. Éppen harmincz esztendeje, hogy megismertem. Akkor még tizenötéves veszprémi deák voltam; élveztük az édes szünidőt s késő este majdnem magunk, én és egy jó barátom sétálgattunk a sétatéren. Egyszer csak szemközt jön velünk egy magyar ruhába öltözött uriforma ember két nehéz táskát czipelve s megszólított, hogy nem tudnánk-e neki ajánlani jóravaló magyar vendéglőt, a hol olcsópénzért magyarosan fogadnák. Szívesen ajánlkoztam s elvezettem a hires szentgáli nemesek szintén hires vendég- fogadójába, tudván, hogy ott ilyen magyar nadrágos urat mindig szivesen fogadnak. Másnap reggel úgy nyolez óra tájban távoztam hazulról s amint kiléptem a kapun, az utcza derekán, egy házfal mellett csődületet láttam ; emberek, asszonyok, gyerekek az utczán járó kelők gyülekeztek oda. Mikor oda értem, látom, hogy lobogós iimög ujjban, pitykés mellényben — a mellényen két tenyérnyire való nemzeti kokárdásan, kezében fokossal hadonázva valaki nagy fen- szóval szaval az utcza népének. Nini, magamban, líiszen ez az én tegnap estéli bácsim, akit én a balpárti farkasok ivókuriájába szállásoltam! No ez ugyan furcsa szerzet, akárki légyen ! Hanem azért magam is vettem költeményeiből, rögtönöst tiz darabot és futván futottam velük haza. Rá egy hétre a veszprémi balpárti urak az öreg Táncsics Mdiályt hozták le egy kis lelkesedés keltésért. Nagy vacsorát rendeztek a tiszteletére egy tágas mulatókertben. Részt vett ott mindenki, aki az öreg Táncsicsot még nem ismerte és látni kívánta. Én is ott voltam édes jó atyámmal s hallgattuk az öreg meséit. Hát ím egyszerre csak valami nagy szózat hallik a kertben : Atyámfiái édes magyarok ! én vagyok hazafi Veray János a magyar nemzet népköltője ! De már ekkor fönt állott egy boros üvegekkel teli asztal közepén a magyar népköltő és ... és hát Táncsics ide, Táncsics oda, bizony csak ezt a csodálatos embert hallgatták. így ismertem meg a szegény Verayt | ezelőtt harminczesztendővel. Azóta aztán sokszor találkoztam vele, hol itt- hol amott; legutoljára ezelőtt három vagy négy évvel lát tani Őcsényben. De a régi erőteljes Veray- nak már ekkor csak halavány árnyéka volt. Nagyon megöregedett, — nagyon megkopott, igen berekedt és . . . nagyon közönségesen bizalmassá változott. Első találkozásom idejében valami különös embernek tartottam az én suhancz eszemmel. Olyannak tartottam, akit érdemes meg is nézni, meg is hallgatni; olyan szegény bús magyarnak, a ki hontalan bolyong a hazában. Utóbbra kelve országot futó bolondnak tartottam, akit etetnek, itatnak, hogy mulassanak rajta, — az ország bolondján. Most azonban, — mióta némikép bepillanthattam a magyar népéletbe, — nagyra, nagyobbra tartom néhai jó Veray Jánost, mint valaha is gondoltam volna. Nem volt ő futó bolond, józan, tiszta eszü, arany szivii ember volt. Csupán csak századokkal hátunk mögött hagyott kornak, ily későn kikelt ir- magja volt. Csupán csak születésének és cselekvésének idejét tévesztette el. Ősei ott voltak Attila lakomáin és lxar- ezos dicsőséget zengtek a hősökről, azok nagy csatáiról. Ott voltak Árpád hadai közt sátorról-sátorra járván. Ősei első királyaink alatt falukba telepedtek; mutatja Somogybán Igricz falu, — mutatja vármegyénkben az egykor regölő regősök faluja Regöly. Akkor igriczeseknek, regősöknek hívták őket és sokan voltak, szinte törzs és nemzetségbeliek. Ott volt legkorábbi őse lantos Sebestyénünk, — kit már lantosnak nevezének és ő zengett magyar hadak viadaljairól. Végül megszületett az egyszál késő ivadék, a nemzet népköltője, kinek már nem jutottak har- ezos idők; de még nép sem olyan, amely úgy hallgatta volna, mint őseit szokták; — legalább utolsó éveiben már nem úgy. De még azért benne szemlélhettük, — bár igen halavány világításnál, — az ősi magyar népéletnek, az ősi magyar népszokásnak azon érdekes alakjait, kik hajdan faluról falura, sátorról-sátorra járva a törzseknek, nemzetségeknek, főuraknak és népnek regéltek, meséitek régi csatákról és más a magyar népet érdeklő eseményekről. Ilyenek lehettek vagy legalább ilyTenfélék a magyar nép ősi hirvivői és lelkesítői. Ezért sii’atom el ezt az egyetlen későn ki- | kelt, későn virágzott innagot, a tizenkilen- czedik század utolsó évtizedeinek magyar igriczesét, regősét, lantosát vagy ha úgy tetszik népköltőjét. Ő nem értette, — nem is érthette meg az ősi szokásaiból hovamiharabb kivetkező népet s őt sem értette meg a nép, melyből emberemlékezet óta ez az egyetlen szál termett csak. Születésénél nagy volt az ugrás, háta mögött elődjéig nagy volt az üresség. Elment, eltávozott őseihez, a többi ig- riczesekhez, a többi regősökhöz. A magyarok istene adjon neki vigabb életet a túlvilágon; alkalmasabb megénekelni valókat és hálada- tosabb hallgató közönséget a rég oda költözött ősök között. —eh. Muzeum, köziutézetek ügyei. Múzeumlátogatás. Bodrogi János, a székely Bethlen-kollegium főg. tanára és a nagy'enyedi muzeum őre Szekszárdiba jött az itteni muzeum régiségtárának tanulmányozása végett, hogy a nagyenyedi múzeumot a szekszárdi mintájára rendezhesse be. iskolai értesítők. A bonyhádi algimnázium Értesítője. (Folytatás.) Az Értesítő első része 64 oldalon keresztül a szertárak állományát sorolja fel részletes pontossággal s a í-ovatos kimutatás szei'int van az intézetnek összesen tizenkétezer koronát meghaladó 5857 drb. leltári tárgya. A magyarázat elmondja a szertár ak fejlődésének történetét s közli a beosztást: a könyvtár állománya a múlt évi Értesítőben van feltüntetve. Ä gondos kimutatást Róth Aladár tanár készítette. A megilletődés őszinte hangján emlékezik ez Értesítő meg az intézet két halottjáról, Fördős Vilmosról és Bauer Adolfról, a kik mindketten egy emberöltőn kei’esztül állottak az elsők között az iskola szolgálatában. Az igazgató jelentése szerint a tanév rendben folyt le. Ä tanulók egészségi állapota az I. osztály kivételével kedvező volt. Az I. osztály tauulói között sok könnyű és néhány í’agályos betegségi eset foi'dult elő. A tanulók erkölcsi viselete jó, nemcsak az iskolában, hanem otthon is, a miről a tanárok úgy győződnek meg, hogy az ifjakat gyakx-an meglátogatják lakásaikon. Nagy gondot fordít az intézet a szegény- sorsú tanulók segélyezésére. A folyó tanévben az ifjúság segítésére fordított összeg megközelíti a 2400 koronát. Nevezetes eseménye lesz az iskolának, hogy a jövő tanévben fennállásának 100. évébe lép. Ez alkalmat méltóképen akai'ják megünnepelni s elhatározták, hogy az intézet számára megfelelő modern épületet emelnek a tanügyi kormány anyagi támogatásával. Másik fontos mozzanat az algimnázium ki- kiegészitésének kérdése azzal a tei’vvel, hogy már a jövő évben mgnyitják az V. osztályt. A szükséges pénzbeli eszközök biztosítva vannak. A legközelebbi egyházmegyei közgyűlés fog e fontos kérdésben végérvényesen határozni. Az intézet tanulóinak száma a folyó tanév végén 155 volt, a kik között vallásra nézve volt: 66 ág. ev., 13 ev. ref., 54 róm. kath., 4 gör. kel., 18 izraelita. Illetőség szei-int volt 34 bonyhádi, 55 tolnamegyei, 66 más megyebeli. Anyanyelvre nézve volt 100 magyar, 51 német, 4 szerb. Az egész intézetben minden tái’gyból jeles: 8, minden tárgyból legalább jó : 39, legalább elégséges : 74. Egy tárgyból bukott: 19, két tái’gyból: 6, több tárgyból: 9. Az elégtelenek összes száiua: 34. Jó magaviseleti jegyet kapott 147 tanuló, szabályszerűt hét. TUDOMÁNY, IRODALOM. Megbüntetett kereskedők. Az úgynevezett hólabda-rendszer miatt a fővárosi elöljáróság annak idején egész csomó kei’eske- dőt megbüntetett. Ez a í’endszer abból állott, hogy egy 15 koronás értékű tárgyról eladtak egy szelvényt 3 koronáért, oly módon, hogy az illető, aki azt megvette, tartozott még 4 ilyen 3 koronás szelvényt eladni, s miután rendszerint nem sikei’ült ennek eladása, természetes, hogy a 3 koronája ott veszett az illetőnek. És most egy 30 koronás tárgyat, mely 10 kötetből álló pompás diszkötésü müvet képez, mely egy egész kis házi könyvtárnak nevezhető, ingyen ád mindenkinek a „Magyar Kei'esk. Közlöny“ Budapest, VII., Károly-körut 9. meglepő szép diszkötésben lxiimeves magyar ivóktól, ha előfizeti „Tolnai Világ Lapjá“-t 4 irt helyett félévre 2 frt 48 kr.-ért. E 10 kötet mü után csupán a bekötési táblába való beillesztést számítja fel ami kötetenkint 12 kr. vagyis a 10 kötetnél 1 frt 20 kr. A vállalat köte- lezőleg kijelenti, hogy aki megrendeli a „Tolnai Világ Lapjá“-t, valamint a 10 kötet regényt, s az neki nem felel meg, minden levonás nélkül visszaadja a pénzt. Ezen igazán ritka alkalmat b. előfizetőinknek szives figyelmébe ajánljuk. TANÜGYI HÍREK. Felhívás a tanítókhoz. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák folyó évi junius hó 16-án 33.139. sz. alatt kelt rendeletéből kifolyólag tudatom tan- keiúiletem tanítóival, hogy az iskolai füzeteknek drót helyett, mellyel a tanulók gyak-
