Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-10 / 23. szám
2 közérdek 1905. jun’us 10. igyekszik terelni, s mikor arra törekszik, hogy a tanulást megkönnyitse. Azonban nagyon csalódik ez a tiszteletre méltó Társulat, lia azt hiszi, hogy a latin nyelv kiküszöbölésével minden baj megszűnnék. A latin nyelvet a müveit ember különben sem nélkülözheti, de nem is a latin nyelv az egyetlen, a mi nehézzé teszi a tanulást. Tessék csak figyelemmel kisérni a mathematika számtalan fölösleges dolgait, a physika elméleti részeit, a nyelvtanok aprólékosságait, a földrajzokban előforduló Jiaj meresztő sok tulajdonnevet stb. Bizony-bizony itt épen úgy megvan a túlterhelés, mint a latin nyelvnél. És az az irány, hogy a gyakorlati tudományok, kiváltképen a természettudományok domináljanak a középiskolában, ez az irány a kor merev tudományos felfogásának az eredménye. Ettó'l mentsen meg az Isten, valamint attól a fölfogástól is., hogy a gyerek ne hallgasson mesét, mert, az ábrándok világába téveszti. Hát kérem, az élet nemcsak vagyonszerzésből áll, az életben költészet is van, s erre maga a természet mutatja a legjobb példát. Hogy minden ember anyagias felfogású legyen . . . oh, akkor hova lesznek a költők, hova lesznek a hit és haza- szeretet nagy vértanúi, hova lesznek a nagyszerű jellemek, a kik nemzetünk ügyét mindenkor több lépéssel vitték előbbre, mint azok a tudósok, a kik a rovarok lábainak porczairól húsz kötetes munkákat Írtak. Az bizonyos, hogy azokat a nagy „álmodozókat.“ nem a. középé kola nevelte, az is bizonyos, hogy az u. n. praktikus rendszer sem pusztítaná ki egészen a „nagy álmodozókat“, de nézzünk körül a mai anyagias felfogás lovagjai között: hol van közöttük egész ember, még ha „szürke“ is az az ember. Hol van közöttük olyan, a kinek szive és feje egyaránt helyén van. Igen, az ilyenek épen manapság nagyon ritkák ; s ez a „praktikus“ felfogás eredménye. Már pedig Magyarországnak egész emberekre van szüksége, s il) en embe- : reket csak az okosan és a nemzeti í természetnek megfelelően berendezett. I középiskola nevelhet. A hazafiságról fölösleges szólni, I mert e tekintetben a középiskolát nem- í csak hogy gáncs nem érheti, hanem fényesen meg is felel föladatának. Bárcsak egyebekben is igy volna. Országos borvásáraink.* Boraink értékesítése czéljából az év folyamán három országos borvásárt rendeztek, Pozsony és Sopronban a „Magyar szőlősgazdák országos egyesülete“, Budafokon a „Magyarországi bortermelők és borkereskedők országos szövetsége“. Mind a három borvásáron volt eladó bor, mintázva bőven az ország minden borvidékéről, a merkantil boroktól kezdve a tokaji aszúig. A vásárt rendezők, úgy a. termelők nem kímélve fáradságot, költséget, mindent elkövettek, hogy boraikat eladják. Az árak sem voltak túl magasak, az eredmény mégis oly csekély volt, hogy arról nem is érdemes beszélni De ha anyagi haszna a termelőknek nem is volt belőle, annál több tanulságos tapasztalatot nyertek. A pozsonyi kiállításon, hol körülbelül 62000 hltr bor lett eladásra bejelentve, állítólag 2000 hltr — tehát 3 százaléka — left eladva, de hogyan? Az a néhány borkereskedő — mert, hát érdemes kereskedő nem volt löbb, mint 3 — 4 bécsi, néhány helybéli — a borárjegyzékekben nem a minőséget, fajtát, vagy borvidéket kereste, hanem az árakat és figyelemre csak a 20—22 filléres borokat méltatta. Azután jöttek a helybeliek, kik boraikat minden kissé elfogadható árban eladták, tehát el adatott, több kocsirakomány versecz* Örömmel közöljük ezt a tanulságos czik- ket. írója a tapasztalt gazda éles szemével látja a helyzetet. A levont tanúság pedig fele te érdekes, mert, ha a jótanácsot megfogadjuk, a szekszárdi elhanyagolt borvidék helyzetén is nagyot lendíthetünk. A szerk. fehértemplomi üres merkantil bor és nehány tétel alföldi bor, a hegyi borokat nem is kérdezték. A látogatottság, érdeklődés nagy volt, minta borainkat pohár számra eladták, az a néhány kereskedő elpárolgott és a termelők hosszú orral, de tapasztalatokban gazdagon tértek haza, meggyőződvén arról, hogy a vásár első sorban leginkább a — helybelieknek kedvezett. Nyomban utána jött a budafoki borvásár. Éhhez még több reményt, | fűztünk, hisz itt már a termelők és kereskedők szövetsége működik, meg’ hát semleges területen, az ország közepén van, itt helybeli termelő sincs, de annál több pincze s a pincfcékben olasz bor bőven. És csakugyan be lett jelentve eladásra 80000 hltr bor. Itt össze találkozott a pozsonyi kiálli- táson résztvettek egy része, voltak uj termelők, de sok volt a borkereskedő is mint eladó, kiknek borai nagyrészt budafoki pinezékben feküdtek olasz és görög jelzőkkel. Sőt még ma is van a fiumei forgalmi banknak ott 4000 l.ltr olasz, 2000 hltr görög bora 13% természetes alkohol tartalommal. Node jött vevő is, én is láttam hármat — mert hát igaz, ami igaz, Pozsonyban egyet sem láttam, csak hallottam, hogy volt, — itt azonban könnyű volt, fölismerni, mert 8 —10 borkiálliió kereskedő körülvette és ahhoz hozzáférni egyéb halandónak lehetetlen volt. Történt is eladás, 1000 -1500 hltr bort adtak el a kereskedők, a vásár szintén látogatott, volt, vigan ment a borkóstolás, mert itt még fizetni sem kellett érte, igy azután a budafoki magánzó és műkedvelő pinczemesterek fölvonulván, valóságos tanfolyamot tartottak, mig a szegény termelők megint csak eredmény nélkül, de tapasztalatokban gazdagon tértek haza, mert, hogy hát itt. meg a kereskedők csináltak üzletet. Node hát hiszen, ha ezek közül egy sem sikerült valami fényesen, majd fog sikerülni a soproni; közel Tj^SCZA. Szivem csak áldott s szeretett. Csalódtam emberben, világban S hogy éltem, eddig meg nem bántam — Csalódik más is eleget; Miben hibáztam, megsirattam, De senki sem sírt én miattam — Szivem csak áldott s szeretett! SÁXTHA KÁROLY. Augustus rabszolgája — Brutus ellen. Perzselő nap tűzött az izzó homokra — S gyilkoló Számumot lehelt rám a puszta, Mire összeestem, terhemtől az útban — Társam a testemet az utszélre húzta.. . Rémlik még elöltem : mily irigyen nézett Minden lovamenő, nyomorult rabszolga: Mintha mondták valna, hogy már szabad teltem, Hogy a haldoklónak milyen jó a — dolga . . . * — De a halál szárnya elsuhant felettem — íme föleszméltem — hosszú álom után — S elhaló sóhajom s az oroszlán hangja, Szállt végig a szabad, a végtelen pusztán .. . Valami szent varázs járta ál valómai: S a szabadság napja telkembe világit — Fényt csillant a múltra, lelkem száz sebére!. . . j Majd meg elperzseli érzésem — virágit . . . — Lázadozó álok fojtogatja torkom — Ősszeaszoll kezem gyilkolni is tudna ! Titeket, kik minket — nyomorult rabszolgái — 11a agyonhajszoltok kilesztek az — útra. . . — Ez a szabad puszta véremet forralja: Bosszúért kiáltoz minden ideg részem — Ellened, akinek — gyönyör kínlódásom ... — • — A' bár a vérem nem hull — mégis-mégis vérzem.. Uram voltál nékem — én rabszolgád voltam : A gúla építők örökébe léptem, Mert érted van minden a széles világon — Csak a szeges ostor — csak is az van — értem ... Hisz azért születtem, hogy kincsedet gyűjtsem, Melyet te eldobálsz majdan bűnös kézzel — Mialatt millió agyonhajszolt pára — Millió rabszolga — kenyér nélkül — vész el... Nem is fájt az iga — mig a hitem megvolt : Hogy a szenvedésnek örök üdv lesz vége — Amíg el nem tépted a — pókhálószálat — Amelyről tudom, hogy felemel az — égbe . . . — Istenimmel, — kikhez imádságom küldtem, Mikor őrjöngésed szivemből vért ontat — Égi eszményim' is — mikhez én rabszolga Reményűvel fűztem, a — sárba tiportad . .. Itt a messzi pusztán üvöltő sakálok — Nem kiálthatják túl az én bús keservem : Egész világioknak kéne összedőlni, — Hogy e kin egy csöppje — elégtételt nyerjen ... — Egész világtoknak, melynek alapja gőg Hűi dölyf s értőtök : korbács suhogása — Még a szabadság is, mért a rabszolgának Tán, hogy a rabságál még jobban meglássa ? Mert — nem leszen vége soha e nyomornak : — A szolgaság együtt születik s hal vélünk — S ha olykor fellázad az isteni szikra — Augustus szavára meghajlik a térdünk . . . — A mi nagy keservünk oda van felírva Az égre s a földön vésve kőbe-fába : Mindennek van czélja az égen, a földön Csak is a — Brutusok — véreznek — hiába! Perzselő nap tűz rá az izzó homokra — Perzselő nap lűz rám : az a ludat éget — — Mintha búm iivöltne az oroszlán hangján' Mely megresskelteti a messze vidéket; Mintha a szabadság riadója volna — Mikor a zsarnokok holttestén visz útja — Mintha gyönyör volna elvérzeni érle — Mintha asszotl kezem — gyilkolni is tudna ! Ne legyen irgalom, hál, mely útját állja — Ha harag villáma majd lesújt tirátok! — Pusztuljatok ... de ni köny szökik szemembe — Es lehull a kezem és elhal az álok . . . Nem kívánom veszted ki agyongyötörtél — Hisz kezedben tartod — gyermekemnek — sorsát — . . . Érte minden jól van ■■ — megtagadom magam Megtagadom — Bputust — visszatérek hozzád . . . AN KA JÁNOS
