Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-10 / 23. szám
Pünkösd. Husvét a feltámadt Krisztus, az eszme sírból kitörésének magasztos ünnepe, Pünkösd pedig az uj életre kelt eszme végleges diadalának, megdicsőülésének glóriás szép napja. A húsvéti üresen maradt sírnál még angyalnak kellett hirdetnie: »nincs itt az Úr, feltámadott!« de az első pünkösd veröfé- nyes napján már a halhatatlanságban és örök életben megbizonyosodott embernek is feloldódik a nyelve, az egyszerű apostolok szólam kezdenek csodás ihlettel, a benső meggyőződés, a hit erős hangján, szárnyas szóval, amely száll, repül, feltartóztathatlan erővel, megrengeti a közöny, a hitetlenség erős kőszikláit. égi lelkesedés, a pünkösdi tüzes nyelv elölt nincs már semmi akadály, áttöri a tért, a távolságot, a szivek kérgét, a lelkek fásult közönyét, megérti úr, szegény, szolga, király, bár ha eddig soha nem hallott nyelven szól is ö előtte. A pünkösd tehát az ige, az, eszme terjedésének, voltaképen: érvényesülésének jelentőségteljes nagy ünnepe, az ihletés és meg ihlet tetés ritka percze és alkalma, vagyis a szentlélek széláradásának soha el nem halványuló öröm napja. Ünnepe az összes hivő telkeknek, de az egész emberiségnek s magának a sajtónak is, mert az első pünkösd, az apostolok nyelvének megszólalása, a gondolat-szabadságra rakott bilincsek szétzúzását is jelenti. .A szabad szó az ember lelkének szárnya, amely repülésre készteti, hs mi a sajtó?: a toll, ebben a hatalmas szárnyban, sőt ő maga a repülő erő, a szárny, mely sokszor a halhatatlanságnak mesgyéjét szántja és érinti, igy a hittel közös régióban csapkod. Legyen tehát ünnep, de inig a kéz munkája általánosan pihen, a loll vidám perczegésével ünnepeljen. A tervelö agy munkája, mely az emberiség jóvoltáért, a felvilágosodásért, Istenért, hazáért, szabadságért, az általános emberszeretetért folyik, egy perczig sem szünetelhet... S pünkösdi ihlet, égi lelkes ülés, szentlélek csodás ereje szállj szét a hazáiban, ihlesd meg a sziveket, hozd közös értelemre . . . — Király a hazáért, nemzet a királyért, Isten mindnyájunk felett... Boldog ünnepet! B. A középiskola. Most folyik a nagy vita a középiskoláról a Társadalomtudományi Társulatban, a mely országszerte kérdezősködő' iveket is bocsátott szét, hogy a társadalom különböző rétegeinek véleményét is megismerje. Maga a társaság ülésein általában elitélte a középiskolai oktatás mai rendjét, s különösen az orvosok tiltakoznak erősen a túlterhelés ellen. Igaz, hogy a tanárok azt mondják, hogy nincs túlterhelés, de fájdalom, az orvosoknak és szülőknek van igazuk, a kik elfacsarodott, szívvel látják gyermekeiknek a könyvek mellett való keserves vergődését. Igaz, nincs túlterhelés bizonyos egyének eljárása mellett, de bizony általában megvan a túlterhelés. A középiskolának mai rendszere különben is képtelen szörnyűség. A legnagyobb szörnyűség az, hogy minden tanár a szaktudomány szempontjából kezeli tárgyát, s az elbírálásnál oly magas mértéket követel, a milyet egy tizennyolcz éves elme nem bírhat meg a nélkül, hogy lelkének egyensúlya félre ne billenjen. Tessék elképzelni, hogy egy gyereknek naponkint 4—5 tárgyat kell tanulnia, a melyeknek alig van közük egymáshoz, s ezt a 4—5 féle dolgot jól eszében kell tartania, mert különben megbuktatják. Tessék elképzelni azt a sokféle tudományt, a mit nyolcz év alatt meg kellene tanulnia, de amiből tulajdon- képen semmi sem marad meg, hanem igenis marad egy nagy adag undor, s a középiskolára való borzalmas visszaemlékezés. Szeretnék olyan érettségizett férfit látni, a ki ne borzalommal gondolna vissza középiskolai éveire, a kit számos év Titán, — még álmában is ne üldözött volna a diák évek szenvedése, különösen az érettségikor kiállott szenvedés. Mert a mai iskolai rend, valamint számos egyéb dolog, német minI tára vau megcsinálva. Már pedig a német természet egészen más, mint a gyakorlatiassághoz, józansághoz szokott magyar észjárás. A német fej sokkal inkább be van rendezve az elméletek befogadására, a német természet alkalmasabb a kisszerű dolgok bonczolgatására, s a németeknél ez idő szerint általánosabb a teoretikus dolgok iráni való érdeklődés. A magyar természet az elméletek terén nehéz- | kesebb, s a fajmagyar diák nem bírja meg azt a töméntelen apróságot, unalmasnak tetsző dolgot, a mivel a közép- j iskola elhalmozza. Mivel nincs meg a I családban sem a tudományosság iránt való általános érdeklődés, az iskola hasztalanul kényszeríti a lelkesedést a maga módja szerint. Ismétlem, a magyar természetnek j nem felel meg az iskola mai berendezése, s ezért nem tud eredményt felmutatni, s innen ered a túlterhelés. Föltétlenül kevesebb lényegtelent kellene tanítani, de a kevés lényegeset, fontosat aztán jól és úgy, hogy a gyengébb tanulónak is vérévé váljék, s ezek a legfontosabbak mindenkor megmaradjanak, erős alkotó részei legyenek az általános műveltségnek. Mert a középiskolának csakis az lehet a végczélja, hogy erős alapokon álló általános műveltséget adjon, de semmi esetre sem szakműveltséget. Ezt az egyetemnek meg a szakiskoláknak kell megadniok. A tudományok helytelen előadásán kivül nagy hibája a közéjnskolának, hogy az erkölcsi nevelést, a jellemeknek, a szivnek kiképzését elhanyagolja. Ez benne rejlik a mai rendszerben, de az általános felfogásban is. Ma mindenek fölött a tudományt tartják a legfontosabb dolognak, holott nyilvánvaló, hogy maga a tudomány nem elégitheti ki az ember vágyait. A tudomány csak tudort, sokszor félszeg tudort nevel, az emberiségnek pedig első sorban nem ilyenekre, hanem becsületes szivti és erős akaratú egész férfiakra van szüksége. Az emberiségnek olyan egész férfiakra van szüksége, a kiknek helyén van szivük és fejük egyaránt, ilyeneket pedig tisztán a tudományosság soha sem fog nevelni. A Társadalomtudományi Társulat okos dolgot müvei, mikor a közvélemény figyelmét a középiskola felé TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. ^Eeg-jelenife m-inad-en. szomToaton. Kiadóhivatal: Széclicnyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 10S5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELlŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.
