Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-03 / 22. szám

1905. jiinius 3.

KÖZÉRDEK

5

Sárgult lapok

Tolnavármegye történetéből.

£)gy levél

1343. márezius 14-ről.

Pozsony márezius 14-én 1848.

11 órakor délelőtt az Ülésben.

Barátom Ferkó! Tegnapi levelemet az legszörnyebb eseményekkel folytatom, mellyek máma regvei 5 órákkor történtek Bétsben

— ott vér folyt — Metternich minisztérium megbukott, — mi ekképp történt — az tegnapi petitio benyujtatott az országgyűlésnek mellynek beadó szónokát befogták és az Ülést szétverték — erre a roppant nép szónokát ki menté1 és maga kezdett a királyi lak felé tódulni az Vár udvarban azonban Albrecht Herczeg az föl állított katonasággal tüzet adattván több embert megsebesittetett'— de ő kmét az nép lekapván lováról néuiellyek után betsületessen megdögönyöz- tetett1 2 3 * — ekkoron 2 polgár és egy deák betört egész az király szobájában,1 melyben ott találta királyunkat5 * Lajos Herczeget és azoknak kérelmeiket előterjesztők miközben Albrecht Hg. bélépett és azonnal illetlen kifejezéssel fordult az 3 népemberihez, de még utolsó szavát ki sem mondhatván az deáktól ki nékie ugrott torkon fogatott, kit eleresztve küszönetett monda hogy ött első hevüleseben kijöhető illetlenségtől megová0 — erre királyunk megígérte az Szabad sajtót, Metternich elűzését és az Constitutiot valamint Albrecht liget mint Béts parancsnokát azonnal létévé, megparancsolá, hogy az Fegyvertárak nyitas- sanak meg és minden polgárnak melly magát beíratja és fehér pántlikát köt fegyver adasson az Csend és rend közbátorság fenntartására -—- eddig Bétsi híreink e^ész e pertzig — mink természetessen ezen ismét megrémülvén — Kossuth indittványára ezen és minden drága pertzet felhasználni óhajtván — érezve az felelőséget melly válIáinkon nyugszik az Nemzet irányában7 — tüstént a fő Hghez járultunk a hogyan az kerületi ülésen ültünk azon kérelemmel, hogy méltóztattna — az pillanatok nyomoságuknál, az Thron és annak egész háza iránti hü ragaszkodásunknál fogva az jelen viszonyok nyomosságát tekintettbe venni és felírásunknak röktönyi felvételét kegyessen megrendelni

— ő Hegsége az legjolalissabb választ nyujta magát birodalmunknak és abban ajánla8 — ma délutáni 3 órára főrendi Ülést hirdetett és bennünket is felszólított, hogy jelen lennénk vegyes ülés tarthatására9 — ezen sorokat a legnagyobb lárma között irom — Madarász12 éppen indítványozza — a^ Honvédelmi rendszer felállítására — és itt Pozsonyba

1Horváth Mihály a fenti eseményeket a következőleg adja elő: Márezius 13 án nyittatván meg az alsó ausztriai rendek országgyűlése, azoknak tanácskozási épületét sűrű néptömegek fogták körül, feuhan- gon követelők, hogy a polgárok közt körzött kérelmet a császárnak azonnal mutassák be. A rendek testületé, melynek számos tagjai részesei voltak e petitiónak, nem is késett azt egy kebeléből kinevezett küldöttség által az épen együttülő statustanácsnak előadni. A válasz kitérő volt: mondatott benne, hogy ő felsége a kérelmet egy e végre kiküldendő választmány által meg fogja vizsgáltatni s mit az idő körülményeihez képest szükségesnek látand, gyorsan hatá- rozandja el Az országház előtt összegyűlt néptömeg azonban e válasz szai elégedetlen, önmaga a császári lak felé tolakodott stb. (Huszonöt év Magyarország történelméből. Pest 1868. III. k. 464. 1.)

2U.o. az elesettek számát mint gy 16 ra teszi (U.o.)

3Horváth erről nem tud.

^Horváth szerint a polgárkatonaság tisztjei, a rendek küldöttsége, az egyetem akadémiai tanácsa kértek meghallgatást (U. o.)

5Királyunk nem volt ott (U. o )

8Horváth erről szintén nun tud, úgy látszik a hir és félelem növelték meg ennyire a dolgo*.

’Kossuth beszédének erre vonatkozó része közölve (U. o. 368 1.)

8Horváthnál az események sorrendje nem mindenben egyezik a levél tartalmával.

9U. o. 270. 1. A főrendi ülés idejét nem emliti, úgyszintén a vegyes ülésről sem emlékezik meg.

10Horváth u. o. nem emlékezik erről.

11 Hasonló aggodalomnak adott kifejezést Széchényi i , midőn igy szólt: „Vagy reform, vagy anarchia : ezek közt kell választani“ (U. o. 369 1.)

12Madarász László Somogym. követe.

läjust József Turóczm. követe.

14Pázmándy Dénes Komáromm. követe.

15Auyja : báró Budnyánszky Mária.

16Karácsonyi: Békésm. tört. I 385.

azt az ifjúság kezeibe adni kivánja — ki bé Íratja magát10 11 — Just13 az röktönyi Sajtó szabadságot — az visszaélésekre használva az Jurit10 — mi fog meg történni az Isten tudja — Madarász még beszél — az fiatalság melly ide bent vagyon pár ezer rettentő nyug- hatattlan — most szól Komárom Pázmándy (?)14 örömét nyilványitja metternich megbukásán, kivel megbukott az absolutismus, az Sajtóban pedig egy üzenetet kíván röktön az főrendekhez küldeni, hogy az jelen és általuk felveendő Felirási Üzenetben még foglalják bele Világossabban — és az választmány holnapra munkáját adja bé — az Honvédelemre pedig illy röktönyi intézkedés halasz- tassék el — utoljára az már bevégzendő város ügye fejeztessen bé — Madarász ostoba indittványa nagy zavart teremtett elő

— az követi kar az most történt indítványokat kivánja felvenni — az Városok pedig zajonganaic az ő Ügyök befejezőjéért — Mi lesz az vége nem tudom — annyit mondhatok Barátom hogy az következő óráról sem ál.ok jót az Istenért Btom vigyázzatok oda lent, okossan működjetek11 — neked kedves Ferkom oltalmadban ajánlom gyermekeim

— engemet itt tart az kötelesség — és az nyomos pertz intézkedj bátorságukat értve velük mind magadéival — értekezz anyámmal15 16 — valamint Házámnál is — ezen levelet roppant lárma és Zaj között irom tehát öszvefüggós se sok lészen — ezt pedig előbb kapandod, mert sebes postán küldöm — az öszvefüggést biztosító tegnapi iratom pedig rendes postán rnenend — azért Barátom várjad ki aztat is, egyszóval intézkedj ösmert nyugalmaddal és őszinte szívességeddel, holnap ismét — v. mihelyt valami jelentékeny történik tudósittani fog Szives htod

Gaál.

Kiviil: Sebes postán üdült 1 órákkor délben 14/a mart. 1848. — Tekintetes Szeni- tzey Ferentz tábla biró Urnák tiszt. — Pakson. — (Eredetije családi irataim között).

A levél Írója Gaal Edvard, ki mint Tolnamegye követe volt a pozsonyi ország- gyűlésen. — 1849-ben a szegedi-kerület cs. kir. biztosa és főispánja,10 —• később udvari tanácsos, meghalt 1883. — Neje: Radványi Mária — Ludovika.

Daróczy Zoltán.

A milleniumi ajándék visszavonása.

Lapunk múlt heti számában részletesen feltártuk azt az igazán meg nem érdemelt mellőzést, a melyben a vármegyék kebeléből kivált volt pénztári és számvevőségi tisztvi- selőség részesült az általános fizetés rendezés alkalmával, ügy látszik azonban keserű poharuk még nem telt be egészen, nem elég, hogy egy titying fizetés emelés sem jut számukra, de egy újabb miniszte.i rendelet ismét lecsap reájuk s újból megsemmisíti, vagy legalább illuziorissá teszi egyik sarkalatos szerzett jogukat. Arról van ugyanis szó, hogy a pénzügy-miniszter nem engedi az államtól nyerendő nyugdijukba beszámítani azt a két esztendőt, amelyet szolgálati idejükhöz, a vármegyéktől annak idején ajándékul kaptak. Tessék érvényesítsék jogaikat a vármegyével szemben, — a módot azonban nem jelöli meg. Pár emberről van ugyan szó, de elvitázhatlan jog védelméről; ez okból változtatás nélkül közöljük lapunk egyik barátjának ezen ügyre vonatkozó czikkét.

„Volt egyszer egy törvényjavaslat, melyet 3 év előtt, az azon időbeli miniszter- elnök Széli Kálmán terjesztett a képviselőház elé, a czime volt: „a megyei pénztári és számvevőségi teendők ellátásáról“, ennek a részletes tárgyalásánál Bizony Ákos képviselő többek közt eképpen nyilatkozott „Nohát ez lehet törvény, ha megalkotják, de jog és igazság semmikép nem lehet.“ Tudniillik a megszüntetendő állásokat betöltő megyei tisztviselőkről, az azok által a megyénél szerzett jogok fenntartásáról folyt a vita.

A törvény javaslatot minden módosítás nélkül fogadta el a ház, akkor az volt a divat ; a miniszter elnök mindent Ígért, előléptetést,

sérelmek orvoslását, szokása szerint megnyugtatott mindenkit, még részben az érdekelt tisztviselőket is. Babó-, Vilczek-, Szederkényi-, Hellebront és Bizony képviselők ugyan sok jó akarattal, jogászi érvelésekkel és jól informáltan hozzászóltak az egyes szakaszokhoz, de a paktum jegyében ülésező képviselőház masinája 120 kilométeres gyorsasággal száguldott keresztül a törvények tárgyalásán s az egész ügy még a vármegyéknél sem keltett nagyobb érdeklődést.

Bekövetkezett a megállamositott tisztviselők átvétele, alig egy helyen találkozott az országban nehézségekkel, a tisztviselőket a pénzügyi kormány átvette (azóta mindenki tisztába jött azzal, hogy meg kellett volna őket hagyni a belügy alatt) és ha az utolsó pillanatban Tisza István közbe nem lép, a 800-ból még az a 14 sem lépett volna elő fizetésben, a többi azonban mind kisebb törzsfizetéssel lett átvéve, a tizennégy is jobban jár, ha a vármegyénél találja a múlt évi fizetés rendezés.

Nem akarom ez úttal az olvasót a törvénynek hátrányaival, balsikereivel vagy eredményeivel foglalkoztatni, kérdezze meg az olvasó a vármegyéket, árvaszékeket, vagy a kiskorúak gyámjait, e helyen csupán egy, a közel napokban megjelent rendeletre óhajtom első sorban a vármegye urai és bizottsága figyelmét felhívni.

A pénzügyminiszter ugyanis rendeletileg kimondta, hogy a vármegyétől átvett tisztviselőkre most már az állami tisztviselőkre jelenleg érvényben álló szolgálati szabályok az irányadók, az 1885. évi XI. t.-cz. 10. §-a szerint pedig nyugdíjazásnál a szolgálati idő csak a polgári idő számítás szerint határozandó meg s kivévén a hadjáratban töltött időt, a szolgálati év többszörös számításáról szó sehol nincsen, igy önként következik, hogy a millenáris esztendő többszörös beszámítása az államkincstárral szemben nem érvényesíthető, mi azonban az illetőnek esetleg a vármegyei nyugdíj alappal szemben támasztható igényét nem érinti.

így szól a rendelet. A miniszternek a törvények betűje szerint csakugyan igazsága van, de az ilyen csak forma szerint való igazság, mert erre a rendeletre is ugyanazt lehetne elmondani, mit föntebb Bizony képviselő mondott a törvényjavaslatra, hogy rendeletnek tagadhatatlan korm myrendelet, de sem nem jogos, sem nem igazságos és legkevésbé méltányos, nem pedig azért, mert bár látszólag kimondja, hogy a tisztviselőnek joga van igényét a vármegyével szemben érvényesíteni, elmulasztja annak mikéntjét bővebben kifejteni.

Mert hát hogyan évényesitse jogát az a szerencsétlen tisztviselő ? Ha az államnál nyugdíjba megy, kérje talán a vármegyét is, hogy az meg az után a két esztendő után penzionálja ?

De mit fognak felelni a vármegyék ? Nem-e azt, hja, sajnállak benneteket, de az állam a maga felett álló törvényével megsemmisítette az én nyugdíj szabályrendeletemet. Én kimondtam annak idején, bogy ha állásotok törvényhozási intézkedés utján megszűnnék, jogotok van itt nálam a penzióra, úgy de az állam meg kimondta, hogy tartoztok minden ellenszegülés nélkül s olyan állásra ő hozzá szegődni, a milyenre majd ő kinevezni méltóztatik, egyébként még elvesztitek minden nyugdíjigényeteket is. Itt hagytatok, tehát oda a — komaság, amott meg átvettek, hogy adhatnék én tehát nektek két esztendőre penziót, hisz azt csak arra az esetre ígértem, ha majd itt nálam megértek a nyugdíjazásra . . .

Micsoda huza-vona lesz ebből ? S hogy a tisztviselők húzzák majd a rövidebbet, ennek megjóslásához nem kell különösebb tehetség. Pedig, hogy egy jogállamban szerzett jogát elvesztenie senkinek sem lehet, ezt ha tantételül állítottuk fel, meg is kell tartani. A pénzügyminisztériumnak tehát a forma kedvéért nem szabad feláldozni a lényeget, ezt a rendeletet bármi áron reparálni kell. Elvégre nem egyes megyék határozatairól van szó, de olyan határozatról, a melyeket a belügyminiszter is jóváhagyott. Ha tehát formai ellentétek vannak, az ilyen ellentéteket, ha máskép nem lehet, törvényhozási