Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-03 / 22. szám

6 KÖZÉRDEK 1905. junius 3. utón kell kiegyenlíteni, de kiegyenlíteni min­denesetre kell. A pénztárak államosítása előtt is nagy hangon hirdették a félhivatalosok, hogy milyen jól járnak a tisztviselők az államosítással, hogy fizetésük, szerzett jogaik sértetlenül maradnak, pedig 2 év óta épen három sére­lem érte őket. Az első volt a kisebb fizetési osztályba sorozás; a második volt a fizetés rendezéseknél való figyelmen kivül hagyás (erről az előző számban volt szó); most jön a harmadik, a legfájdalmasabb, mely sok tisztviselőt kiábrándít, főleg kiábrándítja az idősebbeket, a kiknek különösen azért fájdal­mas a két teljes szolgálati esztendő elveszitése, mert a törvény által mintegy reájuk kény- szeritett szolgálattól elébb-utóbb nyugdij ré­vén reméltek menekülni. Ezen újabb csalódás bizony nem emeli a megállamositott tiszt­viselők szolgálati buzgalmát s egyátalán nem csodálható, ha végelkeseredésükben szerzett jogaik védelmére kapkodnak fühöz-fához. így úgy ballatszik, hogy az elkesere­dett tisztviselők kérvénnyel fordulnak Tolna­vármegye közönségéhez, de az összes vár­megyékhez is, hogy védelmezzék meg a 96-ban szerzett jogaikat, vagyis hogy úgy az üssz- kormány, mint a képviselőházzal mondassák ki, hogy a mit a belügyminiszter 1896 ban megadott, azt a pénzügyi kormány 1905-ben nem veheti vissza. Nem hihetjük, hogy a vármegyék meg tudják tagadni e jogos és minden tekintetben méltányos kérelem teljesítését. Elvégre nem a hozzájuk hütelen, de a tőlük elszakított gyermekeikről van szó. y Á R M E GYE. — Közutaink építése üöríj Pál alispán előterjesztésére, hogy a népnek munkája le­hessen s ezzel a kivándorlás is némileg ellen- sulyoztassék, a f. évi tavaszi közgyűlésből kifolyólag a vármegye fölirt a kereskedelem­ügyi miniszterhez az állami beruházási köl­csönnek Tolna vármegy éré eső részéből kiépí­tendő törvényhatósági közutak közül, az 1905. és 1906-ik évben tervbe vett építkezések költségeinek fedezésére szükséges pénzösszeg folyósítása végett. — Most a miniszter válasza leérkezett, melyben sajnálattal tudatja a vár­megyével, hogy a kért pénzösszeget meg­felelő hitel hiányában — mivel még állami költségvetés sincs — nem folyósíthatja s az építkezéseket is csupán a már eddig folyó­sított összegek erejéig engedélyezheti s igy csupán a pinczehely-simontoriiyui, paks- sárszentlőrinczi és szekszárd-bikácsi út­vonal tervbe vett szakaszai építhetők ki. A többiekre nézve pedig a kőanyag szállításokra kötött szerződéseket a vármegye oldja fel s az ajánlati óvadékösszegeket az illető vál­lalkozóknak adja vissza. Katonabeszállásolási pótadó. Az 1905. évben 1904. évre kivetendő katonabeszállá­solási pótadó a belügyminiszter által jóvá­hagyott költségvetés alapján ház és házbér­adó után 030 (azelőtt 0'35) egyéb adó után 0-60 (azelőtt 0-85) °/o-ban állapíttatott meg. A pótadó °/0-nak csökkenése az adóalap örvendetes emelkedésének a következménye. — Junius 8. A koronázás évfordulója alkalmával a szekszárdi áll. főgimnázium ön­képzőköre záró ülést tart, a mely alkalommal az önképzőköri pályázatok eredményét is ki togják hirdetni. Az ünnepélyes alkalomkor az intézet szívesen látja az érdeklődőket. — Kinevezés. A király Szilassy Ala­dár közigazgatási bírósági itélőbirót, ugyan­ezen bírósághoz tanácselnökké nevezte ki. A kinevezett tanácselnök vármegyénkben nagy- birtokos s a tolnai ev. ref. egyházmegyének gondnoka. — Vilmos napja Ma egyhete, Vilmos napjának előestéjén Boda Vilmos orsz. kép­viselőt és a szekszárdi tűzoltó testület fő- parancsnokát nevenapja alkalmával számos tisztelője és barátja, valamint a tűzoltóság Niki tits Imre alparancsnok vezetésével tes­tületileg felkereste, mely alkalommal Nikitits í Imre rövid beszéddel üdvözölte szeretett fő- parancsnokukat, egyúttal a tűzoltó zenekar szerenáddal tisztelte meg. Ezután Boda Vil­mos a polgári olvasókörben megvendégelte barátait és tisztelőit, hol 120 teritékü asz- : tálnál foglaltak helyet. Az első felköszöntőt Nagy György, Szekszárd nagyközség bírája mondotta az ünnepekre s ezután még Bor- zsák Endre, Horváth Ignácz, Schneider János, Fránek János és még többen mondtak felköszöntőket. Kurz Vilmos árvaszéki elnököt neve- napján szintén számosán keresték fel jó- kivánataikkai. Az árvaszéki tisztikar részéről Pap Gyula helyettes elnök üdvözölte. — Beteg képviselő. Szluha János a szakcsi kerület országgyűlési képviselője súlyos beteg. Tüdőgyulladása van, a mely aggodalomra ad okot. — Távozó káplán. Fetter Gyula káp­lán e hó 29-én távozott Szakosról uj állomás helyére. A hivek érzékenyen búcsúztak el tőle, mert 4 évi ott léte alatt nagyon meg­szerették. — Csók István Szekszárdon. Csók Ist­ván festő művészünk hazajött Fárisból s tegnap a délelőtt folyamán Szekszárdon idő­zött A nyáron Baranya megyébe megy a sokaczok közé és a festői öltözetű sokacz nők közül örökit meg nehányat; az ősz felé pedig vissza jön Szekszárdim, illetőleg a ked­ves emlékezetű Sárközbe. — Muzeum bezárás. A muzeum eme­leti mennyezetének javítási munkálatai a jövő héten megkezdődnek. Mig a munkálat tart, a muzeum junius, július és augusztus hónapokban zárva marad; csupán a régészeti osztályt tekinthetik meg a vidékiek a muzeum- szolga kíséretével. Igen valószínű azonban, hogy a tatarozandó helyiségek kiürítése miatt a tárgyakat jórészben majd a régészeti osz­tályba is el kell helyezni s ebben az eset­ben a régészeti osztály is zárva lesz a fen­tebb jelzett idő alatt. Ha csakugyan igy tör­ténik, annak idején lapunk tudatni fogja a közönséggel. — A nőegylet és róm. kath. ovoda nyári mulatsága. Az Egyesült Szekszárd Tol namegyei Nőegylet és a szekszárdi róm. kath. óvoda és gyermekmenhely egyesület e hó 6-án nyári mulatságot tart a vasúti ven- \ déglő nyári helyiségében. Garay Lajos zene­kara muzsikál. Belépti dij személyenkint 1 korona. Kezdete d. n. 5 órakor. Kedvezőt­len idő esetén a mulatságot másnap tartják meg. — Eljegyzések. Klein Ignácz nagydoroghi kereskedő eljegyezte Blau Karolin kisasszonyt Ocsényben. Sipos Ignácz kereskedelmi utazó el- j jegyezte Tolnáról özv. Fichtel Bernátné leá- ) nyát, Vilma kisasszonyt. — A szekszárdi vásár. Régen volt Szekszárdon olyan nagy vásár, mint az el­múlt hétfőn. Szarvas marhát, de különösen j lovat ily nagy számban általán még soha nem ! hajtottak fel. Az árak is megfelelők, sőt a j külföldre olasz és német kupeezek által vásá- j j rolt lovak árai a szokottnál is nagyobbak j voltak. Egy-egy pár szép lóért alku nélkül szivesen fizettek ÍOUO—1200 koronát, de egyes lovakat is vettek 800 koronával. Hivatalos | adatok szerint 1800 szarvasmarhát, 3000 lo- ! vat hajtottak fel s eladtak 698 szarvasmar­hát és 644 lovat. Egyébekben lanyha volt | a kereslet. — A szigetvári Vörösmarty emléktábla leléplezése. Szigetvár közönsége hazafias ke­j gyeiettel emlékezik meg arról, hogy Vörös­marty Mihály az 1821 ik év őszén eljött a magyar hazaszeretet hősi temetőjéhez, a Zri- nyi-várhoz. E látogatás megörökitésére em­léktáblát helyez a nagy költő által megéne- ; kelt „Roskadozó fal“-ra és az 1905-ik év junius 11-én (Pünkösd vasárnapján) ünnepeli meg a Vörösmarty emléktábla leleplezését. Az ünnepség sorrendje: Szent mise áldozat, melyet délelőtt 10 órakor a szigetvári ple- ! bánia templomban Dr. Hanug Ferencz mu­tat be. Az emléktábla előtt: (Délelőtt fél 11 órakor). „Szózat“. Énekli az ünneplő közön- , ség. „Szigetvár“. Irta: Vörösmarty Mihály, | szavalja Báli Sándor. Leleplezési beszéd, I mondja Heggessg János. A Vörösmarty Kör székesfehérvári küldöttségéből beszédet mond Gróf Zichg Jenő. A Somogymegyei Berzse­nyi Irodalmi Társaság küldöttségéből be­szédet mond Dr. Pete Márton. A Somogy- Csurgói Csokonai ifj. Kör küldöttségéből be­szédet mond Dr. Horváth József. A Zrínyi- vár birtokosának, gróf Andrássynak nevében beszédet mond üuchon Ödön. „Himnusz“ énekli az ünneplő közönség. Az emléktábla leleplezése után a Korona vendéglő nyári helyiségében társas ebéd lesz. Este hangver­seny az állami polgári iskola tornacsarno kában. Ezután pedig táncmulatság a Korona szálló nagytermében. Szőlő eladás. Özv. Nilsncr Pálné, szekszárdi lakos eladta bödői szőlőjét Iiradek Dénes posta- és táviró tisztnek 5200 koronáért. — Esküvők. Grószbauer Béla helybeli fodrász, f. hó 11-én vezeti oltárhoz Hívért Ignácz leányát, Karolin kisasszonyt. Pirgi Ferencz kőmivesmester Tolnán május 30 án vezette oltárhoz menyasszonyát, Wiedemann Mariska kisasszonyt, Wiede­mann Antal községi közgyám, volt árva­pénztáros leányát. — Kirándulás. A szekszárdi főgimná­zium felső osztálybeli ifjúságának az a része, a mely nem vett részt a tornaversenyen, vasárnap tanárainak vezetése alatt Szászvárra kocsizott, hogy az ottani szénbányákat meg­tekintse. A tanárok közül Bariul Kornél, Földes László, Ggergyoi Dezső, dr. Zipszer Jakab és Szabó Géza hitoktató kísérték az itjuságot. Reggeli öt óra után indultak el tizenegy kocsival, s miután a szászvári temp­lomban misét hallgatott a kath. ifjúság, a bányatelepre vonultak, a hol a társulat nevé­ben Grosz Abris főmérnök fogadta az érke­zőket. A kirándult ifjúság és tanári kar ven­dége volt a bányatársulatnak, a mely rend­kívüli előzékenységgel gondoskodott a kirán­dulók ellátásáról és szórakoztatásáról. Posta állomás megszüntetese. A pécsi posta és táviró igazgatóság átirt a vár­megye alispánjához, hogy a kereskedelmi miniszter a kányái postahivatalt beszünteti, mert az oly csekélyét jövedelmez, hogy a befolyó jövedelem a községi fentartási hozzá­járulással sem elégséges a postamester fize­tésének fedezésére Ennélfogva postaügynök­séggé lesz átalakítva, melynek kiadásai sok­kal kevesebbek. — Halálozások. Tény Emil hőgyészi köz- és váltó ügyvéd, a hőgyészi önk. tűzoltó egyesület megteremtője és főparancsnoka, a vármegyei tűzoltó szövetség alelnöke, Tolnavármegye törvényhat. bizottsági tagja, május 27-én, életének 54-ik, boldog házassá gának 25-ik évében elhunyt Högyészen. A vidám, jókedvű, széles körökben ismert és közkedveltségnek örvendett férfiú már rég­óta betegeskedett, de végre is győzelmes- kedett a halál erős, szívós természetén. Neje özv. Téry Emi Iné szül. Zöld Aranka és kiterjedt rokonság gyászolja, Az el­hunyt apósa volt Kés már kg Dezső gyönki szolgabirónak és sógora Bereczk István simontornyai jegyzőnek. Temetése e hó 28-án d. u. 6 órakor volt Högyészen, általános részvét mellett. A szertartást Streicher Pé­ter kér. esperes, Prickler Károly teveli plé­bános és Ridinger Dezső káplán végezte. A hőgyészi dalárda a halottas házban és a temetőben gyászénekeket adott elő. Hőgyész- nek szeretett és becsült érdemes polgárát nagyszámú gyászoló közönség kisérte utolsó utján. A temetésen a hőgyészi tűzoltó-egye­sület, a hőgyészi mindkét kaszinó, az ipar­testület és a községi elöljáróság testületileg jelent meg; s azon Gyönk intelligencziájá- ból, s a vidék notabilitásai közül is nagyon sokan részt vettek. A koszorúk egész özöne borította a koporsót. Kitűntek azokból az özvegy, szül. Zöld Aranka „Drága felejthe­tetlen férjemnek“, —- Késmárkg Dezsőné — Téry Mariska, Téry Endre, Erzsiké és Mar­git „Felejthetetlen jó atyánknak“, — Zöld Sándorné „Szeretett vömnek“, — a Klimes család „Utolsó emlékül“, — dr. Zöld Ador­ján és neje, Berindán és családja, s Be- reczkék (Simontoi nya) „Szeretett sógoruk­nak“, — Téry Imre „A legjobb testvér­nek“ — s Késmárky Dezsőké és Ivánczi „Szeretett nagypapánknak“ föliratu koszo­rúik. A hőgyészi tűzoltók koszorúját („Egy­letük felejthetetlen megteremtőjének“) Klimes

Next

/
Thumbnails
Contents