Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-20 / 20. szám

Szekszárd, I. évfolyam

TOLNA VARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATASI ÉS GAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP.

IMIeg-jelenil^ minden szomloaton.

Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám.

TELEFON-SZÁM : 22.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

Felelős szerkesztő:

BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs :

HAUGH BÉLA.

Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon.

Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELiŐpIZETÉS :

egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill.

NÉPTANÍTÓKNAK,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor.

A szekszárdi vörösbor tönkretett hire.

Pár évtizeddel ezelőtt szüretután kezdődött csak a vig élet Szekszárdon. Maga a szüret nem volt talán olyan zajos, de annyi bizonyos, hogy utána, a mikor a borkereskedó'k ellepték Szekszárdot és környékét, jókedv, megelégedettség tükröződött le az arczok- ról. Ritkaság számba ment, hogy tavaszra bora maradt volna annak, a ki el akarta adni. Ma fordított világot élünk. Vig szüreteket csapunk, de annál savanyúbb ábrázattal járunk-kelünk aztán egész esztendőben, mert ha jön is borkereskedő, csak a silányabb lapi borokat szedi össze, aránylag nem is potom pénzért. A testes, vastagabb borok itt maradnak a pinczében, a vékony, silány, fordulásra kész vinkók 1 pedig utrakelnek, ki Ausztriába, Csehországba, hogy visszaszerezni segítsenek a hivatalosan is pellengérre állított régi jó szekszárdinak világra szőlő hirnevét, (?) azaz, hogy még azt a kis hirt és nevet is, a mely a régi dicsőségből megmaradt, végképpen tönkre silány itsAk.

Oda jutottunk, bogy a szekszárdi

Ilonka.

Rügyek fakcidását,

Bimbók pattanását Mikor néha látom :

Eszembe jut képed,

Képeddel feléled Elmúlt ifjúságom.

Az ér partján állva,

Sziveinknek álma Azt sejtette vélünk :

Hogy a menyországban,

Örök boldogságban

Lesz nekünk majd részünk.

Hazudnak az álmok,

Az ábránd is álnok,

Csalódásba ringat;

A szívnek sebére,

Fájó keservére Nincsen, a ki írt ad.

Levelek hullását,

Virág hervadását Rosszul esik látnom.

Rád gondolok erről,

S tépett szerelemről Reqél ifjúságom.

ALAPI GYULA.

vörösborról gúnyosan nevetve beszélnek már egész Ausztriában. S a porosz piaczot úgyszólván teljesen elveszítettük. Pedig a német embernek ezelőtt valósággal megkivánta a természete a délelőtti egy két pohárka jó vörösbort. S ki iszik ott ma bort s kivált szekszárdi vörös bort? Valósággal rászoktattuk már őket a sör ivásra, nem is csoda, hisz az a csokoládé szinü keverék mi ott a mi részünkről forga- j lomba kerül, bornak már csakugyan nem nevezhető folyadék.

Hogy nem túlozunk, (essék ez a kis csehországi példa.

Egy szekszárdi nagyobb termelő bormintákat küldött Prágába. Vöröset, sillert, fehéret. A vendéglős rendelt is azok alapján valami száz hektoliter í sillert és fehér bort. Mikor a bor elment, a tulajdonos levelet irt s a legmelegebben ajánlotta vörös borát is. De megjött az érdekes válasz. A prá- j gai vendéglős azt válaszolta, hogy a j fehér és siller borral nagyon megvan elégedve, vörösre azonban nincsen szüksége, mert a ki itt még szekszárdi vörösbort mer kínálni, csukja be a boltját. Erre a termelőbe is felbuzdult az önérzet, visszairt, hogy nem is

Schiller emlékezete.

Irta és a sárospataki ev. ref. főgymnásium tanuló ifjúsága előtt 1905. május 9-én felolvasta:

Rácz Éajos

főgymn. igazgató.

(Folyt, és vége.)

Ha a Schiller iránti szeretet okát keressük, harmadik ok gyanánt idealismusát tekinthetjük. Schiller költészete a legnemesebb idealismus, a legtisztább lelkesedés kifolyása, egy fenséges lélek szenvedélye, a szépnek áhítata, vallása. O az ideális világ papja. Szellemének bélyege az erkölcsi nemesség. Neki a valódi élet egy soha be nem végződő, soha ki nem engesztelhető törekvés; a diadal és kiengesztelődés csak az eszmények országában jön létre. S ez az eszmény: a szabadság és szépség szövetsége, a szép erkölcsiség. A szabadságból született erköl- csiségnek szépséggé kell felmagasztosulnia.

E megtisztult idealizmus álláspontjáról jelölte ki Schiller a művészet erkölcsi hivatását. A művész, távol minden hiú sürgésforgástól, a mely csak a pillanatot akarja mulékony czélokért kizsákmányolni, távol a meggondolatlan rajongástól, a mely a kor fogyatékos termékére a föltétien mértéket alkalmazza, távol minden önzéstől és közönyösen a tömeg ítélete iránt, a lehető és szükséges szövetségéből alkossa meg az eszményt; ábrázolja azt ki szóban és képben,

sejti a vendéglős, hogy milyen kitűnők az ő borai — felajánlt tehát egy pár hektoliter pár év előtti termést, — ingyen, de vendéglősünk nagyon megköszönte a figyelmet s visszairt, hogy még ingyen se küldjön belőle, mert üzlete érdekében nem használhatja.

Szavahihető emberek igy mesélték el ezt nekünk. Csak a napokban történt és mi el is hisszük, mert a szekszárdi vörösbor világhírének tönkretételét semmi sem mutatja világosabban, mint a külföldi borkereskedők elmaradása.

S vájjon mi ennek az oka?

Az e talán, hogy élelmes és pénz- éhes kereskedőink öt-hat évre is ellátták magukat országszerte olaszborral? Nem, hiszen Szekszárdra tudomásunk szerint aránylag kevés olasz vörösbort hoztak be. Meg aztán a kereskedők a termelőktől szokták beszerezni borszükségletüket.

Bizony valljuk be őszintén, elsősorban mi, termelők vagyunk az oka, hogy boraink világhíre semmivé lett.

Mert nem a fillokszera, olaszbor, túlhajtott bortörvény az oka a hanyatlásnak, hanem az, hogy a java búzatermő földek most holdanként 80—120

a képzelet játékában és a tettek komolyságában, minden szellem és érzéki alakban és hallgatagon állítsa be az időbe. így az ő tette az érzékfölötti világ kijelentése lesz s miközben annak kincseiért az érzéketlen tömeget fölmelegiti és föllelkesíti, meg is szabadítja őket az érzékiségtől. A művészetnek jutott az a magas feladat, hogy az emberben levő meghasonlást kiengesztelje, a kötelességet a hajlammal egyesítse, a szenvedélyeket megtisztítsa, az erkölcsöket megnemesitse. így a felforgatás helyett az átalakítás, a társadalom elkárhoztatása helyett annak felmagasztalása lesz a hivatása s az emberek megvetése helyett a hozzájok való szeretet vonul mindent legyőző erővel a művész szivébe. A művészet nemcsak szép játék, hanem annak komolyabb feladata van: az az ember előhaladásának, tökéletesedésének eszköze; az ember előhaladása szabadságra, erkölcsiségre a művészetek befolyásának tulajdonítható, vagyis a művészet a nép nevelője, a művészek a nép tanítói és tanácsadói, mint a Plato bölcsei, a kik a homályos barlangból, a hol a szem lényegtelen árnyképekkel foglalkozik, meredek ösvényen felhágtak a felvilágba, a fény világába, az isteni szemléletéhez s aztán telve emberszeretettel visszafordulnak, hogy a barlanglakoknak hirt adjanak ama magasabb világról s az azután való sóvárgást hideg sziveikben fölébresszék.

így Schiller a művészetet, mint az