Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-13 / 19. szám
2 KÖZÉRDEK 1905. május 13. egymásután dugdosták ki fejecskéiket, de velük együtt a járó-kelő emberek is összedugták és meg-meg csóválgat- ták a fejüket, bogy ez már még sem járja, vétek a dolgot ennyire elhanyagolni. A Pleszky féle tizenkét-tizennégy holdas ily fajta szőlő zárgondnoka aztán futkosott fühöz-fákoz. Végre a szekszárdi kir. törvényszék igazán bölcs s nem a rideg paragrafusokon rágódó elhatározása tette úgy, a hogy jóvá az elhibázott dolgot. A gazdasági ügyek iránt is reális érzékkel biró kir. törvényszék megbízta ennek a szőlőnek a zárgondnokát, hogy a szőlőnek múlt évben letétbe helyezett jövedelméből a munkáltatást megkezdje. Május derekán, mikor már félméteresek a hajtások s maholnap virágzik a szőlő, ; meg is kezdték aztán a 15 ezer koronával terhelt agrárkölcsönös szőlő kikapálását s ha futja a költség, Isten és tek. kir. törvényszék segítségével talán még meg is metszik. De hát a többi szabadján hagyott szőlőterület ? Biz azok úgy maradnak : parlagon, műveletlenül. Grízbe, gazba, bitangjába. Csak legalább elárvereznék? Igen ám, de odafent azt vetik fel okul: nem lehet, mert „exlex“ alatt szünetel minden végrehajtás és igy az árverés is. Az a pár szőlőterület tehát tel- J jesen tönkre megy. S hány ezer meg | ezer forint kára lesz igy az ország- J nak, mert hogy más vidékeken sincs külömben, arról is biztos tudomásunk van ! Pedig hát ez nem jól van igy. j — Exlex ide, exlex oda, valamit tenni | kell. Minden sárba dobott magyar fo- ’ rint — ezer forint nyereség — ellen- j ségeinknek. Fösvénység, nem takaré- j kosság, a forma nem lényeg. Ha a gyerekem kútba esik, bizony átugrom érte a szomszédom szeges drót keri- tését s berúgom a szomszédom házának az ajtaját, ha az égő házba szorul. A földmivelésügyi kormánytól pedig éppen megszoktuk még az aprőbbcseprőbb gazdasági bajokkal való törődést is, kérjük tehát mielőbbi intézkedését, hogy ezeknek a bitangjába maradt szőlőterületeknek a sorsa mielőbb rendeztessék, mert igazán fáj az embernek a lelke, ha a nemzeti vagyonnak, hacsak garasokkal való kopását is látja és tapasztalja. Küldöttség Bezerédj Pálnál. Örvendetes és biztató jelenség hazai selyemtenyésztésünkre nézve, hogy az utóbbi időben egyes vármegyékben nemcsak élénk érdeklődés j nyilvánul ezen hasznos közgazdasági ág iránt, hanem különösen : hogy a köz- igazgatási hatóságok részéről az intéző egyének személyesen is ellátogatnak { Szekszárdra, itt tanulmányozzák az ügyet és a miniszteri meghatalmazottól kérnek útmutatást arra nézve, hogy részükről mi volna a teendő a selyem- tenyészté^ meghonositására. Ilyen küldöttség kereste fel Bezerédj Pált e hó 11-én Jász-Nagykun- Szolnok vármegyéből, melynek tagjai voltak: Lippich Gusztáv főispán a fiával és Lippich Elek a főispán fivére, vallásügyi miniszteri osztálytanácsos; továbbá Dr. Benkó Albert vármegyei főjegyző, Dr. Cseh József jászsági alsó, Busa Ákos tiszai alsó és Dr. BeleznaiJ Andor tiszai felső járási főszolgabíró. A küldöttség tagjai e hó 10-én este érkeztek Hidja-Apáti állomásra, a hol őket Bezerédj Pál várta. Innét Hidjára mentek, hol a háziúr és neje részéről a legmelegebb fogadtatásban részesültek. Másnap Szekszárdou a selyeru- gyár telepen Bezerédj vezetése mellett mindent behatóan és a legnagyobb érdeklődéssel megtekintettek. Nagy figyelemmel meghallgatták a vetített kepek kíséretében bemutatott előadást is. Kiválóan fontos volt annak megbeszélése. hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a községi faiskolák mellett mikép lehetne mielőbb megteremteni a szükséges szederfaállományt és különösen mikép volna elérhető az, hogv a közlekedési utakat is rövid idő alatt szederfával fásitsák be. Erre nézve az a helyes és igazán czélra vezető megállapodás történt, hogy a vármegye utbefásitási szederfaiskolákat létesít, a melyeknek berendezésénél és beültetésénél minden kitelhető támogatást teljes készséggel megajánlt a miniszteri meghatalmazott. A küldöttség tagjai még a délelőtt folyamán megtekintették a vármegyei múzeumot, a hol őket Wosinsky Mór kalauzolta. Délután Tolnára rándultak, a hol igazán meglepetésszerüleg nézték a teljes üzemben levő selyem- fonodát Innen ismét Hidjára mentek Bezerédj Pál vendégszerétő házába és pénteken reggel utaztak vissza Szolnokra. VÁRMEGYE. Tolnavármegye költségvetése. Tolnavármegye közönsége a múlt év november 23-iki közgyűlésén tárgyalta le a vármegye 1905. évi költségvetését s ennek törvényszerint való felülvizsgálata e héten érkezett le a belügyminisztertől. A leirat bekezdése utal arra, bogy mivel a költségvetés nem az állami javadalmazás s a vármegye saját jövedelmei mérlegelésével és igénybe vételével állíttatott össze, de a vármegye részéről több uj kiadás is felvétetett, sőt a vármegye még pótjavadalmazást is kért, az előirányzat az 1883, évi XV. t.-cz. 7. §-a értelmében nem volt egyszerűen tudomásul vehető, ezért a belügyminiszter az 1904 : X. t.-cz. értelmében részletes bírálat alá vette. A leirat ezután fejezetenként foglalkozik a költségvetéssel. így a tisztviselő, segéd, kezelő-személyzet fizetése és lakpénze czimü rovatból törli a tiszti ügyészi segéd 2000 korona javadalmazását, úgyszintén már a múlt évben is kitörölt dijnokok 840 és, a vármegyei árvaszéknél rendszeresitett három uj dijnoki állás javadalmazására felvett 2618 koronát, mivel ezekre megfelelő hitele nincs. — Egy járási dijnok illetményét 10 koroazt, a kit a költészet múzsája homlokon csókolt, hasztalan rabolja el a sir, mert szelleme örökké él müveiben az emberek közt! Az nem ritkaság, hogy nagy királyok» diadalmas hadvezérek, vezető államférfiak' merész kutatók, szerencsés fölfedezők tiszteletére ünnepet ülnek, — de egy költői géniusz előtt nemzeteknek, országoknak hódolattal meghajolni: az már a ritkább, szokatlanabb dolgok közé tartozik s messze, az ókori Görögországba kell visszamennünk, a hol az összegyűlt nép előtt koszoruzták meg a győztes dalnok homlokát, vagy a római Capitoliumba, a hol Itália a maga költőit koszoruzta meg, hogy ily ünnepélyeknek párját találjuk, — azzal a különbséggel azonban, hogy amott az élő költőket ünne pelték, mi pedig egy holt költő emlékezetét ünnepeljük. De nem, — a nagy költők nem halnak meg! Ahhoz a láthatatlan, szellemi kincshez, a melyet minden nép történetének hosszú folyamán, fejlődése és előhaladása, küzdelmei és szenvedései alatt egybehalmoz, ők járulnak a legnagyobb és legbecsesebb alkotó részszel; a gyakran megvetett igazság a szép honába menekül, a melyet ők előttünk feltárnak s a lángész fényes sugarával homlokán fog a legtávolabbi nemzedékek előtt is megjelenni, a melyek hódolva hajolnak meg előtte ! Ez egy költői emlékünnepély jelentősége ! De lássuk közelebbről, ki volt Schiller s honnan ez a meleg szeretet, ez a rajongó hódolat iránta a németeknél, a kiknek annyi nagy költőjük volt s szivök mégis ehhez az egyhez vonzódik a legnagyobb melegséggel? s honnan a müveit világ többi népeinél? Schiller élete és költészete szorosan összefügg, költészete életének: küzdelmeinek és eszményeinek symboluma. Az első dolog, a mi Schillernél meglep bennünket, a mi szivünket közel viszi hozzá: a folytonos küzdés. Schiller egész élete egy szakadatlan küzdelem volt: küzdelem a sorssal, a mely őt a költői hivatástól elterelni akarta, küzdelem az anyagi gondokkal és bajokkal, a melyek szellemének röptét is gyakran már-már lenyűgözték, küzdelem a gyönge testi szervezettel és betegségekkel, a melyek őt élete utolsó éveiben egyre erősebben ostromálták s küzdelem a saját viharos vágyaival, forrongó és nem mindig tiszta Ízlésével. Schillernek semmit se adott készen a jó szerencse, mint például nagy kortársának s utóbb jó barátjának, Goethének, a ki előtt e küzdelmek nagyobb része ismeretlen volt, — neki mindent hosszú, kemény, állhatatos harczczal, lépésről-lépésre kellett kivívnia; ő mindazt, a mivé lett, csak önmagának köszönhette ! De nem jól mondtam : elég bőven felruházta őt a Gondviselés segitő eszközökkel, hogy e harezot diadalmasan megvívhassa! Adott keblébe mindenek előtt bámulatos akaraterőt és kitartást, a mely nem csüggedt az akadályok előtt, hanem ellenkezőleg, egyre jobban edződött azok láttára; adott keblébe erkölcsi tisztaságot, a mely nem engedte őt a jó útról egy pillanatra se letérni; adott keblébe lelkesedést, a melynek lángja minden anyagi bajok, testi szenvedések közt is magasan lobogott s ellenállhatatlan erővel hajtotta őt előre, föl a világosság felé. Ezek voltak a Schiller szövetségesei erős küzdelmekkel behintett földi pályáján — s ezek segélyével az ő földi pályája a fokozatos tisztulás, nemesedés, tökéletesedés fölemelő képét tárja elénk. Ez az oldala a Schiller életének, épp úgy mint nálunk Petőfi küzdelmes és szenvedésekkel teljes ifjúsága, a melyet csak a költészet sugara birt megaranyozni, — egyike ama bűvös erőknek, a melyek népének szivét ellenállhatatlanul vonják Schiller felé a melyek őt a küzdő, de bízva folyton előbbre- törö férfiú igazi mintaképévé teszik. A másik, a mivel Schiller megnyerte nemzete szivét : haza- és szabadság-szere- tete. A német nép a saját vágyainak, érzéseinek kifejezését, megvalósítását látja a Schiller költészetében s ezért tekinti a költőt úgy, mint szive szülöttjét. Schiller fölemelte sziveiket, egy szebb jövő reményével kecsegtette s bátorságot öntött kebleikbe, hogy nemzeti eszményükért küzdjenek, azt megvalósítani segítsenek. Költői pályájának első korszakától (a mennyiben élete és fejlődése két, egymástól
