Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-06 / 18. szám
KÖZÉRDEK 7 1905. május 6.-víz:ék. Dunafoldvár halad. Talán kétkedve rázzák fejőket némelyek a fenti czimen: hogyan, ez a hires maradi város, hol a lakosságnak zöme minden újítástól irtózik, bármily hasznos és czélszerü legyen is az s a melyről eddig a megyei lapokban csak a „Késelés“ meg „Véres verekedés“ czim alatt olhashattunk valamit, — ez a város fejlődnek és haladna előre a boldogulás utján ? Pedig méltán és némi büszkeséggel veszem kezembe a tollat s bátran hirdetem, hogy a vármegyétől is mindig mellőzött város immár szebb jövőnek néz elébe. Napokban vette át az építő bizottság a városháza uj s minden tekintetben modern épületét, melynek tágas és czélszerü helyiségei mindenkinek tetszését megnyerték. Egyúttal a képviselőtestület meghatalmazta az épitő bizottságot, hogy azt a mai kor igényeinek megfelelő csinnal rendezze be. A villamvilágitás, melynek eszméje már évek óta vajúdik, immár a megvalósuláshoz közeleg, amennyiben Niefergall Nándor, városunk agilis főjegyzője már tárgyal erre nézve pénzintézeteinkkel. Általában arra irányul most a törekvés, hogy a várost a fővárosiaknak is kedvelt nyaraló helyévé tegyék. Az erre a czélra alakult bizottság Niertit Béla községi képviselő fáradhatatlan tevékenysége folytán már is szép eredményeket mutathat fel, úgy, hogy az utóbbi években nyaranként számos fővárosi család kereste fel városunkat s talált közöttünk üdülést. Ezen bizottság érdeme, hogy a forró nyári napok alatt nem vagyunk kénytelenek az utcza porát szívni; mert most már sűrűbben járt utczáinkat és tereinket rendesen öntözik. Remélhetőleg a Dunapartot sem hagyják meg a mostani kietlenségében, hanem mielőbb rendezik és befásitják. mert most minden városunkba jövő idegen kénytelen mosolyogni a hangzatos Erzsébet-sétatér feliráson. A közel jövőben megvalósul az erzsébettéri ártézi kút is, mely már a második lessz városunkban. Sőt ezen kiviil három más ártézi-kut fúrása is tervbe van véve. A város főterén, az Erzsébettéren több modern emeletes épület között ott áll még az alapítványi uradalom pajtaszerü épülete, melynek helyébe azonban — úgy értesülünk — az uradalom díszes emeletes bérházat fog építtetni, mely nem csak jelentékenyen szépítené a várost, hanem a középponton lévén, igen jövedelmező is volna. Még nagyon kívánatos lenne, ha a „méntelep“ a város kellő közepéről az iskolás gyermekek fürge szemei elől, más alkalmas helyre tétetnék át. Úgy tudjuk, hogy községünk érdemes birája ez irányban is kedvezően fog intézkedni. Ideje is már, hogy ez a népes, szép fekvésű város felébredjen tétlenségéből, mert eddig nemcsak előre nem haladt, hanem közömbösen nézte, mint viszik el innen egymásután a hivatalokat s mint fosztják meg a lakosságot jövedelmi forrásaitól. Az adóhivatal elvitele lett volna az utolsó kegyelem döfés. Ma már ebben a tekintetben is nyugod- tabbak lehetünk, kedvező benyomást tett ugyanis Szluha István orsz. képviselőnknek az a kijelentése, mely szerint minden lehetőt elfog követni, hogy az adóhivatal továbbra is megmaradjon és az oly rég óhajtott polgári iskola létesüljön. Adja Isten, hogy mindezen hasznos újítások minél előbb meg is valósuljanak. Ehhez, mivel közügyeink vezetése igazán jó kezekben van letéve, semmi kétség nem fér. Kovács. Gőzfürdőnkről. — Tréfás csevegés — komoly szósszal. — A múlt vasárnap majdnem nagy szerencsétlenség történt a szekszárdi gőzfürdőben. A fürdő együk vendégét, Stokinger János helybeli lakost, kicsibe múlt, hogy agyon nem ütötte a reászakadt tussoló készülék. Lapunk együk munkatársát kértük meg ez eset leírására, ki a következőkép tett eleget megbízatásának: „Ha rendezett tanácsunk nem utaznék állandóan Budapest és Szekszárd között, vagyis jobban mondva, ha már rendőrkapitányunk volna, akkor most énnekem, úgyszólván, semmi dolgom sem lenne, mert a rendőrkapitány nr ezt az ugyan sok tekintetben tanulságos, de száraz, hivatalos izü és stylusu kommünikét adta volna ki lapunk számára: „Vétkes gondatlanság. Stokinger János 45 éves nős, vagyonos szekszárdi lakos, a folyó évi április hó 30-án délelőtt 10 órakor, többek társaságában a szekszárdi gőzfürdőben fürdött. Éppen az utolsó tusso- lást végezte magán, a mikor a földszinétől 3-75 és 1/2 czentiméter magasságban elfekvő, függképes állapotában rozsda által meggyen- gitett tussoló készülék reászakadván, az által fején 12 czentiméter hosszú, 3—4 czentiméter széles és 3—4 milliméter mély, daggal súlyosbított folytonossági hiány idéztetett elő. Az első segély az ugyanott időző tílazsek Fe- rencz ál lám vasúti osztálymérnökségi tisztviselő által nyujtatott, ki a sebet az első kötéssel is ellátta. A sérülés nem életveszélyes, de elég komoly. A seb 14—22 nap alatt gyógyul. Egyidejűleg általam intézkedés tétetett, hogy a tüzetes hatósági vizsgálat megejtéseig ez az életbiztonsági tekintetekből alaposan kifogásolható helyiség a nagy közönség elől egyelőre elzárattassék.“ Ezt írná a rendőrkapitány. Ha pedig valami nagy, igen nagy város polgárai lennénk s igy rendes „közegészségügyi tanácsunk“ lenne, az már réges-régen felvette volna a következő jegyzőkönyvet: „A mai napon megejtett helyszíni vizsgálatból kifolyólag megállapítottuk ama ténykörülményt, hogy a szekszárdi gőzfürdő a közegészségügyi tekintetek kívánalmaira vonatkozólag a kritika bonezoló kését ki nem állja. (Tudományos stylus!) Konstatáltuk nevezetesen, hogy bazenjának vizét, mely salétromban s állati zsiradékokban dús, hetenként csak egyszer eresztik le és táplálják friss vizzel, mi tekintve e ténynek elvitáz- hatlan akut jellegét, közegészségügyileg ki- fogásolhatás alá eshetik annyiból, hogy az alig pár köbméter nagyságú bazenban egy 15 ezer lakosai biró" város apraja s nagyjának fürdési végszüksége nyer kielégítést. Már pedig a tudomány csalhatatlan kétszer j kettője bebizonyította ama körülmény tény- j beli igazságát, hogy egyetlen egy baktérium I szaporodási képessége három nap alatt 47 { trillió külön egyedet eredményez, mi súlyban kifejezve — feltéve a zavartalan fejlődést, — 7V2 millió kilogramm tényleges súlynak felelne meg, vagyis igy 6 nap alatt 94 trillió, I tehát 15 millió kilogram baktérium meny- nyiség jöhet létre, mi által Szekszárd nemcsak e földi világ, de a létező összes min- denség baktérium szükségletét képes fedezni. Tekintettel mégis a közös vámterületből származó joghátrányra, indítványozzuk, hogy a baczillus szállítás terén az önálló vámterület jogosult és egyedül indokolt álláspontjára helyezkedjünk még pedig oly formán, hogy a fent hivatok bazen űrtartalmát hetenként legalább 3-szor lássuk el, ha nem is absolut, de relativ értelemben vett, úgynevezett tiszta vízzel, miáltal a parazitikus baktériumok szaporodását a kellő arányra minimáljuk s annyit mindenesetre elérhetünk, hogy határozottan egészségesebbé tett tenyészviszonyok mellett, legalább fajtiszta baczillus nemze- ! déket produkálhatunk. Kelt mint fent. A másolat hiteléül: Krix-krax.“ Jegyzet. Kiadtuk tudósítónk tréfás sorait, annál is inkább, mert Borzsák Endre tisztelt barátunk lapunk más helyén megleczkéztet, hogy lapunkban a humornak kevés helyet szentelünk. (Hát nem akasztófa humor ez?!) Egyúttal azonban van komoly szavunk is ehhez a fürdő kérdéshez. Pár évvel ezelőtt a legnagyobb örömmel üdvözölte itt Szekszárdon mindenki a fürdő létesítés felvetett eszméjét s alig akadt intelligens ember, ki anyagilag is hozzá ne járult volna létesítéséhez. Megalakult ugyanis a fürdöegyesület s egyenként 10 esztendei időtartamra évi Í0 korona hozzájárulásra köteleztük magunkat. Ebből az öszszegből került ki a fürdő tulajdonosának megajánlott évi, gondolom 1400 korona subvenció. Csakhogy a közönség végtelenül csalódott. Egy minden tekintetben modern és pazar berendezésű fürdőt Ígértek neki. Később már elengedtük a fürdő pazarságát, gondolva, hogy legalább czélszerü és praktikus berendezésű helyiséget nyerünk. Nem hánytorga'juk, hogy nem igy lett, mert elég jó lenne az a fürdő a mi igényeinknek, csak hogy leglényegesebb hibája, a vízhiány, már az első évben kitűnt s általános panasz támadt a fürdő tisztátalansága ellen. A fürdőegyesület tehát közbe épeit, fürdőbizottságot küldött ki az ellenőrzésre. A tulajdonos ásatott is még egy kutat s azzal itt hagyott bennünket a faképnél. Kiadta a fürdőt bérbe. Az uj bérlő ellen nem tehetünk semmi komolyabb kifogást. Szegény feje nagyon is rajta van, hogy a közönség igényeit kielégítse, de hát ekkor a saját pénzén át kellene alakítania s kitataroznia az egész fürdőt. így például velem is megesett a télen, hogy az első osztályú porczelán- kádba, ahol fürödtem, alulról betódult a szomszéd kádból az ott elhasznált viz, mert a kivezető cső állítólag elromlott. Tessék ehhez hozzá venni a Stokinger ur fenti esetét . . . Beláthatja tehát mindenki, hogy itt gyors cselekvésre van szükség. Ezen a tarthatatatlan állapoton minél előbb segíteni kell. A fürdőegyesületnek hatalmas fegyver van a kezében: ne szolgáltassa ki a felajánlott szubvencziót mindaddig, inig a tulajdonos jogos igényeinket ki nem elégíti. Hiszen nincs olyan bíróság mely pör esetén e miatt elmarasztalná, mert elvégre használható állapotban levő fürdőért hoztuk meg annak idején az áldozatot. A gőzkamra, élet- veszélyes tussok, fürdőkádak tehát azonnal ki- javitandók s főleg követelnie kell az egyesületnek a viz mizéria megszüntetését. Mig a fürdőbazenből a vizet hetenként csak egyszer eresztik le, vagyis, hogy ha az, a beléje naponta állandóan befolyó vizzel felfrissítve nem lesz, addig csak a kényszerhelyzetben levők szánják rá magukat a fürdésre, mig a kényesebb igényű fürdő közönség, mint a múltban is tette, ezután is csak tovább sopánkodik egy igényeinek megfelelő uj fürdő után ! CSflRflOK. Sebek. Küzdve, a nagy világban Kaphatsz ezer sebet, Boldog családi körben Könnyen gyógyul, heged. De itt, egy karczolás már : Mélyen telkedbe vág ; Futhatsz, be nem gyógyítja : Kint, az — egész világ! BODNÁR ISTVÁN. Természettudományi csevegés. Vannak-e lakók a csillagokban? A csillagászok nem ölj ostoba emberek, mint a minőnek sokan tartják őket. A nagy számok, melyekkel dolgoznak, korántsem foglalják le őket annyira, hogy e miatt a földi dolgokról megfeledkeznének s attól kellene őket félteni, hogy mig az eget vizsgálják, belebuknak az árokba, mint a jó Lafontaine meséli róluk. Az sem igaz. hogy olyan száraz emberek, kiket a nagy számokon és komplikált csillagászati eszközökön kívül semmi sem érdekel. Sokjuknak igen is élénk fantáziájuk van és a földön látott dolgokból per analogiam akarják megmagyarázni azon csodákat, melyeket az égen fedeznek fel. Igaz, hogy a komoly tudósok nagyon tartózkodók állításaikban, de ez csak a végleges eredményről áll: a csillagászatban pedig a sok jeles exakt eredmény mellett még tág tér nyillik a találgatásokra, feltevésekre és a nélkül, hogy túlságos fontosságot akarnánk tulajdonítani a sokszor valóban csábitó, máskor csak efemér jelentőséggel biró találgatásoknak, meg kell vallanunk, hogy ezek sokszor ép oly érdekesek, mint maguk az exakt felfedezések, nem a positiv tudomány, hanem, hogy úgy mondjuk annak külső ruházata, megjelenése teszi a hypoteziseket érdekesekké. Egy igen régi és érdekes hypotezis a csillagászattanban az, vájjon a nap körül forgó többi bolygókon is van-e értelmi és szerves élet, mint a földön ? Már a XVIII. században Fontanelli irt erről egy kevésbbé tudományos, mint inkább szellemes és kedves könyvet, melynek czime ez : La pluralité des Mondes habités. Sokkal komolyobban tárgyalta ezt a kérdést 1867-ben Flammarion,
