Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-06 / 18. szám

2

KÖZÉRDEK

1905. május 6.

És hogy a magyar paraszt magától tanulja meg az élelmességet! (ismerjük az iskolákat, a melyek német mintákra készültek és igen sok nyelvtani szabályt tanítanak, de semmi olyat, a - minek a praktikus életben hasznát lehetne venni. És ha valami gyakorlati ismeretet nyújt is az iskola, azt is elméleti szempontból tárgyalja, mert hiszen a németek is igy csinálják. De az iskolától akkor sem várhatnánk sokat, ha azok jók volnának, az iskola többé-kevésbbé mindig távol áll az élettől. A magyar parasztnak pedig az élet ismeretére van szüksége.

De hát honnan szerezheti ezt meg? Az egyszerű felelet az, hogy: a vezetőitől. A pap, a jegyző, a taniió hivatvák arra, hogy a népnek igazi jó atyjai, tanácsadói legyenek. Az önzetlen vezetőkben való bizodalom nyújt a népnek boldogulást. Természetesen ide szükséges, hogy magukban a vezetőkben is legyen gyakorlatias érzék és mindenek fö’ött sok jóakarat arra nézve, hogy a vezetésükre bizott parasztságot a boldogulás czéljai felé tudják vezérelni. De a pap, a jegyző, a tanító mindent nem tehet meg és különösen nem tehet meg akkor, ha felülről nem kap erős támogatást. És bizony meg kell vallani, hogy addig, a mig a korszellem át nem alakul, mig a féktelen önzést fel nem váltja az önzetlenség, mig a vallásosság nem hatja át az összeséget, mig az erkölcsök meg nem tisztulnak, addig nincs sok remény a javulásra.

Persze ez okoskodás akadémikus természetű, s inkább a távol jövőnek szól. De hogy gyakorlati és most megvalósítható dolgokról is beszéljünk, azt gondoljuk, hogy a nép boldogitá- sainak fontos eszközei lehetnek a néppel való közvetlen érintkezés és a gyakorlati előadások, oktatások, fel- világositások. E tekintetben pedig a gazdasági egyesületektől várhatni legtöbbet. De a gazdasági egyesületeknek, mint magán egyesületeknek hatásköre annyira korlátolt, hogy a legjobb

akarat mellett sem képesek mai alakjukban mindazon fontos kérdéseket, a 1 melyeket a gazdatársadalom érdeke ! ma már hangosan követel, megoldani, megvalósítani.

Ha társadalmi viszonyainkat nézzük, azt látjuk, hogy a gazdaközönséget kivéve a társadalomnak vala- ! mennyi rétege körülményeinek meg- I felelőleg szervezve van. Az ipar- és j kereskedelmi kamarák révén az ipa- ! rosoknak és kereskedőknek, mivel a fentartáshoz valamennyien hozzájárulnak néhány fillérrel, olyan intézményük van, a mely őket az eshető- ! ségektől megvédheti. Ellenben a gazdaközönségnek olyan szervezete, a mely | őt képes lenne az idegen befolyástól, különösen pedig a túlkapásoktól megvédeni, nincs. A gazdasági egyesületek,

| mivel fentartásukhoz a gazdaközönség- j nek csak kis százaléka járul, szűk ! keretek között mozoghatnak.

Szükséges volna tehát a gazdasági egyesületeket igen széles alapokra | fektetni már csak azért is, hogy a magyar parasztságnak, mint kisgazdáknak érdekeit hathatósan védhessék; s ilyenformán számtalan socialis bajt megszüntethetnének, terjeszthetnék a helyes gazdálkodáshoz szükséges ismereteket, utbaigazi fásokat nyújthatnának a gyámoltalanoknak, és létesítenének minél több szövetkezetét, a melyek nélkül ma már alig lehet boldogulni.

Mi az oka népünk elsatnyu- lásának ?

A mai tudomány, mely minden létezőnek okát fürkészi, keresi, nincs egyedüli I segédeszközeire — mint mikroskop, távcső ós retortákra utalva, — hanem inkább mint valaha, a philosopbiát veszi igénybe; igy a j szeretetet is vizsgálódása tárgyává téve, az egyéni önérdeket találta ez idő szerint annak tulajdonképeni alapjául.

Csupa számitás, haszonlesés, szóval önérdek, képezi a mai kornak szeretetét. Nem javulás, szivtisztaság és tökéletesbülés után i sóhajtozik a mi korunk, hanem csak pénz

hozzá czimezték a legtöbb levelezőlapot. A helyi újság báli tudósítója kövér hetükkel szedette ki nevét. A tárczarovatban hozzá Írták a legtöbb verset; és ha a helyi sajtó nyílt terében lovagias ügy fordult elő, az a legnagyobb valószínűség szerint Kovács Czi- czelle kisasszonyért volt. Minden csak ő érte. A. Szeder Ambrus ur bomlása is. És A. Szeder Ambrus ur meg volt győződve, hogy ez „a hölgyvilág egén tündöklő csillag“ (mint egy „Hozzá“ irt versben lehetett olvasni) az övé lesz. Mert A. Szeder Ambrus ur érezte, hogy ő éppen olyan szépsége a libádi férfitársaságnak, mint a milyen szép Cziczelle kisasszony a hölgyek között.

Nem is töprenkedett soká, hanem látogatás czdjából megjelent Cziczelle kisasszonyék egyszobás lakásában, mely három ágyat, két tömérdek papirvirággal feldíszített szekrényt, egy asztalt és négy széket tartalmazott az álló ruhafogason kívül, melyen annyi szoknya és egyéb ruhanemű lógott, hogy lehetetlen volt Kovácsék rendezett anyagi viszonyaira nem gondolni. A látogatásnál természetesen a legpirosabb nyakkendő szerepelt. Cziczelle kisasszony papája éppen vetkőződni készült, de egy ásitás kíséretében mégis kijelentette, hogy a tanár ur kedvéért hajlandó még egy j órahosszat fönmaradni. Cziczelle kisasszony is örült a látogatásnak és a kávéőrölést mamájára bízta, a ki nem túlságosan tiszta ke- zével szemét törülgetve egy sarokba vonult j és ott addig forgatta a kávéőrlőt, mig végre -1

is elszenderült. Nem is ébredt föl addig, mig Kovács ur egy ásitást nem eresztett ki bajusza alatt, a mely meglepően olyan volt, mint az orra alá alkalmazott két mókusfarok. A. Szeder Ambrus ur is jónak látta elkészülődni, de súlyzó lökésekhez hasonló mozdulatok kíséretében bátor volt háromszor megígérni, hogy többször is fogja tiszteletét tenni. Cziczelle kisasszony nem minden meghatottság nélkül vonogatta vállát.

És csakugyan A. Szeder Ambrus ur beváltotta ígéretét, lehetőleg a vacsora utáni órákban, mikor Kovács urat bor mellett szokta találni. Igaz bár, hogy Cziczelle kisasszony a kelleténél gyakrabban őrölt kávét a konyhában, de ezt A. Szeder Ambrus ur sehogy- sem akarta egyébnek tulajdonítani, mint Cziczelle kisasszony gazdasszonyi buzgólko- dásának. És ebbeli örömének kifejezésére apró ajándékokat kezdett küldözgetni a hölgyvilág egén tündöklő csillagnak. Néha virágot is vett, de cserépben, hogy hosszabb ideig virítsanak emlékezetére. Egy alkalommal mátyásmadarat küldött, melyet egy iskolástul hozott ajándékul. Máskor egy féltuczat zsebkendővel kedveskedett; ezeket Ambrus ur tombolán nyerte az iparos ifjak bálján. Kapott egy két forint ötven krajczáros ébresztő órát is egyik tanítványának. apjától, a ki órás volt; ezt is Cziczelle kisasszonynak ajándékozta. Más alkalommal két kappant kapott, a mit szintén Cziczellének küldött „hódolata jeléül“. Nevenapjára pedig egy pár

— és vagyon —- kenyér — és kincs — szerzés után egyes-egyedül. A gonosz szellemnek ama szava: „Parancsolj, hogy e kövek változzanak kenyerekké“, — mint a szt. Írásból erről értesülünk, még msndig kisérti az emberiséget s gyorsan talál e félrevezető szózat az emberi szivekben, különösen napjainkban, számos követőkre. Előtérbe látjuk mindenütt Dyomulni a rosszat, hisz nem tudjuk-e, hogy még mindig kisért a gonosz, mint az első emberpárt a kigyó! ? Kiveti hálóját e gonosz szellem, hogy úgy a testet, mint a lelket, hatalmába kerítse.

Minden lépten-nyomon hangzik a panasz az emberek elvetemültségéről, alig győzi a sok kihágást büntetni a világi hatalom, Telvék a börtönök a sok raboktól. Az egyik felebarátja ellen csekély haszonért, mihez az önérdek hajtja, hamisan esküszik; a másik nem tudván fékezni szenvedélyét, hitét tagadja meg, vagy áruba bocsátja azt pénzért. Testvér testvér ellen agyarkodik és forral boszut, gyermekek szüleiket káromolják s szitokraeme- lik szavukat Isten után legnagyobb jóltevőik iránt. Méltán kérdezhetjük tehát, hogy mi az oka e visszás helyzetnek, ez erkölcsi sülyedésnek, főleg azonban népünk testi el- satnyulásának ?

11a alaposan vizsgáljuk és szemügyre vesszük e kórtüneteket, azt fogjuk tapasztalni, hogy mind eme nagy bajnak okozója, részint már az iskolás gyermekeknél mutatkozó dohányzás élvezetében, valamint a felnőtteknél a pálinka ital vehemens elterjedésében ; részint pedig a férfi- és nőnemnek túlságos korán való házasságra lépésében keresendő.

A mi mindenekelőtt az iskolás gyermekeknél sajnos, napja inkban a nagyon is lábra kapott dohányzás élvezetét illeti, elszörnyüködik az ember, már e dolog lehetőségének hallatára is, még inkább azonban ennek gyakori láttára.

Tudjuk, hogy a nikotin méreg megakasztja a serdülő test fejlődését, ennélfogva okvetlenül észlelnünk kell azt a kiszámíthatatlan kárt, mit a dohányzásnak már a gyermekkorban való idő előtti élvezete okoz, az emberi nemben. Az utczán való dohányzás egész 1848. évig, Europa legtöbb államában tiltva volt. Korunkban azonban már minden tacskó, még talán a feje lágya sem nőtt be, virtusnak tartja a dohányzást s egész kihivó- lag viselkedik az utczán tanitója s más feljebbvalója iránt, mintha biz neki e tekintetben senki se parancsolhatna. Az a kis rész, mely még a jobb házi nevelés folytán, ismer némi szülői szigort, fegyelmet, ezen rossz példa behatása alatt, ha nem is nyíltan, de | igen sokszor titokban űzi e bűnös és nem- I télén vágyat.

Innét származik a néha egész községe.

sárga keztyüt szerzett, a melylyel az a sze rencsétlenség történt, hogy kicsinek bizonyul1 és hogyr Cziczelle kisasszony visszaküldte azzal az üzenettel, hogy többé semminemű ajándékot nem fogad el. Visszaküldené a kappanokat is, de már megették, a mátyásmadár kimúlt, a virágokat pedig lecsipked- I ték a szomszédok tyúkjai. A zsebkendőkről és ébresztő óráról nem szólt az üzenet.

Ez a váratlan esemény szerfölött kellemetlenül érintette A. Szeder Ambrus urat. Szivében valami rettenetes féltékenység támadt, s az iskolás gyerekeket irgalmatlanul megrakta minden megmagyarázható ok nélkül. Mikor dolgát elvégezte, Cziczelléék felé indult. Czipőin. k talpát dühösen csapkodta a kövezethez, s most teljes mértékben lehetett szemlélni járásának azt a sajátosságát, a melyet a katonák taglalt menetnek szoktak nevezni. Marczangoló féltékenységében arról sem feledkezett meg, hogy kis ujjaival gyöngéden ne tartsa elő-előtolakodó kézelőit, a mire a járó kelők azt a megjegyzést tették, hogy hivatásos tanító, mert karjaiból is C hetüket alakit a kisdedek oktatása czéljából. Ambrus ur ellenben Cziczelle kisasszony bájaira gondolt, valahányszor karjainak C formáját a tükör előtt tanulmányozta.

Cziczelle kisasszony, a ki a nap túlnyomó részét az ablaknál szokta eltölteni, mikor észrevette Ambrus urat, visszavonult a fehér csipkefüggöny mögé és gúnyos nevetéssel vicsorította fogsorát, melyet azonban