Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-15 / 15. szám
2 KÖZÉRDEK 1905. április 15. röpiratra. a mely a föntebb hangoztatott érveket a nép nyelvén kifejtené. Vagy elbeszélés alakjában, olyan formán például, hogy: egyik családnak egykéje mint afféle „egyfi“ kényeztetve nevelődik a szülők átkára, szégyenére, gy7ászára. A másik család több gyermekével boldogul. A pálya- dijat nyert művet ki kellene aztán sok százezer példányban nyomatni, az anyakönyvvezetők közt kiosztani, bogy a házasságkötés után minden uj párnak egyet ingyen adjanak. Minden faluban találnának rá élő példát. „Mintha csak ezek meg azok volnának kiszerkesztve“. Talán lenne hatása. Sokat tehetne a katholikusoknál a gyóntató szék, a hol a szív érzelme megnyilatkozik és fogékony a vallási, erkölcsi intések befogadására.** Én hallottam egy apai szív megnyilatkozását. Atkozta azokat, a kik tele beszélték őt és feleségét, hogy minek a sok gyermek. Hallgattak rá, az egyke iskolás korában meghalt és aztán többet már nem adott az Isten; most neki és feleségének vén- ségökre kell az igát huzni, nincsen segítségük. Oh a falusi népélet sok ilyen anyagot szolgáltat akár tragédiára. Nemrég halt meg egy öreg ember nálunk, alig esztendeje temette el a feleségét. Vagyonosak voltak, de siralom volt a sorsuk. Egy fiukat, a kit a katonai szolgálat alkalmával kireklamáltak, mint fiatal házast te** Más vallásunknál pedig olt van a szószék, — csakhogy a nyilvános dorgálással járó kellemetlenségeket kevés lelkész szereti magára venni s a maguk szempontjából igazuk is van az ilyen lelkészeknek, meri a törvény részéről nem tapasztatják azt a jogosult védelmet, amely őket közerkölcs javítási és hazafias buzgólkodá- sukban kellőleg támogatná. Ismerünk egy derék ev. ref. lelkészt, ki fiatalabb éveiben teljes energiával látott a — Sárköz bűnének megakadályozásához. A számtalan életet elölő tanodám» ellen bünfenuitő feljelentést is tett a tekintetes kir. törvényszéknél (régebbi időben volt ez!) de a feljelentés vége kézzel fogható bizonyítékok hijján teljes felmentés lett, mi által a lelkész helyzete sok ideig kényelmetlen volt a saját falujában. — Törvényhozási intézkedés is kellene tehát ide. Teljes szigor, mellőzése az úgynevezett: közvetlen bizonyítékoknak, mert a szentirás ellenére, a közerkölcs és a magyar haza érdekéken inkább szenvedjen egy ártatlan, mintsem hogy olcsó szerrel megmenekedjék 100 bűnös. A szerk. A közmondás ugyan elég naivul azt tartja, hogy minden kakas ur a maga dombján, de ezt Radevitzékre úgy kell alkalmazni, hogy a kapitány házánál a tyuk volt a kakas. Igen, a közmondások néha botrányosan sántítanak. Tehát Elin parancsolt. A kutyamosótól kezdve egész az uráig mindenkinek. Rövid három év alatt tiz szakácsnőt és kilencz szobaleányt kergetett el. És azok a szép, keskeny kacsók jól kezelték nemcsak a kantárszárakat, — mesés elegáncziával lovagolt Elin, — a zongora elefántcsont billentyűit is, és az ostoba János kocsis ábrázata aligha a szakácsáé csókjaitól volt olykor piros, bizonyára azok a fehér kezecskék érdekelték. 2. Az ura, a hirtelenszőke, langaléta Góliát a szellőtől is féltette Elint. De a felesége önállósága és akarata nem igen tiirt ellenmondást, s a nagyon is óhajtó módban előadott jó tanácsokat nem igen szivlelte meg a szenvedélyes, sűrűvérű, fekete asszony, a kinek utolsó szava többnyire ugyan egyformán hangzott: t — Én akarom, vagy én akartam igy. Erős énje volt Elinnek. Szerelemféltésről szó sem volt köztük. Jóllehet sokat fordultak meg a házuknál a garszontisztek és Radevitz is vitte a feleségét mindenüvé, az asszony mindenütt énje maradt a társaságnak, akire a zsengébb korú mették el. Nagyon tanulságos volt a reklamáláshoz való családi értesítő. Valami három-négy előbb született gyermekről szól ez, kiknek 5—6 éves korukban történt elhalása után született a másik, mig az utolsót fölnevelték. Mikor ez élte virágjában meghalt, sirboltot építettek neki, szép sirkövet állítottak, azt koszoruzgátták, mig végre hosszas gyászos évek múlva ők maguk találtak abban helyet s a családnak még a neve is kihalt a községben. Sok úgynevezett népiratkát olvastam már, a melyek a nép között uralkodó mindenféle bűnt, p. o pálinka- ivást, kártyázást stb. ostromolnak, de ezen legnagyobb bűn ellen szólót nem olvastam még egyet sem. Egy népbarát. Akadályozzuk meg a kivándorlást* A rósz idő, a nehéz helyzet, a százféle anyagi hiányok és bajok miatt panaszkodnak manapság igen nagyon az emberek. Panaszkodik a földműves, a napszámos, az iparos, a hivatalnok, szóval panaszkodik itt az ifjú és az öreg, a szegény és a gazdag, hogy az idők gonoszak s az ember csak nyomorog ez árnyék világban. Ha behatóan vizsgáljuk a társadalmat és annak egyes osztályait, azt tapasztaljuk, hogy a panasz nem egészen alaptalan. A viszonyok súlyosak és nyomasztók I Az elégédetlenség, a nyomor mindinkább terjed és sok tekintetben megakasztja a testnek és a léleknek mozgékony erejét; mi által úgy a szellemi, valamint az anyagi jólét, nagy kárt szenved. Midőn e szomorú körülményeket szemléljük, nem hagyhatjuk figyelmen kivül amaz igaz- j súgót, hogy — ha vannak is olyanok, kiket | ön hibájukon kivül üldöz a sors, — a legtöbb ember maga oka saját elégedetlenségének, mivel nem teszi meg azt, a mit nem csak hogy megtehetne, hanem megtennie is kellene. A jelen nagy elégületlen- ségnek az az egyedüli alapja, hogy a mai * A baj nagyságát mutatja, hogy egyszerre két különböző oldalról is kapunk ugyanazon bajokkal foglalkozó czikket. De másrészt örven- j detes jelenség is ez, mert azt mutatja, hogy már \ gondolkozunk is a segítés eszközén. Szives j örömmel közöljük tehát ezt a tanulságos közleményt is. kor túlságos nagy követelményeihez kenés alkalom adatik, különösen a munkás osztálynak a munkához, ha mindjárt megvolna is ahhoz ói munkakedv. Ivorlátozni kell a nagy költekezést, fényűzést az egész vonalon, úgy a felsőbb, mint az alantas körökben, igy lehet csak létrehozni az igazán lelkiismeretesebb munkálkodást, melyet semmikép sem nélkülözhet a mai társadalom. Három nagy betegség emészti napjainkban drága hazánkat. Az egyik az Amerikába való tömeges kivándorlás, a másik az egg gyermekrendszernek veszedelmes áramlata, a harmadik pedig, a nagy munka- hiány, mivel mint agrikultur-államnak nincs versenyképes iparunk és kereskedelmünk. Nagy baj mind e három nyavalya, sőt azt lehetne mondani, hogy valóságos országos csapás, mely végzetesen fenyegeti e sok nemzetiségű államot. Seregestül hagyják el ez országot a kivándorlók, kik közül azok, kik már most családostul mondanak búcsút e hazának, félő, hogy soha többé vissza nem térnek, az „ubi bene, ibi patria“ elvét tartva szem előtt. Azok révén pedig a kik itthon hagyva családjukat, mennek jobb hazát keresni idegen világrészekbe, könnyen elképzelhető, eltekintve az anyagi haszontól, mit családjuknak talán szereznek s megtakarítanak, kimondhatatlan nagy az erkölcsi veszteség, mely úgy a távol levő férjet, mint az itthon maradt nőt a családdal együtt fenyegeti. Nagyon természetes, hogy a javakorbeli idegenben levő férj, valamint a visszamaradt feleség, lábbal tapossák a hitvestársi hüségi esküt, tág kaput nyitnak a fajtalankodásnak, s miután tény az hogy „exempla trahunt“, igy az erkölcstelenség terjedésével veszélyeztetik a köz- erkölcsiséget is. Ugyan mi lesz abból a nemzedékből, a mely ilyen légkörben nevelkedve, ilyen erkölcsrontó példát látva, lesz hivatva nemzete javát munkálni, egyháza ügyét lelkesedéssel s buzgósággal előbbre vinni és saját jól felfogott érdekét szem előtt tartani, szóval minden nemes, magasztos és szép eszméért lelkesülni? Nem halljuk-e a vészmorajt, mely a költő szavaiban intőleg hangzik felénk, hogy felrázzon bennünket alélt- ságunkból: „Minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész Róma ledől s rabigába görbéd!“ A munkabíró nép igy idegenbe vándorolván, mintha csak a török- és a tatár-járás idejében volnánk, oly néptelen lesz az ország, oly kihaltak némely helyen a községek, hogy biz nem tudom, honnét kerül ki a sok arató, melyre a nagy- birtokosok, uradalmak utalvák, honnét a sok napszámos, mely különösen a szőlészettel foglalkozó vidékeken de meg egyéb gazdasági teendőknél nélkülözhetetlen/ hadnagyok és kadétok bizonyos tartózkodó félelemmel tekintettek fel. Mert Elinnek voltak kegyetlen ötletei, amelyek divatba jöttek s a felsült gavallért nagy ideig nevetségessé tették. Ettől pedig különösen Baltavárott félt mindenki, ahol egyéb tárgyalni való hiányában egy-egy kalandból vagy tréfából hetekig eltereferélt a tiszti menázs. Februárban az altisztek bált rendeztek. Az alezredes feleségét előfogta a migrén s igy a bálanyai tisztségét Elinnek kellett el- j fogadni. Az altiszti bálok nagyon jól szoktak ! sikerülni Baltavárott. A nézők sorában a | tisztnek is megjelennek s ha egy-két túron kivül egyebet nem tánczolnak is, de legalább jó hangulatba jönnek/ ahogy a fesztelenség növekedik a külön helyiségekben elfogyasztott pezsgőktől. A báli tudósitás szerint a lady patronesse pont kilencz órakor jelent meg s a rendezőség hallatlan nagyságú bokrétával kedveskedett neki. A tudósitó — Gyárfás Sámuel — kiemelte fejedelmi termetét és j úgy vélekedett tizenöt soron keresztül, hogy ! bajosabb bálanyát még lámpással se lehetett [ volna találni, és hogy ez a bál a hanyatló i század egyik legsikerültebb mozzanatát képezi. A szünóra után kitűnő kedve jött a szép asszonynak. Az alezredes, otthon hagyva a feleségét a főfájásnak és a sárga irigységnek, velük vacsorázott. A kiváló borok és a pezsgők felvillanyozták a kedélyeket és a lady patronesse nem győzött eleget mosobT°nnb mikor a rózsás hangulat közepette, komoly mord kapitányok és becsipett hadnagyok éltették és egészségére ittak. Elin aczélszürke szemeiben élénk tűz csillogott, mikor az urával keringőt tánczolt. A baltavári öt szál ezigáuyból álló banda ezen alkalomra kilenczre egészité ki magát. Leitgcb tűzmester, a főrendező is kapott egy túrt, a mit kellő ünnepélyességgel és hodoló tisztelettel lejtett el a bálanyával az Arany Oroszlán nagytermében. így szokás ez az altiszti bálokon. Talán az ura elálmosodhatott a sok pezsgőtől, mert két Arakor azt mondta Elinnek : —' I?lin, nem jó volna mennünk ? — En még tánczolni akarok. Badevitz nyugodtan és előkelőén, mint egy I. oszt. tüzérkapitányhoz illik, oda igyekezett az alezredeshez, a ki a hadosztály gyakorlatok terveit adta elő, melyek augusztus végén fognak lezajlani. ■ A ragyás Géza czigány animóval húzta a dájcsot, éppen a harmadik négyes után. Radevitz megnézte az óráját: három múlt. Csendesen ki ballagott a felesége után, akit egész udvar vett körül tisztekből és kadétokból. Elin az emelvényen ült a feldiszitett páholyban és a könyörgő Katinszky Kázmér főhadnagynak azt mondta: No jó, de csak egy túrt. Egy negyedóra múlva. Radevitz először eleteken volt a feleségéhez ilyen szigorú :
