Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

chelle-ben van László, „et j' ai traverse une de plus belles parties de la Francé. Dieu! quel charme, quelle beauté, quelle vegetation," írja innen. Jelzi azt is, hogy Orleanson kívül eddig Blois-t, Tours-t, Angers-t és Nantes-t látta. November 4-én László Rochefort-ba ér, novémber 9-én pedig már Bordeauxban van, a hol súlyosan megbetegszik, s itt kell neki emiatt maradni 1836. január elejéig. — 1836. január 3-án még innen írja, hogy egészsége már helyreállott, és hogy: „Egy újonnan felállított diligence egész Lyonig visz 63 óra alatt, nem 5 vagy 6 nap alatt, mint az eddigiek," azután folytatja: „ha betegségem nem akadályoztat, bizonyára verseket csináltam volna. De így egész tiszta hideg prosát érezvén lelkemben és fejemben, gondolataimat rithmusba öntenem egészen lehetetlen lenne." Bordeauxból Lyonba január 5-én indul, a hova 9-én érkezik s innen László Genfen át Bernbe ér. Január 19-én még Bernből ír levelet, január 27-én pedig már Ulmban van, s innen irja meg, hogy látta a Rajnát Schafhausennél, így tehát utja Bernből erre vezetett. Február elején érkezik László Münchenbe, ahol ő szembajt kap; kísérője, Petrovics Frigyes pedig „Nervenfieber"-ben betegszik meg, s befejezi fiatal életét. László grófnak 1836. április 5-én kelt levele szerint Petrovics nyavalyáját Münchenben az idevaló archívumban szerezte, „ahol a szobák igen erősen be voltak fűtve s honnan ő mindig egyenesen a hideg levegőbe kiment. — Ez hihetőképen nem történt volna, ha nem mulatunk olly soká Münchenben." A súlyosan beteg Petrovics állapota mind rosszabb és rosszabb lett, ugy hogy az orvosok már consiliumot tartottak fölötte, de hiába, Petrovicson már nem lehetett segíteni, s 1836. április 12-én 35 éves korában elhunyt. Az utazás tehát így, ezzel a végtelenül szomorú akkorddal végződött! László gróf nagyon szerette és becsülte kísérőjét, a tudós Petrovicsot, úgy hogy ennek korai és tragikus halála valósággal kétségbe ejtette. 1836. április 13-án Münchenből keltezett leveléből látjuk, hogy a porig lesújtott Lászlón a gyászeset hatása alatt szinte tomboló fájdalom vett erőt. „Megtörtént hát — irja — kimúlt a' világból, béhunyta örökre szemeit s árván hagyott éngem itt, siralmas elhagyata-