Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

's eltévedése cselekedte, hogy csak most indul. — Azolta eggv Epigrammám támada, mellyben Nyelvünk arczát festem. Engedje a' Mélt. Gróf, hogy azt ide tehessem. A' MI NYELVÜNK. Isteni bája a' szép Hellásznak, Római nagyság, Franczia csín és német erő, heve Heszperiának, S szláv éd, szláv lágyság — titeket szép nyelvem irigyel. S ti semmit nem irígyletek-é neki? Nyelve Homérnak S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin, Melly szent lantotokat illy híven zengve követné? Dörg ő, nem csikorog; fut, ha kell, mint férfi fut a czél Nem tört pályáján: de szaladva, szökellve, sikamlva, Azt a' hős nem tud, azt a' hős tudni nem óhajt. Lángol keble, ajakán mély bánat' kedve sóhajtoz, S mint te, olasz, s a szláv, hévvel nyögdelli szerelmét. Hull a Iáncz, közelít az idő, s mi közöttetek állunk. Papírlapon. 42. 1819. január 5. Oláh-Andrásfalua, Döbrentei Gábor levele gr. Teleki Lászlóhoz. Méltóságos Gróf Camerarius és Tábla Báró Ür! Kijővén az Erdélyi Múzeum X-dik s utolsó füzete, azzal hízelkedem magamnak, hogy azt eddig olvasni fogta Nagysád, mint a' ki literatúránkat olly tiszteletre méltó buzgósággal pártfogolja. Abban áll. Nagysád néhai testvére életének leírása, mellyel a' derék férfiút hamvaiban is meg tisztelni akartam, hogy mind a' jónak fenn maradjon emlékezete, mind ő általa más, nemes gerjedelemmel eltölt ifjak serkentessenek. A' dátumokat, rész szerint Nagysádtól, mikor Kolozsvártt tiszteletéhez szerencsém volt, rész szerint Zeyk Kriska kisasszonytól, a' nála lévő írásból, s ifj. Gróf Teleki József Úrtól gyűjtvén egybe, úgy igyekeztem elrendelni, a' mint az élet írás megkívánja, de ha az egész jól áll é együtt, ha teljesíthettem é' a karakterizálásban azt a' mire Nagysád psychologiai jegyzéseivel figyelmetessé tett, 's így, ha elértem é a' mire vágytam, azt a' hozzáértők s a' néhai gróf környülállásait s a' mostaniakat tudók fogják megítélhetni. És így felette kedves lenne az nekem, ha Nagysád vélekedését is megtudhatnom szerencsém lenne. A' Múzeumot, X-dik füzetével bé kellett végeznem, úgy