Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

mult oskolai esztendő végével némely zabolátlan ifjak, az én lakóházamnál az inasomba ok nélkül belé kötölőzködtek, azt megverték 's minekutánna az inas magát az én szobáimba vissza vonta tőllök, dorongokkal és kövekkel mentek reá a' szállásomra, hogy azt feltörjék 's tsak az akkorában oda érkezett testvéremnek jelen léte oszlatta el őket, minekutánna égrekiáltó káromkodásokkal az egész utszát eltöltötték, s a lakosok békességét felháborították." Jelentetett az oskolai széknek, hiába. Minden jó érzésű ember, professzor, vagy nem professzor, „hitünk sorsosai és R. catholicusok iszonyodva néznek azon kimondhatatlan excessusokra, melyek mindennap, minden éjjel, minden tartalék nélkül szemeik előtt történnek. Szabadon járnak ifjaink éjjel nappal, az itten lévő felette számos sidó és keresztény korcsmákba, a' hol feslett életű személyek tartózkodnak, s tsoportonként inficiáltatnak; tsoportonként járnak majd minden éjjel (negyvenen, ötvenen) musikusokkal magokat kisértetve, a' Barak utszáin fel s alá részeg ifjak, kik a legotsmányabb és undorítóbb énekeket éneklik, a házak előtt meg állván, iszonyú kurjongatásokat és lármákat tesznek 's ezt mívelik a' míg nekik tetszik, reggelig is. Nem egyszer költött fel az efféle bacchansoknak éktelen lármája éjfél után két és három órakor. De nem tsak éjjel, hanem fényes nappal is a professzoroknak szemek láttára ugyan azt mívelik, senki el nem mehet úgy mellettek, hogy utánna ne kiáltozzanak vagy le ne piszszegessék, vagy valami éktelenséggel ne illessék ; a' boros palaczkokat ki hánnyák az útszára, részeg fővel egymást kergetik, 's még a' városi politia szolgáira is kezeket reá teszik. Minden embernek, minden nap tele panaszszal a' szája," de az illetékesek be dugják füleiket és nem akarnak látni és hallani semmit. Nem szabad feltennünk, hogy komoly tanár ember hivatalos felsőségéhez intézett iratában valótlan, vagy nagyon is túlzó állításokat mert volna megkockáztatni, de még ha felteszszük is, hogy Péterfy az elkeseredéstől indíttatva, az epébe túlságosan belemártott tollal írta meg lemondó levelét, még akkor is érthető, hogy László gróf az ilyenféle túlontúl kedélyes modorú és nyers vidámságú ifjak közt nem érezte jól magát. A nagyműveltségű család kedves és előkelő gyömrői miliőjéből, a hol az édes anya kényeztető szeretetével öleli körül