Barabás Samu: A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. II. 1438–1526. (Budapest, 1895.)
tárói a királyi kanczellária registraturájának szokásos R t a jegye s ebben valószínűleg a registrator nevét rejtő M. Jcs. belük sem hiányoznak. Rózsaszínű és fekete selyem zsinóron függő pecsétje — mert a halvány sárga zsinórnak az előbbire való csavarása szintén a hamisító munkája lehet — V. Lászlónak az országos levéltárban őrzött Dl. 14,591., 14,593. és 32,954. jelzetű oklevelein függő nagy pecsétjétől nem különbözik. Az írás jellege is ugyanaz, melyet V. Lászlónak ugyanott Dl. 15,191. jelzet alatt található oklevelén szemlélhetünk. Ki interpolálta, mikor és kinek vagy kiknek az érdekében ? — mindezek olyan kérdések, melyekre határozott feleletet adni nem lehet. Valószínű azonban, hog}' a hamisítás a Vizaknai famíliának a XVI. század derekán, 1557 táján Ferenczben történt magszakadta után (Orsz. Itár erd. kápt. Cent. Ff. 31., 32.) a családnak épen vizaknai birtokait királyi adományban nyert Haller Péter valamelyik utódjának érdekében, —• a becsempészett, továbbá a hátára írt Vizaknai curia és LadamosrúJ való donatio szavak írásjellegéből ítélve — a XVIII. század közepe táján követtetett el. A hamisítást megkönnyítette az, hogy a rosz tentával írt eredeti el volt mosódva, a mit felhasználván a hamisító, hogy a csalást annál elfogadhatóbbá tegye, az elhomályosult szöveget, az írás eredeti jellegét megtartva, úgyszólván az első betűtől az utolsóig kijavítgatta. Ezt a módot követte a kivakart szavak helyett belopottak leírásában is, és ez — dicséretére legyen mondva — meglehetősen sikerült neki. Máskép áll azonban a dolog a vakarást illetőleg. Itt cserben hagyta tudománya. A vakarás által az eredeti szavak egyes betűi nem tűntek el mindenütt s a becsempészetteket a tenta intensivebb hatása és szétfolyása is határozottan elárulja. Minthogy a kivakart eredeti szöveget teljesen helyreállítani lehetetlen, a hamisítást dőlt betűkkel tüntettem fel. Két esetben azonban az eredeti név elvitázhatatlanúl helyreállítható. Egyik a Todhi név, mely szemmel láthatólag előbb mindenütt Tojnak volt írva ; másik a Zsigmond király második oklevelének egyetlen meghamisított Transsilvanie szava, melyben az auonie, azaz a Sclauonie töredéke határozottan felismerhető. A hamisító a Zsigmond király első oklevele napi datumának meghamisításakor azt gondolhatta, hogy az ugyanegy helyen, de két különböző napon kelt oklevél hitelességéhez szó férhet. Együgyűségét mutatja, hogy a megfejthetetlen nevű Aadamas-1, vagy rövidítő jellel Admas-t és Aamas-t egyszer Aadamas vei Aamas-nak, máskor Admas et Aamas-nak s a sohasem ismert in partibus saxonum nostrormn fekvőnek írja. Hogy az Aadamas-ból csakugyan Ladamos-1 akart faragni, ezt a Vizaknai curia és Ladamosrúl való donatio följegyzés kétségtelenné teszi. Végre bárgyuságára fölteszi a koronát, mikor egészen természetesnek találja a collecta mardurinalis-t és a banzolosma-1 Erdélyben, holott köztudomás szerint ezek Slavonia speciális adaját képezték már az Arpádházbeli királyok korában is.
