Barabás Samu: A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. II. 1438–1526. (Budapest, 1895.)

Az elmondottak után — azt gondolom - kétségtelen, hogy Tóth Miklós, Henning úr és neje a hamisító gratiájából jutottak a vízaknai udvarházhoz, Ladamoshoz és a de Vízakna praedicatumhoz s fosztattak meg attól, mely őket őseik után megillette. Mert az megint kétségtelen, hogy ebben az oklevélben a személynevek a maguk eredeti, hamisíttatlan alakjukban szállottak reánk. Talán nem lesz érdektelen s bizonyítékul is szolgálhat arra, minő kevés közét tarthatta a Henning úr famíliája Vízaknához, ha megemlítem, hogy V. László 1455. jan. 20-án Wizaknai Istvánnak és Lászlónak Vízaknára nézve vérhatalmat ad. Orsz. lt. Dl. 36,629. Ha szemügyre veszszük a hamisító jóvoltából legalább részben hitelvesztett oklevelet, mindjárt az elején s azután is még egy párszor a Nicolaus Todhi, vagy helyesen — a mint hitem szerint e név eredeti alakját sikerült helyreállítanom — Tóth dictus és Nicolaus filius Arland de Stubycza név ötlik fel. És e dc Stubycza praedicatum a feltétlenül Slávoniára utaló colleeta mardurinalis és banzolosma nélkül is azonnal a i helyes nyomra vezet bennünket s megmondja, hogy Henning ur es neje Dorottya asszony, akiknek kérésére V. László levelét kiadja, a stubiczai nemesek közül valók s a hamisító állítása daczára is Slavoniát és nem Erdélyt vallották hazájuknak. Nem szükség ez interpolált oklevél személyeinek genealógiájával itt hosszasabban foglalkoznom — erre a kezeim közt levő adatok alapján talán máskor és más helyen lesz alkalmam — csak azt jegyzem meg, hogy a Frangepánokkal, laki Thúzokkal, Erdődiekkel, bolondóczi Bánffíakkal, Dombaiakkal rokonságban álló s az Ocha (Acha, Agha, Arland) nemzetségből származó Stubiczai és Szomszédvári család már a XIV. században egyike volt Slavonia leggazdagabb családjainak. Ennek a két családnak voltak tagjai az oklevelünkben emlegetett Henning uron és nején, Dorottya asszonyon kívül az állítólagos vízaknai Todhi Miklós és Stubiczai (Arland fia) Miklós is, a mint ezt az országos levéltárban található több oklevél kétségtelenül bizonyítja. 1437-ben, épen húsz esztendővel az V. László oklevelének kelte előtt tűnik fel Szomszéivári Henning az oklevelekben, mikor Zsigmond király a borsodvármegyei Cserép várát a hozzá tartozó Kövesd és Keresztes helységekkel együtt négyezer arany forintért neki és Frankussói Justnak zálogba veti. (Csánki, Magyarorsz. földr. a Hunyadiak korában I. 163.) Két évvel később, 1439. aug. 29-én a Dorottya asszony — ekkor még hajadon — nevével találkozunk. Ekkor történt, hogy Albert király a Iohannis Tóth filii Laurentii de Zumzedwar kérésére nejétől, Dombai Jeremiás asszonytól született leányát Dorottyát fiusítja s egyúttal megengedi, hogy ha szomszédvári Tóth László, a néhai Tóth Miklós fia, a János úr apja testvére fiörökösök nélkül halna meg, ennek javait is mint fiu örökölje és e birtokokba a császmai káptalannal be is iktattatja. Az erről szóló oklevelet 1442. aug. 17-én a zágrábi káptalan már a Dorothee . . filie condam . . Iohannis Tóth dc Zomzedwar, consortis vero Hennvgh de