Barabás Samu: A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. I. 1206–1437. (Budapest, 1895.)

\ firmiter precipimus universis, .quod de vino príorum hospítum nostrorum saxonum videlicet de Karakó et de Crapunddrph nec de vendentibus, nec de ementibus tributum aliquod aliquis audeat recipere, nec super terram, nec super aquam, quoniam nos ipsis huiusmodi tributum ex nostra regia indulsimus liberalitate; quicunque vero vellet accipere, iram nostram graviter incurret. Ut autem presens scriptum firmum ac stabilé permaneat, presentem paginam duplicis sigilli nostri munimine concessimus roboratam. Dátum anno ab incarnatione domini M. CC. XXV,, regni nostri anno XXIII.*) 1225. Az erdélyi káptalannak 1572. oct. 15-iki átiratában, 8244. III. András korabeli átiratban hátrább X. sz. a. Kiadta Fejér VII, 4. 74; Teutsch u. Firnhaber I. 136; Mittheil. d. inst. f. oest. gesch. V. 559; Zimmermann u. Wemer I. 43. III. Szászerkeden, 1238. febv. 12. IV. Béla a karakói és igeni szász vendégeket a bíróválasztás jogával felruházza, a ki pörös ügyeikben bíráskodjék, ellenben ha az egyik fél magyar vagy székely, akkor közöttük a vajda dönt, de soha az alvajda ; fölmenti az adózástól s a vajda befogadásától őket, de a királyt, ha oda megyen, tisztességesen ellátni tartoznak; kötelesek a király és nem a nemesek zászlaja alá négy jól fölfegyverzett lovast és két sátort küldeni ; a bordézma alól szintén fölmenti őket s végre határaikat leírja. Bela dei gratia Ungarie, Dalmatie, Croathye (így), Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie Comanieque rex omnibus Christi fidelibus presentes literas inspecturis salutem in vero salutari. Quanto regalis excellentie sublimitas a deo misericordiarum fonté plus accepisse dignoscitur, tanto in subiectis benignitatem exercere debet ampliorem, firmám spem fiduciamque gerens eadem mensura, qua impenderit, sibi remetiri. Hinc est, quod ad universorum notitiam presentium kimutatja, hogy II. Andrásról, nem pedig IV. Lászlóról (a kire gondolni lehetne) van szó, — addig ezek a dátumot s az uralkodási évet egyeztetik a névvel s amazt 1285-nek, ezt pedig XIII-nak írják. Ez ingadozásból kiindulva joggal mondhatta Knauz (Kortan 519.) ezt az oklevelet »kétes keletű«-nek, *) így, helyesen XXII. lenne.