Barabás Samu: A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. I. 1206–1437. (Budapest, 1895.)

tott hajón menekül a Dunán keresztül, meglett korára vall. Még inkább Knin megvédelmezése 1401-ben a Zsigmond fogsága idején a patarénok és Hervoja boszniai vajda ellen. Hűségeért Zsigmond kiváltságokkal és adományokkal halmozta el, a melyeket 1415-ben czimeradománynyal tetézett. 1429 körűi történt halálakor előkelő nevet és gazdag örökséget hagyott gyermekeire, kik közül két fia: Miklós és István mint erdélyi alvajdák emelték a család fényét. Ez utóbbit a XV. század hatvanas éveiben a Szentgyörgyi János erdélyi vajda támasztotta pártütés magával sodorta, a miért jószágai elvesztésével lakolt, melyeket a lázadás leverése után 1468. oct. 2-án unokaöcscsének, Lászlónak adományozott a király. De a kegyvesztés nem sokáig tartott. Még ebben az évben, dec. 28-án megparancsolja Mátyás király — úgylátszik, a dengelegi Pongrácz János vajda közbenjárására — testvérének Erdélyi Miklósnak és fiának Lászlónak, hogy a hűtlenségbe esett, de kegyelmet nyert Erdélyi Istvánnak birtokait adják vissza. Az Erdélyi családnak a XVI. és XVII. században is vannak kiváló képviselői. Erdélyi Gergely 1581-től 1594, illetőleg 1597-ig Belső-Szolnok-, Miklós pedig 1588-tól 1591-ig Dobokavármegyének főispánja. A családnak fiágon utolsó s megalapítójához, a nikápolyi csatában és Knin vára védelmében vitézkedő Antalhoz — habár nem a harczmezőn is — méltó sarja somkereki Erdélyi István, a fennebb említett Gergely fia. Körülbelől 1602-től 1636-ig, nem kevesebb mint hét erdélyi fejedelem alatt főispánja Tordavármegyének. Bethlen Gábor idejében 1620tól fogva egyszersmind tanácsúr s e nagy fejedelem halála után Szamosujvár főkapitánya is 1636-ig. Emelkedésének tetőpontját azonban I. Rákóczi György fejedelemsége alatt érte el, a kivel gróf Lázár Miklós szerint rokonságban volt. 1636-ban a Bethlen István hadakozásakor a fejedelem helytartója Erdélyben, de súlyos betegsége meggátolta, hogy tisztjében eljárhasson. Pár évvel később, 1638. aug. 29-én Somkeréken kelt végrendeletével összes javait — úgylátszik, fejedelmi beléegyezéssel — nejére Mindszenthi Krisztinára hagyta. Legalább erre mutat az özvegy panasza I. Rákóczi