Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

SfgjJfAzÁNK régi családai közül, ideszámítva a Legnagyobb Magyarról megjelent irodalmat is, íróink és történetíróink a flfeji Széchényiekkel foglalkoztak a legtöbbet. Alig volt akadémikus, vagy az újkorral foglalkozó történetíró, ki több-kevesebb fáradságot ne szentelt volna Széchenyi István emlékének. Az írók túlnyomó nagy része Széchenyit mint politikust s államférfiút tárgyalja, kiszakítva őt családjából, elmellőzve övéihez való viszonyának ismertetését. Széchenyivel, mint családtaggal alig foglalkozott valaki, de ennél is kevesebb azok száma, kik a Széchényi családról írtak, a család múltjával foglalkoztak. Annak oka, hogy a család történetével kevesen bajlódtak, az volt, hogy a munkának megfelelő előkészületek hiányoztak. A levéltárt hosszú évtizedeken át Sopronban őrizték, bajos volt az iratokhoz hozzáférni, a melyek többszörös viszontagságon esvén át, éppen a leszármazásra, a család korábbi történetére nézve alig tartalmaznak valamit. Azon írók tehát, kik a kérdést bolygatták, kevés eredményt tudtak felmutatni, többnyire egymást ismételték. Az első író, ki a Széchényiekről rövid életrajzi vázlatok alakjában megemlékezett, Lehoczky András volt. 1798-ban megjelent Stemmatographiájában a többi nemes magyar család között a Széchényieknek is szentel néhány sort, a család első ősének Mihály veszprémi kapitányt, Márton atyját tartja a család grófi oklevele, illetőleg annak Istvánffy munkájára való hivatkozása alapján. Széchényi György és Pál érsekekről csak néhány sorban közöl kevés adatot, a melyek végén szószerint közli III. Ferdinándnak 1651 augusztus 31-én és szeptember 18-án Széchényi György érsekhez intézett levelét, melyekben a király megköszöni a szentgróti, pápai és veszprémi katonáknak adott segítséget.

1