Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Sopronból ír levelet Pál érseknek, melyben szomorúságának ad kifejezést a fölött, hogy sokan rágalmazzák, ha beteg nem lenne, maga ment volna a rágalmazók beszédét megczáfolni. Megélhetése sok gondot okoz neki, törődött állapotú, a míg a nezsideri pusztán gazdálkodott, telt mindenre, de amióta az érsek biztatására Sümegre ment, magára maradt, a háborús világban mindent elvittek tőle, betegség is meglepte. Nagyon kéri öcscsét, küldjön neki némi pénzbeli segítséget. Szívesen fogna újra a gazdasághoz, de nincs mivel. 1712 január 18-án Széplakon időzik, átvesz Györgytől 200 forintot a Pál érsek által neki hagyott összeg előlegeként.

4 h Ezen évben állandóan Széplakon él, gyengélkedő állapotban. A karácsonyi ünnepek alatt gyermekei is meglátogatják; Széchényi 1713 január 3-án tudatja Ebergényivel, hogy Széplakon egész házanépét egészségben találta, nénjét kivéve, kinek állapota február vége felésejavul. Április elején némileg megerősödik, de rövid idő multán megint ágyba kerül, május 6-án Széplakon végrendelkezik. Haláláról Yizkelety Pál értesíti Széchényit, ki május 12-én kelt válaszában őszinte sajnálatát fejezi ki, hogy betegeskedése miatt nem mehetett el Szentmiklósra az elhunyt végső tisztességére. Gyászmisét szolgáltatott érte a ferenczrendieknél, családjával együtt buzgón imádkozott lelkéért, biztosítja gyermekeit tovább is rokoni szeretetéről; Tholnaynét külön is megkéri, gondozza az ő házát, míg az orvosi kezelés alól felszabadul, és Sopront elhagyhatja. A két család rokoni viszonya valóban szíves volt később is, Vizkelety József és Adalbert gyakran cllátogattakSzéplakra, az utóbbi éveken át udvari káplánja volt Pál érseknek. Vizkelety Borbálának férje Széchényi Zsigmondnak kísérője volt külföldi utazásaiban, humoros, vígkedélyü ember ; Vizkelety Pál Német-Lövőn gazdálkodott kisbirtokán, Széchényi megbízta a család ottani földjeinek igazgatásával is. Debizony nem tudott semmire se menni, könnyelmű ember volt, elhanyagolta a gazdaságot, családjával együtt nagy nyomorúságra jutott a kurucz háborúk idején. Azzal is megpróbálkozott, hogy Ebergényi útján segítséget eszközöljön ki magának azon a czímen, hogy Pál érsek 500 forintot hagyott anyjának, az