Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
utóbbi pedig neki. Vizkelety mindenben hazudik, írja 1714 szeptember 16-án Széchényi vejének, a végrendeletre vonatkozó állítás se igaz. Széchényi Kata úgy intézkedett, ha az említett összeget valaha családja megkaphatja, fordítsák a széplaki templom tornyainak renoválására,és a bóziéra,melybe temették. Ő tehát nem adósa neki, ne fejje folytonosan, mert úgy járhat, mint a prímással annak idején. Később mégis megszánta, mert könyörgő leveleinek hosszú sorát intézte Széchényihez, segítsen rajtok, a sót is hitelbe veszik, lábbelit se tudnak gyakran készíttetni. 1715-ben abban állapodnak meg, hogy Széchényi kifizeti 2030 forintot kitevő adósságait, s haláláig meghagyja az udvarházban, melynek tartozékait Vizkelety már régebben eladogatta. I)e bizony ez se változtatott rajta, Ebergényi 1723 tavaszán szükségesnek tartotta komoly leczkéztetésben részesíteni «gaz élete» miatt. 1727 április 30-án Széchényi özvegyével és fiaival abban állapodik meg, hogy életök idejére neki is átengedi a családi házat, de azt el nem adhatják. Vizkelety Kata férje Tholnay Dániel Sopron megyei jegyző, 1694 —1708-ban országgyűlési követ, majd királyi jogügyi igazgató volt. 1712 deczember 31-én Szentmiklóson arra kéri Ebergényit, mivel néhai nénje Sankóné a csempeszházi jószágban neki 1000 forintot érő birtokrészt hagyott, de az arra vonatkozó iratok Madocsánvinénál, az ingóságokat öröklőnél vannak, ne adja át azokat neki, míg az okiratokat vissza nem adja ; 1713 deczember 9-én Széplakon elismervényt állít ki arról, hogy a néhai férje által neki és leányának hagyott apróságot Széchényitől, ki azokat szívességből őrizte, átvette. 4 2" Széchényi György 1715 márczius 1-én igen szíves hangú levélben ajánlja fel neki széplaki házát, a mikor arról értesült, hogy Szentmiklóson leégtek. Rokoni szeretettel látja őket addig, míg felépítkezhetnek. 42 1 A rokonság nevében 1748 január 20-án Vizkelety László tudatja Széchényi László gróffal, hogy az atyafiak folytonosan biztatják, mint a családi iratok gondozója szerezzen érvényt néhai nagyanyjok követelésének a család ellen. Az eljárás valóban peres útra terelődött, 1748 — 1750 közt Festetich Pál soproni alispán többször küld a tárgyalásokra meghívót a grófi család képviselőjének. A keresetet arra alapították, hogy Széchényi Pál érsek, mint György
